Lehet, hogy a népakarat és a politikai elit ambíciói közötti szakadék új korszakot jelent az európai politikában? A konfliktus nálunk az elnökválasztás ügyében élesedhet ki. Az unió alkotmányát brutálisan elutasító francia és holland népszavazás tapasztalatainak elgondolkodásra kellene késztetni a magyar politikai elitet - véli írásában Hack Péter.
© Horváth Szabolcs |
A politikai elit és a nép akaratának ütközése mindeddig szőnyeg alá söpört problémákat hozhat felszínre Magyarországon is. Az elnökválasztás ügye lehet katalizátora egy kirobbanó bizalmi válságnak, amelynek a közvélemény kutatások eredményeiben már vannak jelei.
Ne feledjük az alkotmányos berendezkedés mikéntje, és ezen belül az elnökválasztás ügye az új magyar demokrácia genezisének egyik alapkérdése volt. A rendszerváltás korának Ellenzéki Kerekasztalja (EKA) és az MSZMP közötti tárgyalások ezen a ponton váltották ki a legnagyobb vitát, amely végül az 1989 novemberi népszavazáshoz, később a MDF-SZDSZ megállapodáshoz (ahogy akkoriban nevezték: paktumhoz) vezettek.
Kétségtelen, hogy a későbbi demokratikus választások a tárgyalások résztvevőit utólag legitimálták, de a megszületett megállapodások tartalmáról ezt nem lehet elmondani. Alkotmányos berendezkedésünk néhány eleme, így például a köztársasági elnök megválasztásának módja, ma sem élvezi a lakosság többségének támogatását. Ez ezért is érzékeny pont, mert a magyar demokrácia történetének eddigi egyetlen igazán politikai téttel bíró népszavazásának, az úgynevezett „négy igenes” népszavazásnak ez a kérdés volt a döntő eleme. (A munkásőrség feloszlatása, a pártszervezetek munkahelyekről való eltávolítása és az MSZMP vagyonelszámoltatása, valljuk meg, a szavazás idején már eldöntött kérdések voltak, így beemelésük a főkérdés, az elnökválasztás mikéntjének eldöntését segítette. Igaz az is, hogy a referendum kiírásához szükséges aláírásgyűjtés idején jutott eszébe a kommunista vezetőknek ezekben a kérdésekben lépni.)


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm











