Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Mi lesz az aprófalvak önkormányzataival? Mi történik a kisiskolákkal? A reformlázban égő politika és sajtó felkapott kérdései ezek – mintha bizony az államháztartás egyensúlya, a korszerű közigazgatás és a kívánatos közjó egyedül azon múlna, hogy mi történik az aprófalvas térségekben. Haza a földhöz közel, kormányprogramra várva a végeken. A hvg.hu Északkelet-Zalában járt.
Faszobor Fazekas Józsefről. Meggyökeresedett © hvg.hu |
A történet kezdetét nehéz pontosan megragadni, a gyökerek még a tanácsi irányítás idejébe nyúlnak vissza, sőt még korábbra. A körzetesítés, racionalizálás („racizás”) és összevonás idején, a hatvanas és hetvenes években mesterséges tsz-, iskola- és településhalmazokat hoztak létre. Sümegcsehit a tanácsösszevonások Óhídhoz csapták, míg Kisgörbő közös tanácsi székhelyközség lett. Utóbbi esetében megvoltak a történelmi előzmények, hiszen már 1903-ban itt működött a körjegyzőség, amelyhez Nagygörbő, Döbröce és a székhelynél lényegesen több lakossal rendelkező Vindornyaszőlős is tartozott.
| A kistérség |
A zalaszentgróti nem a legreménytelenebb kistérségek közül való, közel hozzá a Balaton és a nyugati országhatár, a munkanélküliség mértéke a keleti végekhez képest irigylésre méltó. Ezzel együtt ez a szubrégió is küzd az elnéptelenedéssel és elöregedéssel, a települések alapfunkciói közt is mind kisebb szerepe van azoknak, amelyek nem pusztán a lakó szerephez kötődnek. A legtöbb helyi csak a környező városokban talál munkát. A térség összlakossága húszezer alatt van, az összes település forráshiányos, mind önhikire jogosult. A 24 faluból ma még kilencben működik önálló általános iskola (ebből Zalaszentlászlón az egyház a fenntartó, a többiben az önkormányzatok). Óhídon alsó és Mihályfán felső tagozat van közös igazgatás alatt. |
A falu mentalitását azonban nem csupán a kemény társadalmi adottságok formálták, hanem szerencsés véletlenek és fajsúlyos egyéniségek is. 1931-ben érkezett a községbe Fazekas József kántor-néptanító. Biciklivel jött és szemüvegben. A legendák szerint előtte Csehin még senkinek nem volt sem kerékpárja, sem okuláréja. A mára mitikus alakká növekedett Józsi bácsi - akinek a helyiek most állítottak szobrot - 45 éven keresztül okította a helyi nebulókat. Klasszikus néptanító volt, a reggeli misén kezdett, aztán jött az iskola, majd délután a felnőtteknek a színjátszó kör. Emellett belefért még a lyukas zápfogak kihúzása, meg egy-két atyai pofon a csintalan gyerekeknek. Szigorúsága és elhivatottsága mellet humoráról is híres volt. Egyszer például meghívta egyik kolléganője férjét, nézzenek meg együtt egy sokgólosnak ígérkező focimeccset, és igyanak minden találat után egy kupicával. De félóra után sem akart gól esni, mire Józsi bácsi azt javasolta, ha már ennyire ügyetlenek a csatárok, elégedjenek meg a szögletekkel.
A tanár bácsi rendszerfüggetlen intézménye lett a falunak, és 1976-ig nemzedékek sora nőtt föl a keze alatt, többen közülük egyetemre, főiskolára is eljutottak.
| Autonómiaigény |
| Sümegcsehi 1945-ig a veszprémi püspökség uradalmához tartozott, sok falusi felmenői között találunk cselédeket, de a legtöbbjük törpebirtokos gyökerekkel rendelkezik. A katolicizmusnak itt robosztus hagyománya van. Többen bizonygatták nekünk, a csehiek kulturálisan és mentalitásban eltérnek a környező településeken élőktől, az egyszerűség kedvéért nevezzük a helyiek differentia specificáját csökönyös vagy mégis-jámborságnak. Ennek köszönhető, hogy amikor először módjuk nyílt az elszakadásra, azonnal újra az önállóságot választották, és már 1989-ben elszakadtak Óhídtól. |
Kinyomtatom
Elküldöm
