szerző:
MTI

Talán szexuális úton terjedő betegség okozhatja a prosztatarákot – legalább is egy új amerikai kutatás szerint. Más szakértők ugyanakkor úgy vélik, hogy erre nincs elég bizonyíték.

A Kaliforniai Egyetem kutatói laboratóriumban teszteltek emberi prosztatarákos sejteket. Azt állapították meg, hogy a trichomoniázis nevű nemi betegség elősegítette a rákos növekedést. Az összefüggés alátámasztásához ugyanakkor további kutatás szükséges – idézte a BBC hírportálja az amerikai tudományos akadémia lapjában megjelent tanulmányt.

A trichomoniázisról úgy tartják, hogy évente körülbelül 275 millió embert fertőz meg. Ez a leggyakoribb, nem vírusos eredetű, szexuális úton terjedő kór, amely sokaknál nem okoz semmiféle tünetet, és észre sem veszik, hogy hordozzák. A fertőzöttek nemi szerveik viszketéséről, fájdalmáról, vizeléskor érzett kellemetlenségről panaszkodnak.

A legutóbbi kutatás nem az első, amelyik kapcsolatot fedezett fel a trichomoniázis és a prosztatarák között. Egy 2009-ben megjelent tanulmány a prosztatarákos betegek negyedénél találta meg a trichomoniázis jeleit.

A friss kutatás arra utal, hogy a trichomoniázis a férfiakat esendőbbé teheti a prosztatarákkal szemben, bár ez nem bizonyítja egyértelműen az összefüggést.

Patricia Johnson és kollégái azt találták, hogy a trichomoniázist okozó élősködő olyan fehérjét választ ki, amely gyulladást, valamint a rákos prosztatasejtek növekedését idézi elő. Úgy vélik: a felfedezést további kutatásnak kell követnie, különösen, mivel még mindig nem tudni, mi vezet a prosztatarákhoz.

Nicola Smith, a Brit Rákkutató Intézet munkatársa szerint a kutatást csak laboratóriumban végezték, és a korábbi, páciensekkel végzett vizsgálat nem mutatott világos kapcsolatot a prosztatarák és a gyakori nemi betegség között.

Elmondta: sok tanulmány készült már a prosztatarákról, és nem találtak olyan életmóddal kapcsolatos tényezőt, amely növelte volna a betegség kockázatát. A prosztatarák a leggyakoribb daganatos betegség a brit férfiak körében, nagyjából minden tizedik férfinél kialakul élete folyamán.

A 70 év felettieket nagyobb valószínűséggel sújtja, kockázata az életkorral növekszik, és úgy tűnik, genetikai tényezőkre is visszavezethető, mivel egyes családokon belül halmozottan fordulhat elő.