szerző:
Műértő

Az Art Dubai művészeti vásár mellett a Sharjah Biennálé a Közel-Kelet legjelentősebb kortárs művészeti fóruma, mely már a kezdetektől a hagyományoknak, a térség etnikai-nemzeti szellemének megőrzésére, s emellett a hangsúlyos nemzetközi megjelenésre, a régiónak a nagyvilággal történő összekapcsolására törekszik. Az idén március 12. és június 12. között megrendezett esemény gazdag költségvetése, széles körű támogatottsága – és ennek köszönhetően jeles külföldi művészeti szakemberek, kurátorok és művészek közreműködése –, a magas szintű szakmai programok, valamint a helyi közönség számára szervezett edukációs programok mára sokszorosan meghozták gyümölcsüket. Nemcsak a biennálé, de a közel-keleti kortárs művészet is felkerült a nemzetközi színtér radarjára: immár jelentős külföldi érdeklődés övezi a régió művészeit, rendezvényeit.

Rain Wu, Eric Chen: Kollektivizmus, 2016, pajzsok, növények,föld, acél, fa
©

A Sharjah Art Foundation először 1993-ban szervezte meg a Sharjah Biennálét. A munka 2003 óta a Londonban művészeti és kurátori diplomát is szerzett Hoora Al-Qasiminek, a helyi uralkodó lányának elnöksége és igazgatása alatt folyik. Az alapítvány egész évben működik, s nemcsak a helyi tartomány, de az emirátusi és a közel-keleti régióban kiemelt feladatának tekinti a kortárs művészeti és egyéb kulturális programok népszerűsítését. Ez a nemzetközileg is elismert kísérletező csapat gyakran producerként is tevékenykedik: művészeket kér fel nagy méretű installációk, filmek, előadások, performanszok kivitelezésére. Olyan fontos városokban, mint Dakar, Ramallah vagy Isztambul, két biennálé között is különös hangsúlyt fordítanak a térségbeli közönség kortárs művészeti edukációjára. A tájékozódás és a még szélesebb közönség megközelítése érdekében részletes online platformot is létrehoztak (www.tamawuj.org).

Az idei biennálét jelentős változások, újítások kísérték. Többek közt Sharjah város és tartomány mellett újabb színterek kapcsolódtak be a programba, így jelentős szerepet kapott a libanoni Bejrút is. A rendezvény két „felvonásból” (Act I. és Act II.) áll: Sharjah-ban március és június között, Bejrútban egészen október közepéig tartanak az események.

A Sharjah Biennálé fő helyszínén, a városközponti Heritage Area (Örökségi terület) területén kialakított elegáns, letisztult terek, légkondicionált, korszerű, nemzetközi múzeumi elvárásoknak is megfelelő galériák képezik a rendezvény magját. Emellett és a négy kisebb környékbeli helyszín mellett az idén egy nagyobb beruházású színtérrel is gazdagodott a biennálé. Az Al Hamriyah Studios belső udvara köré csoportosuló „white cube” kiállítóterek a várostól autóval félórányira várták a látogatókat.

Joe Namy, Libretto-o-o: Függönydizájn a napsütésben…, 2017, helyspecifikus installáció
©

A biennálé főkurátora a libanoni születésű, Bejrútban élő Christine Tohme, akinek nevéhez a bejrúti Ashkal Alwan (Lebanese Association for Plastic Arts) 1993-as alapítása is fűződik. Az idei rendezvény az arab nyelvből származó, többféle jelentéssel is bíró Tamawuj címet kapta. Ez jelentheti a hullámokban történő emelkedést és elmerülést, de folyamatot, duzzadást, hullámzást, fluktuációt is takarhat. A koncepció négy főbb téma köré csoportosul: víz, föld, növények és konyhaművészet/kulinária. A kiállítások és közösségi programok keretében több mint 70 művész vesz részt, közel 25 projekt a biennáléra, az alapítvány megbízásából készült el.

Jelentős számban szerepeltek az agresszió és a kizsákmányolás témája köré csoportosuló video- és hangmunkák. Ilyen volt a török İnci Eviner Beuys Underground (2017) című, a rendezvényre készült animációja, ahol a művésznő olyan fogalmakat ragadott meg, mint például az igazságosság, a család, a nő vagy a kendőviselés. A háborús és terrorcselekményekre utaló munkák között szerepelt a lengyel Monika Sosnowska Homlokzat (Façade, 2013) című installációja is. A térbe függesztett, eltorzult monumentális (7,3×5,1×2,1 m) építészeti elem – egy vasrács – a bombázások, robbantások következtében megrongálódott épületekre emlékeztetett. A brazíliai Tonico Lemos Auad az óváros közepén, egy téren kialakított kertbe a sivatagból származó gyógynövényeket telepített. A jordániai származású, Bejrútban élő Lawrence Abu Hamdan kétcsatornás videója inkább a hangokon, mint a vizuális érzékelésen alapul: a szíriai Saydnaya börtön celláiból szabadult rabok, a megkínzott, bekötött szemű, addig csendre kényszerített emberek emlékeinek megidézésére épül.

Bagyó Anna

(Megjelent a Műértő 2017. júniusi lapszámában) 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!