Felkutattuk a kémkedésért elítélteket (dokumentumok)

A hvg.hu-nak sikerült felkutatnia a pártállam idején kémkedésért elítélt személyeket. Sorsukban közös, hogy koncepciós perek áldozatai lettek és egyelőre esélytelennek látják rehabilitációjukat. Néhányuk már többször szerepelt a sajtóban, de összeállításunkban vannak olyan személyek is, akiknek neve és néhány, ügyével kapcsolatos adata most kerül először nyilvánosságra.

A szocialista Magyarország ellen kémkedő ügynökök megítélése még mindig ellentmondásos. Egyesek hazaárulóknak, mások hősöknek tekintik őket. Tény viszont, hogy a Magyar Köztársaság a kémkedésért 1963 után elítélteket mindmáig gyakorlatilag ugyanúgy ítéli meg, mint a kommunista Magyar Népköztársaság. A rendszerváltáskor más köztörvényes bűnözőhöz hasonlóan kegyelemben részesültek ugyan, de ítéleteik semmissé nyilvánítására azóta sem került sor.

Zárt tárgyalás, "duplanullás" védőkkel © hvg.hu

Márpedig vitathatatlan, hogy amikor elítélték őket, kivétel nélkül koncepciós per áldozatai lettek. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának előírásait – amelyet Magyarország 1976-tól kezdve nemzetközi szerződésben vállalt - durván sértette például az a gyakorlat, hogy „kémügyekben” az ítéletet nem nyilvánosan, hanem zárt ajtók mögött hirdették ki. Letartóztatásuk után nem fogadhattak ügyvédet, mindössze egy eléjük tett listából választhatták ki védőjüket. A listán szereplők olyan ún. „duplanullás ügyvédek” voltak, akikben megbízott a rezsim.

A hvg.hu által felkutatott, kémkedés vádjával börtönbüntetésre ítélt személyek egytől-egyik állítják: „ügyvédeik” nemcsak, hogy nem védték őket ügyükben, de ellenük is dolgoztak, további információkat próbáltak kiszedni belőlük, faggatták őket. Ugyanakkor ezeknek az ügyvédeknek a vádlottak fizették a "megbízási díjat". A hvg.hu birtokába került dokumentum szerint például az egyik volt elítélt részben  „védőjének” köszönhette, hogy elveszítette a nevén lévő balatoni nyaralót.

A rendszerváltás során három semmisségi és két közkegyelmi törvényt hozott a parlament, az 1963 után kémkedésért elítélt személyeket azonban egyik sem érintette. Bár a politikusok eltérően ítélik meg a volt nyugati kémek rehabilitációjának kérdését, tény, hogy eddig egyetlen kormány alatt sem foglalt állást rehabilitálásuk mellett. Figyelemreméltó, hogy a D-209-es ügy apropóján Medgyesy Péter ex-kormányfőt morálisan elítélte a jobboldal, amiért a kémelhárításnak dolgozott, ám kisujját sem mozdította azért, hogy az egykoron a „másik oldalon” állók ítéletét legalább semmissé nyilvánítsák.

Az egykoron kémkedés miatt elítéltekkel szemben leggyakrabban az a vád hangzik el, hogy pénzért árulták el a hazájukat. Ezt az elítéltek többsége cáfolja, ráadásul a haszonszerzés egyáltalán nem szükségszerű „tényállási eleme” a büntető törvénykönyv (Btk.) 147. szakaszában szabályozott bűntett elkövetésének. Tény ugyanakkor, hogy a „hazaárulás-anyagi ellenszolgáltatásért” formula alkalmas lehet arra, hogy a közvélemény előtt hiteltelenítse az „árulókat” (HVG, 1999.01.23).

Ugyanakkor a rehabilitáció ellenzők nem veszik figyelembe azt, hogy ezek az ügynökök egy diktatúra és egy azt támogató idegen hadsereg ellen folytattak hírszerző tevékenységet Magyarországon. Úgy tudjuk, a döntéshozók a titkosszolgálatok vezetőinek nyomása miatt nem mertek és nem mernek az exkémek ügyeihez hozzányúlni. Ezt támasztja alá, hogy a jelenlegi titkosszolgálatoknál még mindig dolgoznak olyan emberek, akik a pártállami szolgálat alkalmazásában álltak. Mi több – mint arról a hvg.hu-ban már tavaly beszámoltunk – számos jel arra utal, hogy az igazságszolgáltatás a perújrafelvétel kezdeményezését is akadályozza.

A titkosszolgálatok vezetői általában azzal érvelnek, hogy egy esetleges rehabilitálás demoralizálná a jelenlegi magyar felderítést, bomlasztaná a fegyelmet, és rontaná a harci szellemet. A főleg NATO-tagállamok titkosszolgálatainak dolgozó volt elítéltek viszont éppen azt tartják megdöbbentőnek, hogy az egykor a NATO ellen tevékenykedő, szovjet ellenőrzés alatt álló titkosszolgákat a demokratikus Magyarország titkosszolgálatai alkalmazzák.  

Árulkodó adat: a polgári titkosszolgálatok vezetői állományának 60-65 százaléka 1989 előtt kezdte pályafutását a szerveknél.