Örökös-biznisz: van egy jó és egy rossz hírem

Titkos módszerek, ismeretlen sikerdíjak és megdöbbent rokonok. Az örökös-kutatás nagy kockázatú, de jól jövedelmező üzletével a cégeken túl a felkutatottak is elégedettek. Kiből lehet örökös és hogyan találnak rá?

Mi maradt utánuk? És kinek? © sxc.hu

„Tőlünk tudta meg egy hetvenéves néni, hogy a szülei annak idején örökbe fogadták őt, és vérszerinti apja rokonaitól most örökölt” – meséli Eötvös György, a Családfa Kft. tulajdonosa, aki hangsúlyozza – bár ez az eset valóban különleges –, de ügyeik hátterében szinte mindig egy családi tragédia, a hozzátartozók elvesztése áll. Az 1988-ben alakult cég eleinte családfakutatással foglalkozott, majd idővel örökös-kutatásra váltottak. „Ez jövedelmező, de nagy tőkeigényű, csak hosszútávon működő üzlet. Az ügyek általában évekig elhúzódnak, és előfordul, hogy csak a végén derül ki, az elhunyt szüleinek nem voltak testvérei, és mivel csak az első unokatestvérek és leszármazottai örökölhetnek, így hiába dolgoztunk” – magyarázza a cégvezető. „Nem kizárt, hogy csak az eljárás befejező szakaszában derül fény a vagyon nagyságára, ezt a rizikót társaságunk vállalja” – bővíti az örökös-kutatás kockázati tényezőinek sorát a hasonló profilú Sigma Rt főosztályvezetője, Surányiné Dr. Szabó Judit.

A cégek képviselik ügyfeleiket a különböző államok eltérő örökösödési törvényei szerint eljáró bíróságain és a szükséges dokumentumokkal igazolják, hogy az örökös jogosult a hagyatékra, illetve együttműködnek a külföldi partnercégekkel. Pénzt – szerződésük értelmében – csak sikeres ügy végén kapnak.

Örökölni lehet itthon vagy külföldre szakadt rokonoktól.

Belehalt az örömbe

Egy, az Egyesült Államokba disszidáló férfi a halála időpontjában a szülőfalujában élő, 18. életévüket betöltött férfiakra hagyta vagyonát. Egy másik esetben a pénzt egy háziállatra hagyta az elhunyt. Az örökösök csak a kedvenc, természetes úton bekövetkezett halálát követően juthattak jussukhoz. Olyan esettel is találkoztak, ahol a hirtelen jólét okozta örömöt gyász váltotta fel, az örökös tudomást szerezve az örökség nagyságáról, szívrohamot kapott és meghalt.

A rendszerváltás előtt Magyarországon a Pénzintézeti Központ (amelyet 1997-ben vitatott módon privatizáltak, és a Postabankhoz került) foglalkozott a külföldről érkező hagyatéki igényekkel, ezek az ügyek az ötvenes évekig nyúltak vissza. A tevékenységet az 1974-es devizakódex értelmében devizahatósági jogkörben gyakorolta, ez a funkciója azonban 1996-ban megszűnt. A Sigma Rt. 1988-tól, míg a Családfa Kft. a kilencvenes évek közepétől foglalkozik örököskutatással. A rendszerváltás előtti időszakot a kötött devizagazdálkodás jellemezte, az örökölt vagyont Magyarországra kellett hozni és bejelenteni a Magyar Nemzeti Banknak. A kutatás eszközei azonosak voltak a jelenlegivel. „Szakértőink tapasztalatai erre az időszakra is visszanyúlnak. Mi az 1997-es önállósodást megelőzően is foglalkoztunk hagyatéki ügyekkel, ezt követően pedig tapasztalataink és partnerkapcsolataink felhasználásával erősödött cégünk pozíciója”– válaszolja a Sigma főosztályvezetője arra a kérdésre, hogy mennyiben volt más az ügymenet a rendszerváltás előtt, illetve miként változott a kilencvenes években.

A kutatás eszközeiről azonban nem lehet túl sokat tudni, az örököskutatók hallgatása mély, amikor a módszerekről esik szó. „Ez olyan terület, ahol mindenki maga építi ki a munka szempontjából nélkülözhetetlen információs és kapcsolati rendszerét, a hosszú évek óta együttműködő cégek persze elleshetnek egymástól ezt-azt, de jellemzően senki nem szolgáltat ki semmilyen adatot” – magyarázza Eötvös György. Számos olyan adatbázisuk is van, amelyeket a mindenki számára nyilvános adatok összegyűjtésével és rendszerezésével hoztak létre – többet azonban nem árult el a kutatásban alkalmazott technikákról.

A munkához sokkal inkább kell kitartás, „józan paraszti ész” és remek logika, mint iskolai végzettség. „Van háromdiplomás munkatársam, s van olyan is, akinek nincs érettségije, mégis az egyik legjobb emberem”– mondja Eötvös György. Az iroda ötven fős, négy irodában dolgozó gárdájában van, aki az interneten kutat, más a helyszíneket járja, figyeli a jegyzőnél vagy a polgármesteri hivatalban kifüggesztett értesítőket, esetleg a szükséges iratokat szerzi be, telefonál, adatokat egyeztet.