Orbán vigyázó szemeit Kósára vetette

A szombati Fidesz-kongresszus alapszabályt változtat, felállnak és a pártba szervülnek az önkormányzati tisztségviselőkből álló testületek. A vezetőjük Orbán Viktor lesz, nem pedig Kósa Lajos. Naná.

Kósa a tavaszi pártkongresszuson. Többre vágyik © hvg.hu

Az őszi önkormányzati választáson a Fidesz óriási diadalt aratott a kormánypártok felett. Ezt Orbán igyekezett a parlamenti választás „harmadik félidejeként” beállítani. Ez politikailag teljesen indokolt volt, és az újabb vereség, a tavaszi parlamenti szavazás után a saját tábor felrázását és megnyugtatást egyaránt szolgálta. És szolgálta a pártelnök érdekeit is, aki tisztában van azzal – sokkal inkább, mint hívei –, hogy a tartós sikertelenség még az ő eddig megingathatatlan pozícióját is veszélyezteti. Csakhogy most több ezresre dagadt az önkormányzatokban pozícióhoz jutott tömeg: a Fidesz 238 polgármesteri, 3085 képviselői, 498 területi képviselői mandátumot szerzett, és a vele „szoros szövetségben lévő” KDNP-nél 137, 1857 és 472 ezek a számok. Ők biztosan szeretnék túlélni a mostani ciklust, és településük képviselete sem lehet számukra lényegtelen. Márpedig az ő érdekeik nem feltétlen esnek egybe Orbánéval, nekik például a kormánnyal való civilizált kapcsolattartás és együttműködés elemi érdekük, míg a pártvezető a konfliktusok további élezésére, az erős politikai izgalmi állapotra tesz. A pártelnök így próbálja elérni, hogy a párton belül föl se vetődhessen az Orbán nélküli Fidesz ma fantazmagóriának számító alternatívája. A megyei, települési képviselők és polgármesterek legitimitásukat választáson nyerték el, s noha jelölésük egyáltalán nem volt független Orbán akaratától, ők már nem csupán a pártnak és az elnökének játsszanak, hanem a választói közönségnek is. Egy fővárosi kerület vagy egy megyei jogú város polgármesterének a párton belül, akár Orbánnal szemben is jóval erősebb a tárgyalási pozíciója és összehasonlíthatalanul nagyobb az érdekérvényesítési lehetősége, mint egy mezei pártfunkcinak.

Ebben a helyzetben Kósa Lajos alelnök – akiről ez idáig azt lehetett gondolni, hogy leginkább csak a baloldal akarja Orbán kihívójaként látni – ha nem is markáns, de önálló, a pártelnökétől megkülönböztethető politikai kezdeményezésekkel rukkolt elő. Leül a kormányfővel, persze már jó előre bejelenti, nem vár eredményt a találkozótól. Nem mintha a Debrecent Orbánéhoz hasonló következetességgel és a riválisokkal szembeni kíméletlenséggel irányító Kósa szívéhez közelebb állna Gyurcsány. Túlzott gesztusokra már csak azért sem lehet számítani nála sem, mert a „változásokat” mégis csak a saját pártjában kell elérnie, abban a szervezetben, amely jelenleg árulásnak tart bármilyen kompromisszumot a kormányerőkkel. Kósa praktikusan közelíti meg a dolgot, egyrészt nem kívánja, hogy a „fideszes helyhatóságok” kimaradjanak a nagy uniós osztozkodásból. Másrészt ráérzett az önkormányzati potentátok sajátos érdekeire, és a bennük rejlő lehetőségre, amely a 2010-es választások előtt az esetleges irány- és vezetőváltáshoz adhat bázist a párton belül.

Csakhogy Orbán meg éppen ezt nem akarja, ezért az „önkormányzati ezredeket” saját hadának kívánja megtartani, még mielőtt Kósa bandériumához csapódnának. Ezért az Önkormányzati Képviselők Fóruma nevet viselő, háromszintű szervezetben teljhatalmat irányoz elő magának. És bár állítólag az elnökségben felvetődött, hogy Kósa vagy a XII. kerületi polgármester, Pokorni Zoltán alelnök lehetne az önkormányzati országos gyűlés elnöke, valószínűtlen azonban, hogy a szombati győri kongresszus ne az orbáni változat kapjon többséget. A választókerületi önkormányzati gyűléseket majd az Orbán által kinevezett választókerületi elnökök irányítják. És az sem lehet véletlen, hogy bár a párt a parlamenti választáson elutasította a valódi régiók létrehozását, most mégsem megyei, hanem a statisztikai régiós alapon hoz létre még egy önkormányzati gyűlési szintet.

A szombati kongresszuson a tervek szerint nem kerülnek szóba személyi változások. Mindezzel együtt fokmérője lehet Kósa és voltaképpen a párt Orbántól való önállósodási törekvésének. Látványos jelekre nem számíthatunk, finom, az egykori kremlinológusok tollára való elmozdulások azonban lehetnek.

Zádori Zsolt