Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
A választási kampány ma már csak emlék, eltűnnek lassan a rá emlékeztető relikviák, Schmitt Pál plakátja sincs már a Clark Ádám téri ház tűzfalán. És ugyanígy tűnnek el a kíváncsi tekintetek elől pártok megoldatlan pénzügyei is.
|
|
Az élelmes kamera lencsevégre kapta, amint szorgos munkások a sportdiplomata-politikus óriásplakátját szedték le a Clark Ádám téren. Zuglóban Gyurcsány rekordméretű plakátjától szabadította meg a lakókat a speciális brigád. A kampány során 30-35 kisebb és 6-8 óriási ponyvát tettek fel, majd szedtek le a különböző pártok megbízásából. Az óriásponyvák előállítása – anyag és festés – egyenként mintegy másfél millióba, a le- és felrakás csaknem negyedmillióba került.
Miből telt erre a pártoknak? Hiszen a nagy pártoknak is csak egyenként 386 milliós keretük volt az egész kampányra, ebből kellett volna fedezniük nemcsak a ponyvák, hanem, többek között a politikai hirdetések, a gyűlések, a kiadványok költségeit is. A HVG megírta (Elszabadult kampánykiadások, május 8.), hogy a két nagy párt január végétől legalább 3 milliárdot költött a választási kampányra.
A törvény által biztosított keret tehát a gyakorlatban fikció: a pártok „kreatív” könyveléssel, a költségek bujtatásával, harmadik személy vagy szervezet átvállalásával, extrém esetben a pártbüdzsé titkos feltöltésével (lásd: Kulcsár-ügy) igyekeznek úgy pénzhez jutni, hogy közben papíron a 386 millión belül maradjanak. Ők is tudják, mi is tudjuk, a számvevőszék is tudja, a bevallott számoknak semmi közük a valósághoz.
A jelenlegi áldatlan helyzetből csak a pártfinanszírozás alapos reformja, az átláthatatlan elszámolás helyett nyílt állami támogatás törvénybe iktatása jelenthet kiutat. Talán a helyzet bonyolultságára gondolt a plakát-Schmitt Pál, amikor levételekor homloka egyre ráncosabb és ráncosabb lett.
Nézze meg a Fekete Doboz Alapítvány filmjét, kattintson!
Kinyomtatom
Elküldöm
