Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Magyarországon az igazán ízes sajtok nem tudnak piacot szerezni, sikerült viszont népeledellé tennünk a legjellegtelenebb (és persze legolcsóbb) sajtféleséget. A trappista néha jó, máskor pedig nagyon rossz, ezért utánajártunk, mivel szokták elrontani.
Tekintse meg képeinket
a sajtkészítésről!  © hvg.hu
|
Sajtfogyasztásban Európa sereghajtói között vagyunk, az egy évben elfogyasztott valamivel több mint 65 ezer tonnát két nagyobb német üzem vígan elő tudná állítani. Ráadásul az elfogyasztott mennyiségből a harmincezer tonnányi trappista és a tizenötezer tonnányi túró mellett más, kifinomultabb sajtféleségnek alig van esélye labdába rúgni.
A szocialista időkben generációk nőttek föl a viszonylag szűk termékkörön, főleg az ömlesztett sajtokat, az ementálit és a trappistát ismerték, ráadásul mindig is ez utóbbi számított közülük az egyik legolcsóbbnak. Bár a piacgazdasággal járó kínálatbővüléstől sokan a sajtfogyasztás eloszlását várták, a magyar ízlés nem moccan. Ami nem trappista, az nem fogy, s erre az importőrök is idővel rájöttek: az eleinte saját néven forgalmazott osztrák, német, cseh és lengyel sajtféleségeket egy idő után trappistává átcímkézve kínálják.
Abban persze mindenki egyetért, hogy a tejpiaci verseny élesedése elkerülhetetlen, sőt kívánatos. Probléma akkor van, ha az előállító ország szabályozása liberálisabb, mint hazánké, s a Magyar Élelmiszerkönyv – részben csupán ajánlásként megfogalmazott - szabályozása az importáruval szemben versenyhátrányt okoz.
| Mit darálnak a parizerbe? |
| Rémtörténetek keringenek arról, hogy mi kerül a párizsiba és virslibe. Utánajártunk, hogyan készülnek. Tovább. |
A trappista elsöprő népszerűsége okozhatja egyúttal vesztét is: míg egy-egy különleges vagy márkás sajt gyártója a nagyáruházakkal szemben – éppen a termék egyedisége miatt – jobb alkupozícióban van (az ugye mégsem megy, hogy egy hipermarket ne tartson Mackó sajtot), addig a számtalan trappistagyártó kénytelen árban egymás alá kínálni, hogy egy postaládába dobott prospektus címoldalán az ő termékük díszeleghessen. A vevő persze örül ennek, s nem feltétlenül gondol bele, hogy a potom árért cserébe kénytelen kompromisszumot kötni. A gyártócég is örül neki, hiszen egy akció alkalmával „kisöpörheti” raktárkészletét.
Talán ez a lehetőség tolta el a trappistát az igénytelenség irányába. Ennek a félkemény sajtnak az ideális érési ideje 3-4 hét, de aki forgatni akarja pénzét, az nem raktároz belőle sokat, egy hétnyi elégtelen érlelést követően már kipakolja a boltok polcaira. (Egy ementálival ezt nehéz megcsinálni: hatvan napos érlelési időszak derekánál kezdenek csak kialakulni a jellegzetes lyukak, márpedig a lyuk nélküli ementáli az csak valami félreértés.)
| Nem jó, ha nyikorog |
|
A gyatra minőségű trappista megismerszik állagáról: ha a műanyag csomagolást felbontva némi víz kerül elő, vagy ha megnyomva a sajtot elkezd gyöngyözni, akkor valószínűleg mellényúltunk: nem jó érlelésű, nem jó állományú a sajttésztánk. Ha az első falatoknál érezni, hogy nyers, gumiszerű anyagok rágunk, ami csikorog a szánkban, a sajt egy hétnél többet nem állhatott az érlelőben. Ha a szabálykönyvben meghatározott beltartalmi értékeket a gyártó a megengedett határértékekig igyekszik kitolni (uram bocsá’, azon túl is), az egyből meglátszik: a kés összegyűri a sajtszeletet, reszeléskor pedig úgy kenődik, akár a szappan. Nem akkor érezhetjük tehát átverve magunkat, ha a boltban éppen előttünk fogy el a legolcsóbb sajt, hanem ha élvezhetetlen (meglehet: akciós) terméket viszünk haza. |
Kinyomtatom
Elküldöm
