Hetekig morális atléták zsidóztak a Kossuth téren, mire a rendőrök hónapokra műveleti területnek nyilvánították a virágágyásokat. A Mazsihisz az ünnepen otthon marasztalta a zsidókat. Azóta játszótérépítésről, csúszdáról, libikókáról egyeztetnek közjogi méltóságok. Mi volna, ha az Országházhoz közel állna Európa legnagyobb, ötezer négyzetméteres és 70 méter magas zsinagógája? Volt rá esély, ha pénz nem is.
Foerk és Schömer első terve. A jelige: "Alef" © Budapesti Negyed |
A Pesti Izraelita Hitközség a büszke és magas épületet nem a közeli Országházzal vagy a Bazilikával konkuráltatta volna, hanem a zsidó vallás egyenrangúságát akarta kifejezni a grandiózus építménnyel. És szándéka egybeesett az akkori politikai elitével. Így viszonylag egyszerűen jutottak hozzá előbb 1899-ben két, majd néhány év múlva hat telekhez. Érdekesség, hogy első telekjuttatás célja még iskolaépítés volt, amit aztán a hitközségi elöljárók 1893-ban indítványoztak templomépítésre változtatni. Budapest székesfőváros Tanácsa és az állam bele is ment – azért volt kikötésük: az iskolának is meg kell épülnie. Ami meg is történt, 1896-ra megépült a Wesselényi és a Kertész utca sarkán az elemi és a polgári fiúiskola.
Gábor Eszter kiváló tanulmányából az is kiderül, hogy akkoriban ugyan már volt két monumentális zsinagóga a fővárosban (a „Dohány” meg a „Rombach” [így!]), de azok egyike sem foglalt el méltó helyet a főváros középületei között, és egyiket sem találták külső arányaival is hatásosan monumentális alkotásnak. (A Dohány utcai zsinagóga nem hasonlított a mai formájára, épületek vették körül, és sem a Hősök temploma, sem a múzeum, sem a Goldmark-terem nem épült meg még.) A hitközség legalább 1800–1800 férfi és nő befogadására alkalmas templomot akart.


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Kinyomtatom
Elküldöm











