Új művészeti metropolis: Miami

"A mediterrán hangulat, életöröm, tolerancia és kreatív szellem kedvező talaj a kortárs művészet számára. Itt - mint minden más - a művészeti élet is most van kialakulóban."

Dale Chihuly üvegplasztikái,  a Fairchild trópusi botanikus kertben

Miami ma már több mint egzotikus floridai pihenőhely: a város a nemzetközi kulturális élet térképére is felkerült. Saját kezdeményezésre, de európai, bázeli (Art Basel Miami Beach művészeti vásár, Műértő 2006. január) közvetítéssel küzdötte fel magát a kortárs művészet szempontjából is jelentős célpontok közé. Ez az etnikailag sokszínű, karib, amerikai és európai mentalitású, 4-5 milliós kozmopolita város Észak-Amerika déli és Latin-Amerika északi kapuja. Kedvező helyzetével, üzleti lehetőségeivel, ingatlanberuházásaival magához vonzotta az amerikai és a nemzetközi tőkét, valamint a műpártoló közönséget. A mediterrán hangulat, életöröm, tolerancia és kreatív szellem kedvező talaj a kortárs művészet számára. Itt -- mint minden más -- a művészeti élet is most van kialakulóban. A legrégebbi intézmény alig pár évtizedes, a legfiatalabb mindössze egyéves, és folyamatosan nyílnak az újabb galériák, épülnek a magángyűjtemények, amelyek idővel nyilvános helyekké válhatnak majd.

A nyolcvanas években a jelentős kubai emigráció hatására intenzív fejlődésnek indult Miami Beach déli része, az Art Deco városrész, valamint kialakult az első amerikai „élni/dolgozni”-kolónia, amely hatalmas nemzetközi látogatottságot vonzott egész Floridába. Az ingatlanpiac is felpezsdült. Miami legnépszerűbb ingatlanguruja és műgyűjtője, a helyi születésű Craig Robins (42) is akkor, a legkedvezőbb időben kezdte pályafutását. A jogi diplomát szerzett és Barcelonában művészettörténeti tanulmányokat folytatott fiatalember 1987-ben alapította saját cégét, a Dacrát és vásárolta első épületeit, szállodáit az Art Decóban, amelyeket utóbb felújított és modernizált. Később a Lincoln Roadot is éttermek, kávézók, butikok, galériák és műtermek negyedévé tette. Hamar felismerte a művészet jelentőségét az ingatlanfejlesztések területén. A kezdetektől azt az elgondolást követte, hogy összehangolja a várostervezést, az építészetet, a dizájnt és a képzőművészetet. Gyűjteményének közel félezer darabja -- többek között Joseph Beuys, Marlene Dumas, Mike Kelley, Paul McCarthy és Richard Tuttle művei -- cége székházában és egyéb ingatlanokban látható.

Robins másik jelentős vállalkozása a Design District. Ebben a városrészben 1994-től kezdett épületeket vásárolni azzal az elképzeléssel, hogy az 1920-as években fejlődésnek, majd a nyolcvanas években hanyatlásnak indult -- bútorok és berendezési tárgyak kereskedelmi központjaként ismert -- környéket a shopping és a művészet révén ismét a dizájn fellegvárává teszi. A 38. és a 40. utca között az North Miami Avenue-tól keletre 18 épületet vásárolt meg és több mint 60 üzletet -- főleg bútor- és iparművészeti tárgyakat forgalmazó bemutatótermet, butikot --, valamint éttermet, kávézót és galériát létesített. Itt kapott helyet a kísérletező, nemzetközi szellemet követő kiállítótér, a Moore Space is, amelynek alapítása Rosa de la Cruz műgyűjtő nevéhez fűződik.

A Miami Beachez kapcsolódó Allison-szigeten, a 63. utcánál, az Aqua-projekt szintén Robins beruházása. Tíz építész tervei alapján a XX. század közepére jellemző modern stílusban épült a trópusi tájképbe illeszkedő lakópark- és irodaház-együttes (46 épület, 151 luxuslakás), amelynek külső terébe hat helyspecifikus munka készült. A gyűjtemény folyamatosan cserélődő darabjai pedig az irodaházakat díszítik, ezek közül az egyikben galéria is működik.

Miamiban nemcsak a dizájn, de a képzőművészet és a köztéri munkák is természetes alkotóelemei az ingatlanberuházásoknak. A belváros keleti részén, a One Miami toronyház környékén a város és Jorge Perez (maga is gyűjtő) ingatlanfejlesztő összefogásával One Miami Riverwalk néven folyóparti sétányt alakítottak ki, melyet kifejezetten oda készült művekkel díszítettek. A Miami Beach Collins Avenue-ja mentén épült, tengerpartra néző szállodák nemcsak elegáns, artisztikus egyedi arculattal bírnak, hanem a környezetükben látható műtárgyak gyakran a tulajdonos gyűjteményéből származnak. A Sagamore Hotel jelentős fotókollekcióval rendelkezik, sőt megadott időpontokban még videomunkákat is vetítenek itt.

Az ingatlanpiac és a kellemes életforma vonzotta a számtalan gyűjtőt, akik Miamit választották lakhelyüknek. Egyes magángyűjtemények idővel megnyíltak a közönség előtt, és a reprezentatív otthonokból átkerültek a város egy kevésbé reprezentatív negyedébe, például a Vynwood környékére.