„Köztársasági elnököt a parlamenti többség választ. Ismerve a magyar politikai élet két táborra osztottságát, nehezen képzelhető el, hogy ugyanaz a személy megfeleljen két, időközben megváltozott többségű Országgyűlés számára. Ez csak az első demokratikus választást követően volt lehetséges, amikor az ország működőképessége érdekében külön paktum született erről” – nyilatkozta Mádl Ferenc tavaly a Magyar Hírlapnak (aug. 21.).

A választási procedúra

A köztársasági elnökválasztást az Alkotmány szabályozza. Az államfőt az Országgyűlés vá-lasztja, mandátuma öt évre szól, és egyszer választható újra. Köztársasági elnökké meg-választható minden választójog-gal rendelkező magyar állam-polgár, aki a választás napjáig a 35 életévét betöltötte. A köztár-sasági elnök választását jelölés előzi meg. A jelölés érvényes-ségéhez az Országgyűlés lega-lább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A parla-ment a köztársasági elnököt titkos szavazással választja. Az első szavazás alapján megvá-lasztott köztársasági elnök az, aki a képviselők kétharmadának szavazatát elnyeri. Ha az első szavazás alkalmával ezt a több-séget egyik jelölt sem nyeri el, új ajánlás alapján újból szava-zást kell tartani. A második fordulóban ugyancsak a képvi-selők kétharmadának szavazata szükséges. A harmadik szava-zásnál már a képviselők egy-szeri több-ége is elegendő. Ebben a fordulóban már csak az előzőben két legtöbb szavazatot kapott jelölt indulhat. Az elnöki jogkörről itt olvashat bővebben. Kattintson!

És valóban, a fentiek szerint is dicséretes re-alitásérzékkel rendelkező államfőt más váltja majd a budavári Sándor-palotában. Mádl Ferenc köztársasági elnök ötéves mandátuma augusztus 3-án jár le. A 2000-ben az akkori Fidesz-vezette kormány jelöltjeként államfővé lett politikus már jelezte, semmiképpen sem vállalna újabb öt évet. Igaz, erre egyébként is aligha lenne módja, mert a kormánypártok már jelezték, nem támogatnák Mádl újabb mandátumát. A jelenlegi kormányerők hozzájuk közelebb álló elnököt akarnak. Hogy kit? A választ a tavaszra ígérik. A Fidesz–MPP is szokatlanul csendes a témában, csak a kibeszélésre hajlamos Kövér László nyilatkozott az álláspontjáról, aki szerint pártja elfogad-hatónak tartana egy baloldali kötődésű, de „nem pártpolitikai múltú és jelenű” jelöltet.

Dávid Ibolya, az MDF elnöke tavaly decem-berben a februárt tartotta a legalkalma-sabbnak arra, hogy a pártok felfedjék jelöltjeik személyét, de erre aligha kerül sor áprilisnál előbb. A jelöltállításban kulcs-szerepet játszó kormánypártok ugyanis több ok miatt sem érdekeltek abban, hogy túl korán felfedjék lapjaikat.

A személyi elképzeléseit mindeddig határo-zottan végigvivő kormányfő és hű szövet-ségese, Hiller István pártelnök biztosan nem akarja rontani helyzetét a koalíciós part-nerrel folyó tárgyalásokon. Márpedig az SZDSZ-ről tudni, hogy kimondottan pártpoli-tikust nem szívesen látna államfőként, míg az MSZP-n belül azoknak a hangja erős, akik igen.

A jelenlegi választékról, a mostanság hírbe hozott, komolyan
vehető jelöltekről itt olvashat bővebben. Kattintson!

Azt is tudni persze, hogy a szabaddemokratáknak kulcsfontosságú Budapest megtartása, márpedig a 2006-os önkormányzati választáson egy erős szocialista jelölt meggyengítené Demszky Gábor amúgy sem túl acélos újraválasztási esélyeit.

