szerző:
Műértő

„A világ vezető aukciósházai évek, sőt évtizedek óta nem tudnak mit kezdeni a közép- és kelet-európai régióval. A rendkívül erős és kontrollált lokális piacok, a szigorú védettségi szabályozások, a nemzetközileg kevéssé ismert és bevezetett művészek, az elérhető minőségi munkák hiánya és a tőkeerős gyűjtők vagy befektetők rejtőzködése szinte lehetetlenné, de legalábbis átláthatatlanná teszi az objektív és reális aukciós anyagok összeválogatását” – írtuk 2016 novemberében, a tavalyi 20th Century Art: A Different Perspective elnevezésű aukció felvezetésében.

Bohumír Matal: Nő vörösben, 1956

Az akkori árverés nagyrészt igazolta is fenntartásainkat, hiszen a leggyengébb összeredményt hozta (2016: 897 500 font) a 20th Century Art sorozat négyéves történetében (2014: 1 863 313 font, 2015: 2 274 500 font), míg a rekordszámú magyar tételből hét bennragadt, köztük meglepetésre Maurer Dóra és Reigl Judit művei is. Minthogy a magyar szempontból sikeres 2016-os Contemporary East árverést 2017-ben nem rendezte meg újra a londoni Sotheby’s, a november közepi aukció lett a magyar művészek egyetlen jelentősebb nemzetközi aukciós megmérettetésének helyszíne.

November 14-én kevés jel mutatott előzetesen arra, hogy az idei esemény másképpen alakulna, mint a megelőző. Szinte üresen kongó árverezőterem, kora délutáni időpont, borús keddi nap Londonban. Mégis, mire a kilencedig tételhez értünk, az aukció összeladása már meghaladta a 2016-os évét, és új rekordára született a cseh avantgárd mesterének, Emil Fillának (Ülő nő, 1946, eladási ár: 729 ezer font). Habár a teremben kevés vásárló tartózkodott, rengeteg online licit érkezett, illetve a legtöbb eladás telefonon keresztül történt. A TOP10-es listára további hat cseh, két görög és egy román művész fért fel. A sok esetben hosszas (telefonos) licitháború annak is volt köszönhető, hogy rengeteg tétel kapott – utólag látványosan – alacsony becsértéket. Ez jó taktikának bizonyult az aukciósház részéről, hiszen az említett Emil Filla-festmény megduplázta, Alois Wachsman Álló nője (1930) és Bohumír Matal 1956-os vászna pedig nagyjából megötszörözte felső becsértékét. A cseh dominanciát Tessa Kostrzewa, az aukció vezetője is megerősítette: „Rendkívül elégedettek vagyunk az idei aukció eredményeivel, amit leginkább a cseh munkáknak köszönthetünk. Az erős árak bizonyítékai a cseh avantgárd és modern művek iránti figyelemnek. Élénk érdeklődés mutatkozott továbbá a kelet-európai és a visszatérő görög alkotások iránt is.”

Valóban, ha magyar szempontból kiemelkedő eladás nem is történt ezen a délutánon, a biztos szereplők mellé egy-egy meglepetés is jutott. Reigl kis méretű 1983-as munkája külföldi galériák közt cserélt gazdát becsértéken belül, 12 500 fontért; Vaszary János a Kiselbach Galériát is megjárt pasztellje külföldi gyűjteménybe került, becsértéken (10–15 ezer) alul, 9 ezer fontért leütve. Meglepő válogatást láthattunk Fényes Adolf négy művéből, de talán kevésbé volt meglepő, hogy ez alkalommal egyikre sem volt érdeklődés – talán az olykor túl magas kezdőár (30 ezer font) miatt is. Bortnyik Sándor Kompozíciók vázákkal című műve már 2015-ben sem talált vevőre a Sotheby’snél, és habár idén jóval a korábbi becsérték alá ment volna az eladó, végül az árverés napján visszavonták a 2007-ben az amszterdami Christie’snél értékesített munkát. Aba-Novák Vilmos népszerű témájú festménye (Piacon) megduplázta alsó becsértékét, és járulékokkal együtt 20 ezer fontért kelt el.

Reigl Judit: Cím nélkül, 1983


A kortárs hazai szekciót Galambos Tamás – munkáját védőár körül, 4200 fontért ütötték le – és Gyémánt László képviselte, akinek Szabadság-szobrot ábrázoló festménye kiemelkedően szerepelve, 12 500 fontért cserélt gazdát. Meg kell még említeni, hogy sem Saxon-Szász János, sem Gál András művei nem keltek el. Korábbi aukciós eredmények és aktuális nemzetközi figyelem hiányában az előbbi négy alkotó műveinél sokkal inkább a szerencse, mintsem a tudatos művészetmenedzsment játszhatott szerepet. Ezt az eladási arány is mutatja: 50–50 százalék, előre kiszámíthatatlan aukciós szerepléssel.

Velük szemben Fajó János 2016 után már visszatért Londonba. Az idén nyolcvanéves művész érdekes szereplője a neoavantgárd fellendülésnek, minthogy pályája során kimaradt a legendás Iparterv-kiállításokból. Habár 1974-ben Bak Imre és Nádler István mellett alapító tagja volt a Pesti Műhelynek, mégis sokan különutas művészként tekintenek rá ma is, aki mindeddig kívül maradt a reflektorfényen. Ez lehet ugyanakkor az oka annak is, hogy képeinek becsértékei a Sotheby’s számára sok esetben vonzóbbak, mint egy esetleg akár 60–80 ezer fontra értékelt Bak-, Nádler- vagy Keserü Ilona-munka. Magyarán nem az egekben kell megkezdeniük az aukcionálást, jelentős korábbi árverési referenciák nélkül, hanem kedvezőbb, jelen pillanatban talán reálisabban elérhető árakon.

Fajó 1967-es Ovális átló (Oval Diagonal) című művét 2016-ban becsértékén, 6 ezer fonton felül, 8500 fontért ütötték le. Ezt idén két újabb munka követte. Az 1965-ös Kék temperamunka a Nemzeti Galéria tapétatervének tanulmányaként készült, becsértéke 10–15 ezer font volt, és védőáron, 8 ezer fontért ment el, hasonlóan a kissé felülárazott (15–20 ezer) 2003-as Két háromszög (Two Triangles) 13 ezer fontos leütéséhez. Fajó munkáit egyre többen keresik, és ha sikerül árait fokozatosan építeni, szilárd aukciósházi visszaigazolásokkal, akkor két-három éven belül az egyik legbiztosabb befektetési opció lehet műveinek megvásárlása.

A Faur Zsófi Galéria által képviselt orosz Katerina Belkina Frida Kahlo előtt tisztelgő 5/15-ös sorszámú fotómunkájára négy helyről is érkeztek licitek. Végül 6500 fontnál koppant a kalapács, így az újdonsült tulajdonos prémiumokkal együtt 8125 fontot fizetett a képért. Ritkán fordul elő, hogy magyar galéria által képviselt fiatal fotográfus munkája aukciókon is megforduljon.

Minden jel arra mutat tehát, hogy a Sotheby’s nem adja fel a közép-kelet-európai régióval való foglalkozást, habár a tízpontos találatok mellé továbbra is be-becsúszik egy-egy rossz irányú gellert kapó golyó. Mindenesetre a 2017-es aukció 77,3 százalékos eladási arányával magasra tette a lécet.

Ferenczy Bálint

Megjelent a Műértő 2017 december-januári lapszámában

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!