Bócsa Iván az MTA Agrártudományok Osztálya Növénynemesítési Bizottságának tiszteletbeli elnöke, kutatóprofesszor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem címzetes egyetemi tanára volt.
A tudós 1990-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben a testület rendes tagja.
Munkáját számos díjjal ismerték el: 1973-ban Fleischmann Rudolf-díjjal, 1977-ben Akadémiai Díjjal, 1991-ben Eötvös Loránd-díjjal, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 1997-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Az Akadémia közlése szerint Bócsa Iván halálával a hazai klasszikus növénynemesítés és populációgenetika nemzetközileg is elismert, kiemelkedő képviselője távozott. Bócsa Ivánt a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
A tudós 1990-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1995-ben a testület rendes tagja.
Munkáját számos díjjal ismerték el: 1973-ban Fleischmann Rudolf-díjjal, 1977-ben Akadémiai Díjjal, 1991-ben Eötvös Loránd-díjjal, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 1997-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki. Az Akadémia közlése szerint Bócsa Iván halálával a hazai klasszikus növénynemesítés és populációgenetika nemzetközileg is elismert, kiemelkedő képviselője távozott. Bócsa Ivánt a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
