szerző:
Műértő

Az eredetileg 2017 novemberére meghirdetett fotó- és régifényképezőgép-aukcióját 2018. március 9-én és 10-én rendezte meg a WestLicht az osztrák fővárosban. A cég társtulajdonosának, Peter Coelnnek váratlan megbetegedésekor kiderült: a szorgalmas beosztottak főnökük nélkül nem tudták befejezni a két tételsor összeállítását. Nagy segítséget jelentett a lábadozó cégvezetőnek, hogy az Egyesült Államok-beli milliárdos formatervező, James Jannard átadta gyűjteményének mintegy tucatnyi, de korántsem tucat-darabját, amelyek a fényképezőgép-árverés meghatározó részévé váltak, és a leütések között új világcsúcsot is hoztak.

André Kertész 1926-os, kissé torzított szatirikus táncosnője
©

Az Ausztriában az elmúlt években sokszor publikált, Gustav Klimtet a macskájával ábrázoló 1912-es portré 26 400 eurós, jutalékkal növelt leütési árán viszont a WestLichtben szemlátomást nem lepődtek meg. Theodor Lux Feininger (1910–2011) Dessauban, 1928-ban készített, perspektivikus erkélyrészletfotójának (24 ezer euró) és a falra mászó Gret Palucca (1902–1993) német táncosnőt ábrázoló képének (26 400 euró) vásárlóját jól tájékozottnak mondhatjuk. (Drezdában utcát és főiskolát is elneveztek a mozdulatművésznőről.) Nem sokat kockáztatott az a vevő, aki a cseh Jaroslav Rössler (1902–1990) két fotóját vette meg. A némely művét art deco stílusban megalkotó fényképész 1927-es, absztrakt kép előtt ülő férfit ábrázoló munkájáért ugyan 36 ezer eurót kellett fizetnie, viszont a korabeli brómolajnyomat feltétlenül látványosnak mondható. A 18 ezer euróba kerülő, 1931-es párizsi utcai jelenet pedig a háttérben lévő nagy reklámok, plakátok miatt hordoz sajátos hangulatot.

Ezúttal a magyar származású, külföldön karriert befutott fotóművészek képei is sikert arattak. Brassaï két fotója 6000 és 4560 eurót, Kepes György absztrakciója 2040-et hozott. Kertész jó kört futott 3840 és 13 200 eurójával, sőt egy 1982-es, 23 nyomatot tartalmazó albumáért is megadták a 780 eurót. Az Atelier Manassé néven Bécsben és Berlinben alkotó házaspárból ezúttal a feleség asszonynevét (Olga Wlassics) írták ki a katalógusban, de mi tudjuk, hogy vevője a Spolarics Olga által 1928 körül fényképezett műtermi akttorzóért fizette ki az 1440 eurót.

Robert Capának az 1944. június 6-i normandiai partraszálláskor exponált, mára ikonikussá vált riportfotójának a 20. évfordulóra, 1964-ben nagyított változata 7800 euróba került. Ugyanennyit fizetett vásárlója Moholy-Nagy László tíz montázst tartalmazó – deklaráltan 1973-ban reprodukált! – portfoliójáért.

A jelenleg legértékesebbnek mondható Leica fényképezőgép
©

Március 10-én a termet már mások töltötték meg, és a munkatársak is sűrűbben nyúltak a telefonok után. Mivel a tételsort hagyományosan úgy állítják össze, hogy a gyártás időrendjében felsorakoztatott Leicákkal kezdenek, két hasonmás darab után harmadikként következett a legnagyobb érdeklődéssel várt, a gyárat 1923-ban elhagyó nullszériás kamera. A még másfél percig sem tartó licitálást a nyugat-európai árveréseken szokatlanul hosszú taps követte, amely nemcsak a 400 ezres kikiáltási árat megötszöröző leütésnek (jutalékkal 2,4 millió euró) és az új világcsúcsnak, hanem a WestLicht eddigi működésének is szólt. A 32 árverés húszezer tétele ugyanis egyértelműen új minőséget hozott a műszaki régiségek aukcionálásának történetében.

A piac fogadóképességének tesztelésére Wetzlarban anno 25 darabot készítettek a Leica nullszériájából, melyek nagy részét Newton-keresővel látták el. Csak háromnak a tetejére építettek a téma kicsinyített mását mutató, lehajtható, teleszkopikus keresőt. A mostani világrekorderhez hasonló képkeresős változat 1994. június 9-én Londonban, a Christie’snél került kalapács alá, de 100 ezer fontos kikiáltási áron nem talált gazdára. Ugyanezen az árverésen 17 600 fontot fizetett valaki a japán Nikon kisfilmes fényképezőgép 1949-es, első típusának egy példányáért. Az ebből a sorozatból származó Nikon I-est a WestLichtből most 22 800 euróért lehetett hazavinni. Bár az időkülönbség miatt nehéz az átszámítás, mégis egyértelmű, hogy a Nikonhoz ma már könnyebben és olcsóbban hozzá lehet jutni, mint évtizedekkel ezelőtt. A Leica értéknövekedése pedig szenzációszámba menőnek mondható.

A James Jannardtól származó többi fényképezőgép is jól teljesített: a szokatlan módon szürkére festett Leica M2-es 360 ezer, a fekete Leica MP 456 ezer, az elektromos motorral kiegészített Leica M2-es 432 ezer eurót hozott. Az ennél kisebb összegeket befektetőkhöz jutott az eredetileg a svéd hadseregnek szállított fekete Leica IIIf (60 ezer euró) és az 1959-ben gyártott, de még újszerű állapotú Nikon F 6000 euróért.

Fejér Zoltán

Megjelent a Műértő 2018 aprilisi lapszámában

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!