Kommunisták az ügynökhálózaton kívül és belül

Máig tartja magát az a legenda, hogy az egykori állampárt tagjait és funkcijait nem szervezte be az állambiztonság ügynöknek vagy informátornak. Valójában azonban a párttagok sem éltek rezervátumban. A hvg.hu által közölt lista ezt példázza, illetve azt bizonyítja, hogy a Szakértő ’90 által feltett ügynöklistáról „érdemtelenül” maradtak le az MSZMP-tagok.

A dokumentumok megtekinthetők alább!

Az állambiztonsági szolgálatok egykori vezetői által elterjesztett és a demokratikus közvélemény által is elfogadott legenda szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagjait nem környékezték meg az állambiztonsági szolgálatok, nem lett belőlük ügynök, informátor vagy rezidens. Nekik „pusztán” pártkötelezettség volt a felettes pártszervek tájékoztatása népi demokráciaellenes jelenségekről beszámolni. Egy reggeli hírműsorban Burány Sándor is ezzel indokolta, hogy miért nincsenek párttagok a Szakértő ’90 által feltett, valószínűleg Németh Miklós által Antall Józsefnek átadottal „szoros rokonságban” álló lajstromon.

Lista és dokumentumok

Kompromittált párttagok tagrevíziója (1969) Párttagok a hálózatban (1969)   Kompromittálással beszervezett "párttagügynökök" 1.    Kompromittálással beszervezett "párttagügynökök" 2. Kompromittálással beszervezett "párttagügynökök" 3.    Kompromittálással beszervezett "párttagügynökök" 4.    Kompromittálással beszervezett "párttagügynökök" 5.

A kérdést jól ismerő történészek hangját kevesen hallották meg, amikor logikai és levéltári bizonyítékokkal cáfolták a közkeletű vélekedést. Logikai érveik közt szerepelt, hogy nyilvánvalóan senki sem születik párttagnak, így könnyen előfordulhat, hogy előbb lesz valakiből hálózati személy, s csak aztán az MSZMP tagja. És a pártaggá válás után sem volt automatikus a „szabadulás”, gyakorta a felettes pártszerv és az állambiztonság egyeztetett az egykori hálózati személy jövőjéről.

Az állambiztonság általában különbséget tett az informátor és az ügynök között. Míg az ügynököt presszionálták, megfélemlítették vagy megzsarolták, addig az informátor beszervezésénél fontos szempont volt a megbízhatóság, a rendszer iránti lojalitás, őket szervezték be „hazafias alapon". Nyilvánvalóan a rendszer számára legmegbízhatóbbak a legnagyobb számban a párttagok közt voltak, teljes egészében nem mondhatott le tehát róluk az állambiztonság.

Varga László történész, a szisztéma avatott ismerője a Magyar Hírlapnak adott tegnapi nyilatkozatában maga sem ért egyet azzal, hogy a párttagokat ne lehetett volna beszervezni. "Ilyen csak a hatvanas évekig létezett, azután rájöttek, hiba lenne éppen a legmegbízhatóbb elvtársakat parlagon hagyni" – mondta Varga. Szerinte a legutolsó (1989. június 30-án készült) statisztikák alapján az ügynökök 23 százaléka párttag volt.

© Az ügynök élete c. dokumentumfilm

Révész Bélának, a Szegedi Egyetem oktatójának – aki évek óta foglalkozik az állambiztonság működésének feltárásával – nem sikerült fellelni a beszervezési tilalom bizonyítékait. (Ehhez képest az 1980-ban megjelent Állambiztonsági értelmező kéziszótár szerint párttagokat eljárás alá vonni, operatív nyilvántartásba venni csak „a szükséges engedély birtokában” lehetett, és ki kellett kérni az illetékes első titkár véleményét.)

Azok a dokumentumok, amelyek ma már rendelkezésre állnak egyelőre azt valószínűsítik, hogy az állambiztonságot tájékoztató-segítő MSZMP-tagok helyzete korszakonként és ezen belül az információszolgáltatási hierarchiában elfoglalt pozíció szerint is igen eltérő volt.

Az első ide vonatkozó parancsot még Biszku Béla adta ki 1958-ban. Az akkori belügyminiszter az állambiztonsági szervek ügynöki munkájának alapelveivel foglalkozva felhívta a figyelmet, hogy „különleges esetekben, ha az operatív érdek úgy kívánja, MSZMP-tag is beszervezhető”.

A beszervezés tényéről a felsőbb pártszervek első titkárait azonban csak abban az esetben kellett az állambiztonsági szervnek tájékoztatni, ha az illető felhasználására terhelő vagy kompromittáló adatok alapján került sor.

Az operatív érdek mérlegelése eredményeként tíz évvel később a több mint tizenkétezer főnyi hálózatnak (ügynök, rezidens, informátor és „T” [találkozási] lakástulajdonos) egyötöde – 2 648 fő - volt párttag. A korabeli dokumentum szerint („Jelentés a BM III. Főcsoportfőnökség szervei által foglalkoztatott hálózat között szereplő MSZMP tagok számáról, egyéb jellemző adatairól”) a III/II. Csoportfőnökség által foglalkoztatott hálózati személy közül 19, a III/III. Csoportfőnökségen 8,3, a III/IV. Csoportfőnökségen 35,5, a BRFK Politikai Osztálya 6,8, míg a megyei politikai osztályok által foglalkoztatottak közül pedig 4,1 százalék volt MSZMP-tag.

Döntő többségük „hazafias alapon” szervezték be, és csupán 2,5 százalékuk esetében került sor politikai, erkölcsi vagy gazdasági jellegű terhelő adatok felhasználására. Egyharmadukat a kémelhárítás, kétharmadukat a fegyveres erők vonalán foglalkoztatták.