Fidesz-referendum: költséges politikai blődli

A Fidesz és a KDNP által ma délelőtt az Országos Választási Bizottsághoz benyújtott hét kérdés mindegyikéről aligha fogunk szavazni, néhány azért közülük még átcsúszhat az alkotmányossági szűrőn. A kérdések leginkább az Orbán Viktor vezette parlamenti ellenzék politikai terveiről és közjogi felfogásáról tanúskodnak.

Orbán Viktor. Hetedíziglen © hvg.hu

Az OVB aligha fogja megengedni mind a hét kérdésben a Fidesznek és a KDNP-nek, hogy aláírások gyűjthessen referendum kiírására, és nem azért, mert tagjait a kormány jelölte, hanem mert a kérdések többsége nem felel meg a törvényi előírásoknak. Persze az is valószínűtlen, hogy egyetlen kérdést se lehessen majd feltenni.

Az OVB-nek 30 napja van arra, hogy döntsön, majd nyolc napja, hogy verdiktjét kihirdesse. Ez követően a kezdeményezők 15 napon belül fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz (Ab), ha a döntéssel nem értenek egyet. Az alkotmánybíráknak nem ír elő törvény határidőt, de ők is gyorsan szoktak dönteni. Az OVB vagy az Ab által jóváhagyott kérésekben a kezdeményezőknek négy hónapjuk van arra, hogy legkevesebb 200 ezer támogató aláírást gyűjtsenek össze. A kezdeményezést az OVB hitelesíti, majd a referendum időpontjáról az államfő dönt. Akár félév múlva már urnák elé is járulhatunk. Újabb féléves politikai mozgósításra számíthatunk hát, és ha Orbán Viktor akarata érvényesül, ezek a témák uralják majd a közeljövő politikai vitáit.

A Fidesz és a KDNP a következő hét kérdésben akar népszavazást:

1) "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?"

Az alkotmány szerint nem lehet népszavazást tartani „a költségvetésről és annak végrehajtásáról, a központi adókról és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényekről”. Ezt a köznek általában úgy fordítják le, hogy költségvetési kérdésekről nem lehet népszavazást tartani. Ezek alapján legalábbis kérdéses, hogy a tandíj – amit már a rektori konferencia is támogat – nem érinti-e a központi költségvetést. A tandíj a Fidesznek régi vesszőparipája. Bár az első parlamenti ciklusban maga is megszavazta a bevezetését, amikor Bokros-csomag 1995-ben azt életbe is kívánta léptetni, látványosan megtámadta. Az 1998-as kampányban központi szerepet kapott a párt ígéretei között a felsőoktatási tandíj megszüntetése, és a hatalomra került Fidesz azt el is törölte. A 2002-ben a Medgyessy-kormány nem merte felszámolni az egyetemisták „szerzett jogát”, és bár Magyar Bálint oktatási miniszter és az SZDSZ számára mindvégig vörös posztónak számított, Gyurcsány Ferenc még a 2006-os kampányban is cáfolta, hogy tandíj kivetésére készülnének. A Fidesz számára tulajdonképpen mindegy, hogy az OVB és az Ab milyen döntést hoz, ő leginkább a masszív szavazói bázisának, a huszonéveseknek, a hallgatóknak kíván gesztust tenni.

2) "Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban?"

A 2004-es referendum egyik kérdésének revitalizálása. Akkor ez úgy szólt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban, ezért az Országgyűlés semmisítse meg az ezzel ellentétes törvényt?” Magyarországon jelenleg semmi nem tiltja, hogy akár egy éven túl ugyanarról a kérésről referendumot tartsanak. Noha akkor ez nem szerezte meg az eredményességhez szükséges igenek számát, az érvényesen szavazók túlnyomó többsége, 65 százaléka támogatta a demagóg indítványt, amely még a lehetőségét is kizárta volna annak, hogy magánbefektetők tulajdont szerezzenek már működő egészségügyi intézményekben. Ez a kérdés minden valószínűség szerint megint túléli majd az alkotmányossági kontrollt, noha közvetetten érint legalább egy fontos alkotmányos jogelvet, miszerint a tulajdonformák, jelesül az állami, önkormányzati vagy a magántulajdon egyenlőek. Az is kétséges, hogy mennyire alkotmányos előírni önkormányzatoknak, hogy mit csináljanak a vagyonukkal, mert e logika alapján a csődbe ment kórházat sem szabad eladni, viszont megszüntetése után ingatlanként minden további nélkül értékesíthető. E rendelkezés éppen a spekulánsoknak kedvezne. Bár a 2004-es népszavazás után a kormányt semmi sem akadályozta volna abban, hogy előkészítse a privatizáció jogszabályi lehetőség, nem történt semmi. A mostani napról napra változó egészségügyi reformcsomagban sincs központi helye a „kórházprivatizációnak”, a kérdés valószínűleg így csak népszerűségszerző célból került be a Fidesz referendum-csomagjába, és a párt legalább egy kérdésnél biztosra akar menni az OVB-nél is.