Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Ötven éve, 1957. február 9-én halt meg Horthy Miklós, a két világháború közötti Magyarország kormányzója, akinek tevékenységét a mai napig viták kísérik.
|
|
A II. világháború alatt a kezdeti országgyarapító sikereket követően próbálta visszaszorítani a német befolyást, majd támogatta a Kállay-kormány hintapolitikáját. A világháborúban elvesztette István fiát, a kormányzó-helyettest, akinek repülőgépe a szovjet fronton zuhant le. 1944. március közepén Horthyt Klessheimbe hívták tárgyalni, így nem tudta megakadályozni az ország 1944. március 19-i német megszállását. Az év során még sikerült lemondatnia a németbarát Sztójay Dömét, s helyére Lakatos Gézát nevezte ki kormányfővé, majd nyáron – késve és külső nyomásnak is eleget téve – leállította a zsidók vidéken már gőzerővel folyó deportálását. Támogatta az 1944. októberi kiugrási kísérletet, de miután a Gestapo elrabolta Miklós fiát, október 16-án aláírta lemondását és átadta a hatalmat Szálasi Ferencnek.
Másnap családjával együtt fegyveres kísérettel a bajorországi Weilheimbe szállították, ahol az SS őrizetére bízták. A háború végén az amerikaiak fogolyként kezelték, s az is felmerült, hogy háborús bűnösként állítsák bíróság elé. Ez a lehetőség teljesen megdöbbentette az egykori kormányzót, akit végül csak tanúként hallgattak meg. Horthy levelet írt Truman amerikai elnöknek és Ernest Bevin brit külügyminiszternek, amelyben kérte, hogy helyezzék vissza pozíciójába és engedjék tárgyalóasztalhoz ülni a békekötéskor. A hetvenhét éves politikus ekkor azonban már egy letűnt korszak jelképe volt, akinek érvelése még mindig a huszonöt évvel azelőtti kort idézte.
Horthy családjával Portugáliába telepedett le. Menye visszaemlékezései szerint az 1956-os forradalom új reménnyel töltötte el, ám annak vérbe fojtása nagyon megviselte. Horthy Miklós pár hónappal később, 1957. február 9-én halt meg Estorilban. Végakarat szerint hamvait csak a szovjet csapatok Magyarországról való kivonulása után hozták haza, és 1993-ban Kenderesen temették újra. Az Antall-kormány hivatalosan nem tekintette saját halottjának, ám több miniszter is részt vett a végső búcsún.
Kinyomtatom
Elküldöm
