iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Kinyomtatom
Továbbküldöm
MegosztomAz "ügynökkérdés" egyik vetülete, hogy derüljön ki végre, kik kaptak az állambiztonság jelentéseiből. A kérdés korántsem annyira "fogas", mint azt keserű nyilatkozatok sejtetik. Valójában mára jól körülhatárolható, hogy kik kaptak a BM és a kebelén belül működő állambiztonsági szervek szigorúan titkos információs jelentéseiből. A hvg.hu összeállítása azt mutatja be, hogy az állampárti vezetők közül ki mit kapott, hogyan nézett ki az "olvasó mozgalom".
|
|
Gáspár Sándor, Németh Károly, Kádár János, Lázár György. Jól voltak informálva © Bánkuti András |
Ezt a szerepet „honorálta” a demokra-tikus Országgyűlés, amikor elfogadta az ún. átvilágítási (1994. évi XXIII.) törvényt. A jogszabály nyilvánossággal szankcionálja azokat, akik az elmúlt rendszerben olyan politikai vagy állami tisztséget töltöttek be, amelyben a „belső reakciót” elhárító állambiztonsági szervek (jelesül a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnöksége) feladatkörébe tartozó adatokról döntéseikhez tájékoztatatást kaptak.
Ha ilyen kapcsolatokra bukkannak az átvilágító bírák, előbb harminc napot adnak az érintett állami vagy pártvezetőnek, közszolgának, bírának, ügyésznek vagy a „politikai közvélemény formálására” alkalmas médium vezetőjének, hogy csöndben távozhasson posztjáról, s ha ő erre nem hajlandó, nevét a Magyar Közlönyben és az MTI útján nyilvánosságra hozzák.
A bírák eddig nyilvánosan 23 esetben szólítottak fel „fontos, közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő személyeket”, hogy tisztségükről mondjanak le. Ebből 12 esetben olyanokat találtak meg, akik korábban hivataluknál fogva kapták a BM titkos és fontos információs jelentéseit. De a felszólításnak nem volt foganatja: Csehák Judit kétszer, Gál Zoltán háromszor, Horn Gyula kétszer, Medgyessy Péter kétszer, Nyers rezsőt egyszer és Szűrös Mátyás kétszer kapott nyilvános határozatot, de egyikük sem mondott le tisztségéről (legalábbis nem ezért).
Az átvilágító bírák szerint például Horn Gyula – aki karhatalmista múltja miatt egyébként is érintett – a Külügyminisztérium államtitkáraként, később miniszterként rendszeresen kapott a BM információs jelentéseiből. A bírák előtt megjelenő Horn azzal védekezett, hogy tevékenysége során a tájékoztatókat nem használta fel, külügyi vezetőként belpolitikai döntéseket nem hozott. Ezzel szemben a lusztrációs bírák bizonyítottnak találták, hogy Horn tájékoztatást kapott egyebek mellett a Nagy Imre-temetés előkészületeiről vagy éppen az SZDSZ nyíregyházai szervezetének tevékenységéről.
Horn – éppúgy mint Szűrös – úgy emlékezett, hogy az információk eredetét és forrását nem ismerte. Ebben az első átvilágítása idején éppen miniszterelnökként tevékenykedő politikus nyilvánvalóan tévedett, a jelentéseken minden alkalommal feltüntették a forrást, pontosan megjelölték az információt szállító belügyi részleget, minősítették az információ megbízhatóságát, sőt, ismertették a hírrel kapcsolatos intézkedéseket is. Az információáramlás nem volt egyoldalú: a címzett sokszor nem maradt passzív, a jelentésekhez megjegyzéseket fűzött, intézkedést kért.
Az érintett politikusok védekezése erősen egybevágott Hornéval. Medgyessy Péter például – akit nem szt-tiszti múltja miatt szólítottak lemondásra, annak feltárásában ugyanis a bírák egyelőre nem illetékesek – azt állította, hogy miniszterelnök-helyettesként csak egyes jelentéseket olvasott el, döntéseiben azokat nem használta. Szűrös Mátyás pedig arról beszélt az átvilágítóinak, hogy az információkkal „soha nem élt vissza, soha senkinek nem vétett.” Véleménye szerint KB-tikárként „döntési helyzetben, döntési pozícióban nem volt”.
