Power 100: ma ők diktálnak

A különböző művészeti és gazdasági folyóiratok újabb és újabb 2009-es ranglistával rukkolnak elő, ezzel is letéve voksukat a művészeti élet általuk legsikeresebbeknek tartott szereplői mellett. A Műértő cikke.

A második helyen idén Glenn D. Lowry, a New York-i MoMA igazgatója áll, akinek hosszú évek óta bérelt helye van a top 10-ben. Természetesen most is elsősorban kiállítási programjával vívta ki az elismerést (Pipilotti Rist, Yvonne Rainer, Roman Ondák, Mark Leckey), de jó néven vették tőle azt is, hogy önként lemondott korábban bírált mamutfizetésének 10 százalékáról. Ugyancsak az élboly állandó tagja Sir Nicholas Serota, a Tate múzeumok igazgatója, aki idén a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A döntő nála is kiállítási programja volt (Rothko, Bacon, Baldessari, Pop Life kiállítás, Roni Horn, illetve Liverpoolban Tinguely, Nam June Paik), ám az ő esetében is akadt egy gazdasági érv - igaz, egészen másféle, mint Lowrynál: Serota a lényegesen nehezebb gazdasági körülmények között is jól halad a Tate Modern bővítéséhez, illetve a Tate Britainben tervezett felújításhoz szükséges pénzek előteremtésével.

Bruce Nauman: 100 Live and Die, 1984 Fotó: Műértő

Két éve a 20., tavaly a 13., idén pedig már a 4. helyen jegyzik a svéd Daniel Birnbaumot, aki 2009-ben a Velencei Biennále történetének legfiatalabb igazgatója lett. Ebben a funkcióban munkája még azok körében is elismerést aratott, akik vitatják az ilyen típusú rendezvények szükségességét. Javára írták azt is, hogy a biennále mellett is a szokott magas színvonalon tett eleget egyéb kötelezettségeinek, többek között a torinói és a jokohamai triennále szervezésében. Nem okozott meglepetést az 5. helyre történt jelölés sem: a híres New York-i galerista, Larry Gagosian ezúttal főleg Picasso-tárlatával érdemelte ki az elismerést.
Míg az elmúlt két évben a művészek közül Damien Hirstöt sorolták a legelőkelőbb - 6., illetve 1. - helyre, most az amerikai Bruce Nauman a legjobb, de ő is éppen csak belefért a top 10-be. Legalábbis elgondolkodtató, hogy a művészeti élet legbefolyásosabb személyiségei között éppen az alkotók szorulnak lassan háttérbe… Nauman megítélésében most úgy tűnik, elég egységes a szakma, hiszen ő vezeti a Capital említett rangsorát, és a Manager Magazinnál is dobogós. A magyarázat egyértelműen Velencében keresendő: Nauman szólóshow-ja a biennále amerikai pavilonjában (immáron másodszor) elnyerte az Arany Oroszlánt, és a közönség körében is sikert aratott. Rajta kívül Jeff Koons (13.), Takashi Murakami (17.), Peter Fischli & David Weiss (19.), Mike Kelley (20.), Liam Gillick (34.), John Baldessari (37.), Isa Genzken (38.) és Paul McCarthy (39.) szerepel még előkelő helyen a művészek közül.

Továbbra is őrzi pozícióját az élbolyban Francois Pinault, a 2007-es lista első helyezettje: idén hatodiknak rangsorolták. Pinault minden évre tartogat egy „nagy dobást”, sőt idén kettőre is futotta belőlük - ilyen volt az Italics című nagyszabású, bár vitatott kortárs olasz kiállítás az általa néhány éve megvásárolt velencei Palazzo Grassiban, illetve egy újabb jelentős velencei épület megszerzése és gyors felújítása a japán sztárépítész, Tadao Ando tervei alapján.
Érdemes megfigyelni a földrajzi, illetve az egyes kategóriák közötti arányok változását. Földrajzi értelemben a trend egyértelmű: bár az Egyesült Államok és - tőle erőteljesen lemaradva - Nagy-Britannia, valamint Németország biztosan tartja vezető szerepét, a két évvel ezelőtti 90 helyett már „csak” 74 helyet foglalnak el e három ország képviselői. Ugyanakkor egyetlen más ország vagy régió sem tudott komolyabban előretörni: Svájcot és Franciaországot leszámítva a többiek - így Kína és Oroszország is - csak 1-2 fővel szerepelnek. Ha magyarországi szereplőket nem is, magyar neveket azért találunk a listán. Idén 69.-nek rangsorolták Christian Borost, akinek kortársgyűjteménye alig két éve nyílt meg Berlinben egy erre a célra átalakított egykori bunkerben. Tavaly óta szerepel a listán, idén a 99. helyen, Peter Nagy amerikai galériás, aki elsősorban az indiai művészet amerikai és európai megismertetésében játszik fontos szerepet.

Ami a különböző kategóriákat illeti, megállt a gyűjtők képviseletének az elmúlt években tapasztalt lassú erősödése, sőt a folyamat most a visszájára fordult. Ennek legkézenfekvőbb, de feltehetően nem egyetlen magyarázata a gazdasági válság. Egyértelműen a válság okozta ugyanakkor a korábbi listákon szereplő két bank, az UBS és a Deutsche Bank eltűnését. A nehéz helyzetbe került UBS egész Art Banking üzletágát felszámolta, és mindkét pénzintézet csökkenteni kényszerült szponzorációs, illetve vásárlási keretét.

Emőd Péter