szerző:
hvg.hu

Az ENSZ egyik életminőséget vizsgáló testülete Kigalit, Ruanda fővárosát találta Afrika legtisztább városának, sőt tavaly az afrikai kontinens legjobb fővárosa titulust is Kigalinak ítélte. De hol is járunk?

 Egy nyugat-afrikai, 12 milliós tengerpart nélküli országban, ahol 23 évvel ezelőtt a modern történelem egyik legiszonyatosabb népirtása zajlott. 800 ezer embert, főként a tutszi kisebbséghez tartozókat mészároltak le középkori módszerekkel és eszközökkel. De azóta nagyot fordult a világ. 2000 és 2015 között a ruandai gazdaság évi átlagos 7,9 százalékos növekedést produkált. Javult az életminőség mindenki számára és különösen látványos a főváros, Kigali fejlődése. Ugyancsak egy ENSZ felmérés szerint, Kigaliban ma az életminőség nem rosszabb, mint New York-ban- írja a Le Figaro.

A város tiszta és rendezett. Nincsenek dugók, hála a tudatosan tervezett útépítésnek. Az utcák olyan tiszták, mint Szingapúrban és a helybéliek mentalitása is az ázsiai mintavároséra emlékeztet: nem szemetelnek. A közbiztonság is jó, még sötétedés után is. A város tele van tudatosan tervezett frissítő zöld parkokkal. A nemzetközi reptéren, hála a digitális technológiának, gyorsabb és kényelmesebb az ügyintézés, mint bármelyik nagy európai vagy amerikai légi kikötőben. A város szélén már formálódik az Innovation City nevű új negyed, amely hamarosan az afrikai Szilícium völgy lehet.

De a mi a titka ennek fantasztikus fejlődésnek?

Egy klasszikusan illiberális rendszer, amelyet negyedszázada Paul Kagame irányít. Őt pár hete 98 százalékos eredménnyel választották harmadszor is Ruanda elnökévé, újabb hét évre. Kagame 1994-ben tutszi lázadó csapatai élén szembe fordult a népirtást kezdeményező hutu kormányzattal. De facto már a kilencvenes évek közepén ő lett Ruanda erős embere, 2003-ban választották először hivatalosan elnökké, 2010-ben pedig megújították mandátumát. 2015-ben népszavazáson módosíttatta az alkotmányt, és az óriási többséggel megnyert referendum révén harmadszor is elnök lett, a most hatvan éves politikus. Aki hívei szerint jövőbe látó, felvilágosodott abszolutista zseni, ellenfelei szerint viszont véreskezű diktátor.

Nem egy ruandai ellenzéki halt meg gyanús körülmények között az utóbbi években, de a ruandai nép, legalábbis a választás jelei szerint, a szuperelnök mögött áll. Már csak azért is, mert a szigorúan kézben tartott sajtó erre neveli. A külföldi tőke is kedveli a stabil, biztonságos Ruandát, ahová áramlanak a befektetések. A valóban vonzó és modern Kigali ennek a rezsimnek a kirakata, miközben a világ keveset tud arról, hogy mi is történik a távol eső vidéki körzetekben. Igaz, 1994 előtt sem tudta volna megjósolni egyetlen kívülálló sem, hogy a második világháború utáni időszak legiszonyatosabb népirtásának a színhelye Ruanda lesz.