Elnökválasztás 2000-ben: Torgyán, Mádl, Göncz © Dudás Szabolcs

De Gyurcsány kormányfőnek saját pártjával sem lesz könnyű dűlőre jutni. Az MSZP-ben többen támogatnák Szili Katalin jelöltsé-gét, miközben azt is tudni, hogy a népsza-vazási kampány idején az egykor a pártel-nökség várományosának tartott házelnöknő látványos különutassága felbőszítette Gyur-csányt. „Én személy szerint megengedhetet-lennek tartom az ilyen magatartást. Azokkal értek egyet, akik azt mondják: ebben az ügyben nem kell utólag sem megértőnek lenni. (…) A következmények politikai ter-mészetűek lesznek” – nyilatkozta a minisz-terelnök a kampányban a párt hivatalos irányvonalától eltérőkre utalva a Magyar Narancsban (január 6.).

Vizi és Glatz © Végel Dániel

Az is kérdéses, hogy a főpolgármesteri címre éhes fővárosi szocialisták jó szívvel mennének-e bele egy olyan alkuba, hogy a köztársasági elnök jelölése a szocialistáké marad, de ennek fejében az önkormányzati választásokon a liberális partner jelöltjét, minden bizonnyal Demszkyt támogatnák.

Az alkupozíciók sem teljesen tiszták, mert elvileg az is előfordulhat, hogy a nyakaskodó SZDSZ helyett az MSZP a Fidesszel állapodik meg. De a szocialisták alkalmi szövetséget köthetnek a függetlenekkel és az MDF-fel is, mint tették ezt a médiakuratóriumok esetében.

A jelölt nevének korai kiszivárogtatása azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy amikorra sor kerül a parlamenti választásra már „elhasználódik, elkopik”. Márpedig az eddigi köztársasági elnökök többnyire vezették a politikai népszerűségi listákat, és egy szerény népszerűségű kormánypárti elnök akár még rosszul is jöhet a szocialistáknak a 2006-os választási évben.

A hatalmon lévők aligha engedhetik meg maguknak, hogy most az ellenzék számára kedves elnökjelöltet támogassanak. Az Antall- és a Boross-, illetve a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány tagjai tapasztalhatták, mennyi kellemetlenséggel jár együtt a kohabitáció, vagyis, hogy a kormány és az elnök pártállása eltér egymástól. (Igaz viszont, hogy Göncz Árpád nem sok borsot tört Orbán Viktor orra alá.) Elég, ha csak a legutóbbi esetekre gondolunk, amikor Mádl Ferenc alkotmányos aggályai késleltették a szociális, az EP-választási, a számvevőszéki és a jegybanki törvény hatályba lépését és kormánypárti elképzelések megvalósulását.

Magyarország eddigi köztársasági elnökjeiről, Károlyi Mihálytól
Mádl Ferencig itt olvashat bővebben. Kattintson!

A „királycsinálóknak” persze nem csak saját és pártjuk érdekeire kell vigyázniuk, ügyelniük kell arra is, hogy minél szélesebb körben elismert személyt ültessenek az elnöki székbe. Glatz Ferenc egykori miniszter és akadémiai elnök, Bárándy Péter ügyvéd, a Medgyessy-kormány ex-minisztere, valamint Göncz Kinga miniszter neve sem véletlenül bukkanhatott fel: a politikacsinálók a kiszivárogtatásokkal is a közvéleményt tesztelik.

A Medián a Magyar Hírlapban közölt felmérése szerint az emberek többsége szerint a közvélemény elfogadja, hogy a kormánypártok saját jelöltet állítanak, és szívesebben látnának középkorú férfit az elnöki székben, mint határozott politikai kötődésű, idős nőt. Szeptemberben még Szili Katalinról mondták a legtöbben, hogy alkalmas államfőnek. Januárban már Bárándy és Németh Miklós, az utolsó pártállami kormányfő is felzárkózott mögé. Közülük Bárándy személyét ellenzik a legkevesebben - a lakosság körében.