Akik az "ügynöklistáról" lemaradtak

A Political Capital "ügynöklistája" 19 nevet tartalmaz. Egyik sem meglepetés. Félrevezető lehet azonban, hogy az egykori ügynökök mellett szt-tisztek és "egyszeri úti jelentésírók" is helyet kaptak. A várt katarzis most még biztosan elmarad.

© HVG

A politikai tanácsadó intézet szerdán jelentette be, hogy nyilvánosságra hozza a már megismert, az egykori állambiztonsággal kapcsolatba hozott sze-mélyek nevét. Azóta nagy várakozás és vita övezte a vállalkozást. Többen PR-fogással gyanúsították céget és "kapitális kamuról" beszéltek.

Bár a cég "tudományos kutatási" eredményeire hivatkozik, mindegyik most közzé tett név már korábban ismertté vált. Az eredmény nem igazolta a hírverést, bár a Political Capital (PC) azt állítja, a publikáltakon kívül 97 név van még a birtokában, de egyelőre még csak jogászokkal vizsgálják, milyen feltételek melett hozhatták nyilvánosságra őket.

Lássuk a PC listáját:

Bácskai Tamás, közgazdász
Egyetemi tanár, számos szakkönyv, tanulmány és publicisztika szerzője. A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársa. Érintettségéről a Magyar Nemzet számol be 2005. januárjában. Bácskai Tamás elismeri, hogy 1956 és 1961 között rendszeresen jelentéseket adott munkatársairól, egyetemi oktatókról, barátairól és családtagjairól. Bácskai azzal érvel, hogy az 1956. október 23-i események során erősen antiszemita érzelmű csoporttal került kapcsolatba, és ennek hatására vállalta a beszervezést. Úgy érezte, "meg kell őrizni azt, ami van, mert életveszélyes helyzet alakul ki a zsidók számára". Mint mondja, kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen húga, a Nagy Imre körhöz tartozó férjével együtt Romániában volt fogságban.

Boros Imre, országgyűlési képviselő, volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Magyar Nemzeti Bankban dolgozik. 1998-tól kisgazda országgyűlési képviselő, majd 2002-től az MDF-frakció tagja. 1998-tól a PHARE-programokért felelős tárca nélküli miniszter, majd rövid ideig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetője az Orbán-kormányban. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején kerül szóba érintettsége és lát napvilágot D-008-as szt-tiszti nyilvántartási száma. Érintettsége miatt távozni kényszerül az MDF-frakcióból. 2002 ősze óta független képviselő.

Csurka István, a MIÉP elnöke
A rendszerváltás előtt népszerű író, sikeres színpadi szerző. Az MDF alapítói közé tartozik. 1993-ban távozik az akkor kormánypárti MDF-ből, és megalapítja a MIÉP-et. 1998-ban bekerül az Országgyűlésbe. 2002-ben a MIÉP már nem éri el a bejutáshoz szükséges küszöböt. Csurka István 1993-ban elismeri 1957-es beszervezését, ám azt tagadja, hogy jelentéseket adott volna a III/III-as osztálynak. Azt mondja, fenyegetéssel és veréssel kényszerítették arra, hogy aláírja a beszervezési dokumentumokat.

Esterházy Mátyás, fordító
Esterházy Péter író édesapját, családjával együtt, az ’50-es években kitelepítik. Esterházy Mátyás 1957-től ad jelentéseket az állambiztonsági szolgálatnak. Esterházy Péter az apa figuráját középpontba állító műve, a Harmonia Caelestis megjelenése után szembesült édesapja ügynökmúltjával, amelyet következő könyvében, a Javított kiadás című műben dolgozott fel 2002-ben.

Fazakas Szabolcs, EP-képviselő (MSZP), volt miniszter
A rendszerváltás előtt a Külkereskedelmi Minisztériumban dolgozik, 1980-tól Bécsben kereskedelmi tanácsos. A rendszerváltás előtt miniszterhelyettes, majd a Horn-kormányban ipari miniszter. Érintettsége a volt kormánytagok átvilágításakor kerül nyilvánosságra. Fazekas szerint ő az ország érdekét szolgálta, amikor együttműködött a Belügyminisztériummal és más szervekkel. "Én ebben semmi kivetnivalót nem látok" - véli. Aki a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok területén dolgozott, annak számára - mondja Fazekas - az együttműködés természetes volt, sőt ez munkaköréhez is tartozott.

Gergely Gáspár, újságíró, szerkesztő
A Csömöri Hírmondó felelős szerkesztője, mikor az átvilágító bírák 2003-ban nyilvánosságra hozzák múltját. A vizsgálat szerint III/III-as ügynökként adott jelentéseket 1977 és 1983 között. Gergely Gáspár ugyan a törvényben megjelölt határidőn belül lemond, de erről szóló nyilatkozatát az előírás ellenére sem küldi el az újságírók átvilágítását végző testületnek. A vizsgálatot lefolytató testület ezért nyilvánosságra hozta az újságíró titkos megbízotti múltját.

Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
1988-ban a Tőzsdetanács első elnöke, majd 1989-1990-ben, a régi rendszer utolsó kormányában pénzügyminiszter-helyettes. 1998-tól az Orbán-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedik, 2000 óta a jegybank elnöke. 2002-ben, a volt kormánytagok titkosszolgálati múltját vizsgáló Mécs-bizottság működése idején, 2002 augusztusában, a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozza, hogy a '80-as években megpróbálták beszervezni, ám azt elutasította. Ugyanakkor elismeri: "többszöri nyomásra" aláírt egy nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy a külföldi útjairól készült, az ország gazdasági helyzetének külhoni megítélését tartalmazó "útijelentéseit" megküldi a Belügyminisztériumnak. Járai szerint "ez a tevékenység mai mércével is vállalható" és leszögezi, hogy "nem hajlandó közösséget vállalni sem a III-as ügyosztály ügynökeivel, sem más pártfunkcionáriusokkal, akik elvtelenül kiszolgálták az egykori hatalmat".

Keresztes Sándor, volt vatikáni nagykövet
1990-ben, kereszténydemokrata színekben kerül be az Országgyűlésbe, de vatikáni nagykövetté történő kinevezése után lemond mandátumáról. 1994-től 1998-ig ismét parlamenti képviselő. Keresztes Sándor elmondása szerint 1956-os bebörtönzését követően elutasította az együttműködést a hírszerző szolgálatokkal, neve mégis a III/III-as ügynökök között szerepel. Keresztes Sándor elismeri, hogy annak idején aláírt egy lapot, amelyen ígéretet tett, hogy ha tudomást szerez valamilyen, "a népköztársaság ellen irányuló szervezkedésről", arról jelentést ad. Az 1957-ben született írásos ígéret, és az ennek alapján történt nyilvántartásba vétele fennmaradt a Történeti Hivatalban. Sajtóhírek szerint Keresztes Sándor fontolgatta, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Véleménye szerint ugyanis hibás a jogszabály, amely őt III/III-as ügynökként kezeli, de azt nem mérlegeli, hogy valóban vétkes volt-e. A beadvány létezéséről az Alkotmánybíróságon nem tudtak tájékoztatást adni.