szerző:
Műértő

Prága felé haladva, meglátva a város fölé magasodó dombon a spilberki vár világos tömbjét és a gótikus Szent Péter és Pál-katedrális sötét tornyait, sokunkban felvetődik: talán érdemes lenne itt megállni. Csak egy órácskára, hogy megérezzünk valamit a város hangulatából. Nem kell annyira sietni, mégiscsak a morva főváros van előttünk. Győzködjük magunkat, de legtöbbször továbbmegyünk. Pedig…

Pedig látnivaló akad elég Brnóban. És a helyben élők az új évezred első évtizedében rengeteg pénzt költöttek arra, hogy mindezt érdemes legyen megnézni. Csak néhány példát említek.

A belvárosi Szent Jakab-templom körüli tér felújításakor néhány méterrel a járószint alatt egy több mint 50 ezer emberi csontot rejtő labirintusra bukkantak az építkezők. A II. József temetési rendelete miatt befalazott és utána több mint két évszázadra elfeledett csonttárat a XIII. század óta használták a régiek. Memento mori: hatalmas koponyagúlák, halomnyi lábszárcsont… A második legnagyobb Európában. Most félórás vezetéssel megtekinthető; lejárat a templomnál. A közeli Szent Kereszt-templom melletti sikátor végén meg ott a kapucinusok kriptája, ahol a természetes barlangrendszer mikroklímája miatt a földre fektetett holttestek mumifikálódtak. Itt tovább elmélkedhetünk arról, hogyan múlik el a világ dicsősége. Vezetővel vagy anélkül mindennap megnézhető, de délben zárva van.

Az óvárosi Szent Jakab templom alatti csonttár kápolnája

Ha elég a halálból, ám még maradnánk a föld alatt, akkor irány az új városháza alatti pénzverő műhely és a középkori piactér (Zelny trh) alatti óriási pincelabirintus, ahol a hajdani városi élet elevenedik meg. Fél órán át bolyonghatunk a káposztás- és söröshordók, a középkori büntetőeszközök és az alkimisták lombikjai között. Ha minderre kíváncsiak vagyunk, a három helyre érvényes jegyet is válthatunk.

A belvárosban maradva több múzeum kínálja kiállításait. A Moravské zemské muzeum (Morva Országos Múzeum) történeti és természettudományi gyűjteménye a második legrégebbi és legnagyobb Csehországban. A Mendelianum korszerű interaktív bemutatója a genetika történetével ismertet meg a tudományágat megalapozó domonkos szerzetes, Georg Johann Mendel rendházának egyik épületében (Muzejní 1.). A világhírű zeneszerző, Leos Janácek emlékét idézi az egykori lakóhelyén (Smetanova 14.) kialakított múzeum. És ott a Moravská galerie (Morva Galéria) gazdag képzőművészeti gyűjteménye is. A város egyik főterén álló barokk Prazák-palota (Husova 18.) emeleti termeiben 600 év európai művészetét mutatja be A Medúza tekintete című állandó kiállítás, Cranach és Rubens képei mellett második vonalbeli mesterek alkotásait is szépen installálva. Az óváros tetején, a dombok tövében álló épület ad otthont a modern művészeti gyűjteménynek is, amelyben a múlt századi cseh avantgárd nagymestereinek (Bohumil Kubista, Jan Zrzavy, Vacláv Spála, Josef Capek, Jindrich Styrsky és Toyen) munkái láthatók, illetve a Jirí Valoch gyűjteményén alapuló cseh és nemzetközi kortárs képzőművészeti anyag megtekinthető. A múzeum állandó kiállításai ingyen látogathatók, jegyet váltani csak a szeptember végéig nyitva tartó Bienále Brno 2016 kiállításaira kell.

Lucas Cranach Pietája a Morva Galéria állandó kiállításán

Brno különleges hangulatú város. A dimbes-dombos belváros autóktól elzárt negyedében a középkori házak között kanyargó sikátorokon vagy a barokk és klasszicista paloták szegélyezte utcákon, historizáló és szecessziós emeletes házak keretezte széles útjain kisebb-nagyobb terekre juthatunk. Például a sétálóktól mindig zsúfolt lejtős Námestí Svobodyra (Szabadság tér), ahol óránként sokan figyelik a néhány éve felállított, különleges kőből készült óratorony harangjátékát.

