Régi idők nyomában: mi lett a Párisi Nagy Áruházból?

A Gresham- és a New York-palota után a Párisi Nagy Áruház is fölébredt Csipkerózsika-álmából. Levetette divatcsarnokos énjét, és túllépve a múlton, megfiatalodva kezdett új, XXI. századi életet. A Műértő cikke.

Tiba János pályáját Erick van Egeraat irodájában kezdte, a holland sztárépítész első budapesti munkájának, az Andrássy út elején lévő ING-irodaháznak volt az egyik mérnöke. Az Andrássy úti palota 16 évvel ezelőtti igényes és szellemes felújítása (az akkor még szokatlan üvegszerkezetű lépcső és födém, illetve az épület tetején megépített üvegbuborék tárgyaló miatt) a szakmában ugyanúgy elismerést váltott ki, mint Egeraat Paulay Ede utcai ferde üveg, intelligens klímahomlokzatú épülete. Az ezután a Dózsa György úton elkészült új irodaház azonban formalista gesztusa miatt már megosztotta az építészeti közvéleményt. Még az Egeraat-iroda botrányokkal kísért (számos kifizetetlen számlát és embert maga mögött hagyó) bezárása előtt Tiba saját irodát nyitott, amely láthatóan sikeresen működik. Úgy tűnik, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal (KÖH) és a befektetővel is jól tudott kommunikálni, aminek végeredménye egy színvonalasan felújított, „jól fésült” épület.

Tibáéknak először meg kellett tisztítaniuk a házat a rárakódott negyven évtől. Elbontották az álmennyezetet, elfalazásokat, burkolatokat, így láthatóvá tették a vasbeton szerkezetet. Az épületgépészeti vezetékek az álpadló alatt futnak, a hűtő-fűtő rendszer pedig a vakolatban. Megtartották az eredeti térszerkezetet - legalábbis vizuálisan. Megmaradt a két oldalról felmenő lépcsősor - igaz, funkcionális szerepe már nincs. A földszint és az első emelet kereskedelmi célokat szolgál, de följebb nagy terű luxusirodákat alakítottak ki. Ezek átriumra néző helyiségeit hangszigetelő üvegfallal határolták, amely biztonsági okokból megszünteti a szintek közötti közlekedést. Az átriumot lezáró üvegtető visszakerült az eredeti magasságába, a 4. és 5. emelet közé, ezzel visszaálltak az eredeti térarányok, és megmaradt a belső terek természetes megvilágítása. A földszintről mozgólépcső visz az első emeletre, ami sajnos megbontja az átrium terét. Az üvegfalak és a lépcsők üvegkorlátai finom, geometrikus, változó mintázatú csiszolást kaptak, ami a szecesszió érzékeny dekorativitására reflektál. Megújították a Lotz-termet, megtisztították a freskókat, az aranyozást és Róth Miksa ólomüvegeit.

A főbejárat portálja nem volt rekonstruálható, ezért új, az épülethez illeszkedő, de nem historizáló portált terveztek. Ennek eltérően ferdülő síkjai és az aranyszínű lámpák alig észrevehetően, de a XXI. század jelenlétét érzékeltetik. A kortárs építészet a tetőn jelenik meg markánsan, mintha a tervezők itt akarnák kitombolni magukat, ahol senki sem látja. Háromszög alakú elemekből álló amorf üvegházban exkluzív iroda épült, ahonnan káprázatos kilátás nyílik Budapestre. A gépházat rozsdásodó, tört vonalú fémlemez burkolja - olyan, mint egy modern szobor a tetőteraszon, amelynek közepén egy üvegkúton keresztül nézhetnénk le a mélybe, már ha bárkit is felengednének ide. Mindez meglehetősen öncélúnak tűnik. A nagyközönség a földszintet és az első emeletet kapta meg, ahová beköltözött az Alexandra Könyváruház, a Lotz-terem pedig úri kávézóvá alakult. A pécsi illetőségű Alexandra tulajdonosa, miután agresszív terjeszkedésével, ízléstelen boltjaival és kommersz könyveivel felbolygatta a magyar könyvkereskedelmet, ily módon igyekszik presztízst (no meg piacvezető helyet) szerezni. Tény, hogy az utóbbi időben megvásárolt néhány színvonalas kiadót, kulturális eseményeket szervezett, és egyre igényesebb boltokat nyitott. A Párisi Nagy Áruházban lévő ez utóbbiak közül is kiemelkedik. A cég növekedése és a tulajdonos ambíciói kísértetiesen hasonlítanak Goldberger Sámueléhez.

Egy felújítás mindenképpen reflexív magatartás: visszanyúl a múlthoz, és azt a jelenhez emeli. Az a képesség, ahogy egy régi ház újjászületését egy másik korban előidézheti, az építészet megrendítő tulajdonsága. Mintegy bizonyítéka a korok közötti párbeszédnek és a múlt, jelen és jövő értelmének. A korok egymásra rétegződésének valójában az építészet legtermészetesebb tulajdonságának kellene lennie. Ez nem egyenlő a múlt mindenáron való megtartásával, ami általában a műemlékvédelem döntéseket nem vállaló magatartását jellemzi. A tervezők szerencsére jó ízléssel megtalálták a helyes arányokat, a XXI. századi átlényegülést csupán finoman érzékeltetve. Kár, hogy az épület nem tudta megtartani eredeti áruházi funkcióját, a 2009-ben csődvédelembe menekült ingatlanbefektetőre azonban nem lehet panaszunk. Példaértékűen újíttatta fel az épületet, megtett mindent, amit a műemlékvédelmi hivatal kért. Nem az ő hibája, hogy az irodaszintek még mindig üresek.

Lévai-Kanyó Judit