Fekete szerda az iskolaügyben

Háromezer kisdiák családjának, több száz pedagógusnak, negyven önkormányzatnak és huszonöt iskolának tette keservessé a tanévkezdést a Kincsesház iskolafenntartó alapítvány összeomlása. Szabályozási anomáliák és egyéni felelőtlenség sodorta veszélybe éppen azok oktatását, akiknek különösen nagy szükségük van megkülönböztetett figyelemre.

Pedig, ahogy ez szokás, minden jól indult. Rab András és kollégái 1988-ban rábeszéléssel és egy a párttitkárnak szánt láda sörrel elérték, hogy Pesterzsébeten kilenc olyan cigány gyereket oktathattak saját reformpedagógiájukkal, akikről a közoktatás már lemondott. A rendszerváltás után pedig autista gyerekekkel értek el sikereket – olyannyira, hogy egy idő után sokak unszolására más, a normál oktatásból kiszorult, sajátos nevelési igényű gyerek is tanítanak. Egyre nagyobb igény volt az alapítványra. Nem csak azért, mert egyre több gyerekről mutatták ki, hogy „problémás” (például hiperaktív, diszlexiás, diszgráfiás), hanem mert a fenntartó önkormányzatok és az iskolák igyekeztek szabadulni ezektől a gyerekektől. Igaz ugyan, hogy az e nebulók után járó állami normatíva több mint kétszerese az átlagosnak, de az ilyen problémákkal küzdő tanulók jóval több odafigyelést igényelnek, és nem túl jó reklámjai az oktatási piacon a minél „jobb gyerekanyagért” versenyző iskoláknak.

Rab a hvg.hu-nak elmondta, módszereik eredetiek és hatékonyak, bár nem tervezték, hogy ekkorára nőnek, mára már hat akkreditált oktatási programjuk van problémás gyerekek oktatására. Több forrás is megerősítette, Rab és társai valóban gyerekközpontú, befogadó iskolákat működtettek, afféle szigeteket teremtettek, ahol esélyt kaptak a magyar oktatási rendszer hajótöröttjei. Rab András elismert szaktekintélynek számít, és a minisztériumnak is bedolgozott mint szakértő.

De hiába a pedagógiai teljesítmény, ha nem párosul intézményvezetői, elsősorban gazdálkodási erényekkel. Jöjjön hát most a számtanóra! Rab lapunknak elismerte, évek óta nehézségekkel küszködtek, hogy kijöjjenek az oktatási feladatokra kapott gyerekszám után kapott normatívákból. Az első csapás az ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés volt 2002 őszén, amelyet alapítványként nem kellett volna érvényesíteni, de nem tehették meg, hogy ne növeljék a bért. Míg az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy a fővárosi önkormányzat felére csökkentette az általa biztosított plusz normatívát. A Kincsesház-iskolákban átlagosan egy gyerek oktatása mai áron 98 ezer forint körül van, ebből az állam idén 36+12 ezer forintot állt, míg Budapest az eddigi 40 helyett csak 20-at. A fennmaradó 30 ezres különbözetet lehetetlen kigazdálkodni – magyarázza Rab. A kiscsoportos oktatási formáról ugyanis nem hajlandók lemondani (volt olyan osztályuk, ahol csak három tanuló volt), és ragaszkodnak az oktatás ingyenességéhez is – enged bepillantást a vezérlőelvekbe.

Az igazsághoz tartozik azonban, hogy – mint azt egy anyuka a Kossuth Rádiónak elmondta – azért itt is fizettek a szülők havi 18–20 ezer forintot. Az oktatásfinanszírozásban jártas szakértőink pedig egybehangzóan állították, hogy a Kincsesház egy viszonylag jól finanszírozott intézményfenntartó volt, és pedagógiai program lényegét nem érintő, vállalható kompromisszumokkal nem következett volna be a csőd. Az alapítvány ugyanis nem csak a normál több mint kétszeresét kitevő sni-normatívát kapta meg, hanem 2005-ben öt évre – 140 másik alapítvánnyal együtt – elnyert egy pótlólagos normatívát is (ez az előző bekezdésben szereplő +12 ezer).

Érdeklődésünkre, hogy hogyan lehetett a normatívákat 91 millió forint értékben „jogosulatlanul igénybe venni”, Rab András elmeséli, hogy bár papír szerint valóban szabályt sértettek, de a pénz az sni-s gyerekek oktatására ment. Jelenleg ugyanis akár egy év is eltelhet, mire a nebulóról a szakértők kimondják, hogy speciális nevelésre van szüksége, s csak azután jár utána az emelt normatíva, az alapítvány voltaképpen csak megelőlegezte a későbbi állapotot. A Kincsesház vezetője szerint hatvan gyerek esetében jártak el így. A Magyar Államkincstárnál (MÁK) is tudakozódtunk, de az ígéretek ellenére nem beszélhettünk senkivel.

Mi a dolga az „oktatási katasztrófák” esetén az oktatási tárcának? Az ilyen típusú ügyekben a szakminisztériumnak voltaképpen nem osztanak lapot. Legalábbis ez derült ki számunkra, miután megkerestük a minisztériumot. Patay Péterné az OKM finanszírozási osztályának vezetője elmondta, hogy a tárca alá tartozó Oktatási Hivatal hatósági ellenőrzés keretében vizsgálhatja a közoktatási intézményekben a költségvetési támogatás igénylésére vonatkozó rendelkezésekben foglaltak betartását. A finanszírozás a MÁK feladata, így a kincstár közép-magyarországi regionális igazgatósága döntött az állami normatíva felfüggesztéséről. Ezzel együtt, amikor a minisztériumban tudomást szereztek az alapítvány körüli bonyodalmakról, megpróbált „jószolgálati úton” segíteni a gyerekek elhelyezésében, közvetíteni a szereplők között.