Nos, a harangok – ne lepődjünk meg – már 11 órakor mind zengnek! Ez a „brnói dél”. Régi történet: a harmincéves háború idején (1635) a svédek hetekig ostromolták a várost, és egy nap délig szabtak maguknak határidőt az elhúzódó harcok befejezésére, ám a kifáradt, a megadáson gondolkodó védők vezetője ezt megtudva egy órával előbb harangoztatott, így az ellenség felhagyott az ágyúzással, és elvonult a falak alól.

Az 1920–30-as évek építészeti emlékei különleges egységet alkotnak Brnóban. Elgondolkodtató példái annak, hogyan születik meg egy birodalmi tartomány gazdasági központjából egy modern nagyváros. Ma is aktuális kérdésekre adnak választ: lehet-e, kell-e a kor szülte elvek alapján a maga teljességében megszervezni egy közösség (város) életét, vagy hogyan fér meg egymás mellett a régi és az új. A kor cseh avantgárd teoretikusai szerint a művészetnek át kell hatnia a hétköznapi életet, illetve a hétköznapi életnek is át kell hatnia a művészetet, vagyis nincs művészi igény nélkül megformált tárgy, és nincs funkció nélküli öncélú műalkotás sem.

Az I. világháború után elnyert politikai függetlenség új élet lehetőségét kínálta. Az új élethez új világot kell teremteni. Az új világot meg kell tervezni, az új életet meg kell szervezni. A tervező- és szervezőmunkát a kor kihívásai és a közösség igényei határozzák meg. Fő szempontok: a korszerűség és a célszerűség. Ez a funkcionalizmus. A kor hőse a mérnök. Nemcsak tervez, hanem kiáltványokban minden épületelem életrevalóságát is megindokolja. A korabeli Brünn modern építészei – többek között Bohuslav Fuchs, Ernst Wiesner, Otto Eisler, Jaroslav Grunt, Josef Polásek, Jan Vísek, Vladimír Fischer, Josef Kranz – alkotásainak jelentős része ma is látható. Városi sétára felfűzve érdemes megnézni őket.

Brno, a modern nagyváros egyrészt a cseh gazdaság, főként a textilipar és a kereskedelem központja, régóta gyárak és hatalmas raktárépületek övezik. Az 1920–30-as évek fordulóján születnek a központban a modern kor jelképeinek számító nagyáruházak: a belvárosban a hétszintes Brouk és Babka (ma Bata) és a toronyháznak tervezett, de a talajviszonyok miatt végül csak nyolcszintesre sikerült Bata (ma Centrum) vasbetonvázas üvegpalotái, valamint a Moravská banka (Morva, ma Kereskedelmi Bank) passzázsos, világítóudvaros, az ötödik szinttől erkélyes tömbje. Noha az épületek célja gazdasági, mindegyik közösségi térnek is készült, az emberek tömegeit vonzzák elegáns üzleteikkel és kávéházaikkal. A köztársaság kikiáltásának 10. évfordulójára épült fel a spilberki várdomb mögött a vásárváros. Hatalmas kupolás-tornyos pavilonjai és parabolát mintázó homlokzatú vasbeton és üveg csarnokrendszere is a funkcionalista építészet egyedülálló alkotása.

A város több százezres közösség életének központja. Iskolák, templomok, kávéházak és fürdők épülnek az 1920–30-as évek fordulóján, a legtöbb ugyancsak a funkcionalizmus elvei alapján.

A kertvárosi Szent Ágoston templom, tervezte: Vladimír Fischer

Szent Ágoston halálának 1500. évfordulóján szentelik fel a kertváros új, az ismert egyházatyáról és gondolkodóról elnevezett templomát. Impozáns látvány az egymásba csúsztatott hasábokból szerkesztett épület az 50 méteres toronnyal. Belül a letisztult formák, a célszerűség, a hatalmas ablakokon betörő fény, a márványburkolat vöröse, a falak fehérsége, a mészkő padló magában mintás szürkéje, a mennyezet és a padok barnája együtt teremtik meg a tér szakralitását. A botanikus kert közelében épült meg a protestáns csehszlovák huszita egyház temploma. A három egymáshoz kapcsolt kubus és a torony itt is a célszerűség példája: az utca szintjétől néhány lépcső emeli el a homogén homlokzatot egyedül megtörő keretes bejáraton át megközelíthető, a kék, a fehér és a barna absztrakt festményeket idéző kompozíciójától különleges, ám puritán imatermet, amely mellett eredetileg hangverseny- és színházterem, büfé, öltöző és tantermek voltak (ma már csak az imatermet használják).

