A szakiskolások tudásszintje mexikói

Kis iskolák és szakképzés. Ugyan régóta azonosíthatóak a tényezők, amelyek a közoktatás rákfenéjének tekinthetők, de az állam jó ideje képtelen javítani a siralmas helyzeten. A közoktatás modernizációjára most irgalmatlanul sok pénz érkezik az uniótól, de meglehet, hiába. Liskó Ilona oktatáskutató a közoktatás változásairól.

© hvg.hu

Liskó Ilona: A „tudomány” ebben a pillanatban eléggé tanácstalan. Mert jó magyar szokáshoz híven sem előzetes hatástanulmányok nem készültek, sem felkérést nem kaptunk eddig még arra, hogy vizsgáljuk meg a következményeket. Az is látszik, hogy a spórolási szükséghelyzet a szokásosnál is kapkodóbbá tette a reformot. Csak néhány tájékoztató számot tudni egyelőre: az összevonás 450 iskolát érintett, 33 iskolát zártak be, és az elbocsátott pedagógusok száma tízezer alatt marad.

hvg.hu: A településszerkezet miatt sok a kis iskola. Ismét fellángolt a vita, hogy a kis iskolák megmaradjanak-e helyben, vagy kistérségi központokban hozzanak létre színvonalasabb oktatást biztosító iskolacentrumokat. Sokan a harminc-negyven évvel ezelőtti körzetesítést emlegetik, mondván, ha egy falunak „elveszik” az iskoláját, a létalapját szüntetik meg.

L. I.: Ebben a kormány szándéka elég racionálisnak tetszik. A mostani kis iskolai rendszer nem csak financiálisan, hanem szakmailag is tarthatatlan. Néhányfős osztályban tanuló gyerekek a fejkvótás támogatás mellett biztos, hogy nem kapják meg azt a szaktanárt, aki nekik kell, és biztos, hogy nem jutnak olyan oktatási lehetőségekhez, mint városi társaik. Helyesnek tartom, hogy a kormány kimondta, hogy 15 főnél kevesebb gyerek nem járhat hetedikes és nyolcadikos osztályba. Mint ahogy azt is, hogy az óvoda és az alsó tagozat maradjon helyben. Persze vannak olyan települések, ahol még óvodával összevonva sem él meg egy elemi iskola, ezeknek az intézményeknek a támogatását az államnak kellene átvállalni. Ehhez azonban szilárd állami költségvetés kell, a mostani helyzetben erre biztosan nincs elég pénz, és ez rossz. Ráadásul a spórolás érdekében megnövelték az engedélyezhető osztálylétszámokat, és szerintem ezzel túllőttek a célon. Jelenleg ugyanis a törvény megengedi, hogy alsó tagozatban 34, felsőben pedig 40 fős osztályok működhessenek. A kivételes helyzetekre felkínált lehetőséggel most tömegesen élnek a szegény önkormányzatok. Pécsett például 45 ilyen osztályt indítanak, amelyekbe a környező települések gyerekei járnak. Rettentően veszélyesnek tartom, hogy külvárosi iskolák zsúfolt osztályaiba kerülnek be kis falvakból a leszakadt helyzetű családok gyerekei, amikor éppen nekik lenne leginkább szükségük színvonalas oktatásra. Ezzel az eljárással sikerült újabb hátrányt generálni nekik, ahelyett, hogy a változás előnyeit élvezhették volna. Ugyanez a szakiskolák 9. és 10. évfolyamain is csődhelyzetet eredményez majd, ahol eddig, kisebb létszámok mellett is 30 százalék körül volt a lemorzsolódás.

hvg.hu: Több hagyományos demokráciában az állam mondja meg, hogy kitanítson, és azt is, hogy mit meg hogyan. Nálunk meg az embernek az az érzése, hogy hiába az állam által megfogalmazott magasztos célok, például az integráció vagy felzárkóztatás, a központi irányítás képtelen azzal mit kezdeni, hogy helyben a fenntartók, elsősorban az önkormányzatok az urak. Nem volt-e végzetes hiba a rendszerváltás lendületében decentralizálni a teljes közoktatást?

L. I.: 17 év tapasztalata után szerintem is ideje lenne áttekinteni, hogy mennyire képes megfelelni az önkormányzati iskolarendszer a társadalmi elvárásoknak. Jelenleg az állami célokat jogi és finanszírozási eszközökkel próbálják megvalósítani, de elég nagy az ellenállás. Számos pozitív, bár óvatos jogszabály született a szegények és a cigányok szegregációjának visszaszorítása érdekében, de a rendelkezéseket a fenntartók és az iskolák sorra kijátsszák vagy elszabotálják. A finanszírozási eszközökkel ugyanez a helyzet. Most például az iskolafenntartó társulásokat ösztönzi plusz pénzekkel az állam, de közben előáll a csörögi meg a mátraszőlősi helyzet, vagyis éppen a szegény és a cigány gyerekek iskoláztatása kerül veszélybe. Azok járnak tehát legrosszabbul, akiknek a helyzetén az állam javítani kívánt.