Elmaradhatatlan közösségi terek a kávéházak, amelyekből Brnóban több száz van. Ne hagyjuk ki a historizáló belvárosi ház homlokzatába komponált Savoyt! Tervezője két szint összenyitásával, az acél tartóoszlopok láthatóvá tételével, eleganciát sugárzó lépcsőivel, egyedi mintázatú és színű kövekkel burkolt falaival, hatalmas ablakaival eredeti térszerkezetet hozott létre. Technikatörténeti érdekesség a levegőbefúvásos fűtőrendszer, a világító és hangosító berendezések. A legkülönlegesebb kávéház a néhány éve eredeti állapotába visszaállított ERA. A vendéglátóhely a rotterdami De Unie kávéház mintájára épült. A kétszintes ház homlokzata az osztatlan nagy ablakok, a fal fehérségét egyedül megtörő függőleges felirat grafikai kompozíciójával a korabeli plakátokat idézi. Az utcáról belépve az étterem- és kávézórészben találjuk magunkat, innen nyílt eredetileg a játékterem, és innen vezet fel az emeletre a csavarmenetet formázó lépcső. Festői hatást kelt a falak fehérjének, a padló és a lépcsők narancsának és a lépcsőház kékjének kompozíciója.

Brno, a nagyváros rengeteg ember lakóhelye is. A funkcionalista építészeknek a foglalkozási és vagyoni alapon szerveződő városi társadalom minden rétege számára volt tervük.

A külvárosi Wilson-erdőben épült meg 1928-ban a Ludwig Mies van der Rohe tervezte stuttgarti Weissenhof-telep mintájára az Új ház (Novy dum) lakótelep. A vezető brnói építészek tervei alapján kivitelezett negyed stiláris egységét sajnos a II. világháború pusztítása megtörte, így ma már csak néhány funkcionalista ház látható itt.

Külön kis várost álmodott meg a belvárosi Convallaria nevű ház tervezője, Oskar Poríska. Az épületben minden megtalálható, amire a modern nagyvárosi embernek szüksége lehet: a több utcát összekötő passzázsban üzletek és kávéház, hat szinten bérlakások, a tetőn pedig a természetet idéző és a pihenést szolgáló terasz.

A Pisárky és Stránice városrészeket magába foglaló egykori Masaryk-negyed családi házai és villái között szép számmal találhatunk funkcionalista épületeket. Az említett építészek közül többen – például Fuchs és Kroha – itt építettek maguknak műtermet és lakóhelyet. Az utcákat járva megcsodálhatjuk a telefontársaság egykori gazdasági igazgatója, Stein úr villáját, vagy a világhírű táncművészét, Psotáét, ám a legkülönlegesebb a két textilgyárosé, Stiassnié és Tugendhaté. Ez utóbbi kettőt az elmúlt évtizedben felújították és megnyitották a látogatók előtt. Mindkét villa hatalmas kertben áll, bejáratuk az utcafronton van, mindkettő szerkezetét a célszerűség és az élhetőség határozza meg (az alsó szinten vannak a kiszolgálóhelyiségek, korabeli gépészettel, a földszinten a közösségi élet terei, az emeleten a lakószobák), végül mindkét ház burkolásához különleges anyagokat használtak. Nagy különbség, hogy míg Tugendhaték a berendezés tervezését is Mies van der Rohéra bízták, így az épület és bútorzata összhangban van, addig Stiassniék a modern teret historizáló bútorokkal, régi falikárpitokkal és festményekkel díszítették. A két villa közel van egymáshoz, érdemes mindkettőt megnézni, de míg a Stiassniba bármikor bemehetünk, addig a Tugendhatba hetekkel előbb jegyet kell venni. Nem véletlen, hisz utóbbi az UNESCO Világörökség része; a szakma a világ öt legkülönlegesebb kertes lakóháza közé sorolja (Műértő, 2016. június).

Kedves Olvasó, ha arra jár, álljon meg és töltsön el néhány órát, vagy akár egy napot is Morvaország fővárosában, Brnóban. (www.gotobrno.cz)

Lakos Attila

Megjelent a Műértő 2016. szeptemberi lapszámában