A szakiskolások tudásszintje mexikói

Kis iskolák és szakképzés. Ugyan régóta azonosíthatóak a tényezők, amelyek a közoktatás rákfenéjének tekinthetők, de az állam jó ideje képtelen javítani a siralmas helyzeten. A közoktatás modernizációjára most irgalmatlanul sok pénz érkezik az uniótól, de meglehet, hiába. Liskó Ilona oktatáskutató a közoktatás változásairól.

© Marton Szilvia

hvg.hu: A fenntartók gyakori panasza, hogy nálunk nem lehet tervezni, mert a kormányok oktatási preferenciái gyakran változnak, a finanszírozás pedig kiszámíthatatlan. Mi igaz ebből?

L. I.: Természetesnek tartom, hogy minden kormány meg akarja valósítani a maga oktatáspolitikai céljait, és változtatni akar az általa elfogadhatatlannak vélt helyzeten. A gond ott van, amikor az egymást váltó kormányok politikai ellenfeleiknek akarnak „törleszteni” azzal, hogy megváltoztatják az előző kormányok által bevezetett jogszabályokat, és megakasztják az előző kormányok által elkezdett reformokat. Az oktatáshoz hasonló nagy rendszerek nehezen változtathatók, és lassan „érnek be” az eredmények. A meggondolatlan, sűrű és egymásnak ellentmondó beavatkozások elbizonytalanítják a szereplőket, és gyengítik a rendszer működésének eredményességét.

hvg.hu: A rendszerváltás utáni oktatási expanzió, a bővülő pedagógiai szolgáltatások, a csoportlétszámok csökkenése, a tanárlétszám növekedése, a reformpedagógiák ellenére a PISA-felmérések azt hozták ki, hogy a magyar diákok teljesítménye jelentősen romlott a korábbiakhoz képest, és az európai országok végén kullogunk. Miért, ha ennyivel több a lehetőség, mint korábban?

L. I.: A korábbi jobb eredményekről nem lehetnek ismereteink, mert korábban nálunk nem voltak ilyen típusú vizsgálatok. Ami volt, abból kimaradtak a szakmunkásképzők, mert azok nem számítottak középiskolának, noha a szocializmus éveiben a gyerekek fel járt oda. A PISA a teljes 16 éves népesség szintjét méri. Azért annyira rosszak az eredmények, mert a 25 százaléknyi szakiskolás hihetetlenül lehúzza a korosztályi átlagot. A szakiskolások tudásszintje mexikói, a többi középiskolásé pedig európai. Ebből világosan látszik, hogy min kellene javítani. A fejlesztési célok megfogalmazásánál ezt még mindenki tudja, de mire a fejlesztések megvalósulnak, éppen ezekre a célokra nem jut elég pénz és minden marad a régiben.

hvg.hu: Ez történik majd az európai fejlesztési pénzekkel is?

L. I.: Félek tőle, hogy igen. 2008-ban pl.160 milliárdot fordítanak a közoktatás fejlesztésére a Nemzeti fejlesztési terv 2. keretében. Ezt a pénzt felzárkóztatási célokra kapjuk. Itt lenne az alkalom a magyar közoktatás két nagy problémájának megoldására. Az egyik probléma a kis iskoláké, amelyekről már beszéltünk, a másik pedig a szakiskoláké, ahol a kis iskolákból továbbtanulnak a gyerekek, és ahol tovább rontják az esélyeiket. Ehhez képest nem látom, hogy a terveket ezekre a válságterületekre koncentrálnák. Most végre lehetőség lenne arra, hogy elváljon egymástól a szakmai és az általános képzés, és kialakulhasson egy egységes középfokú intézményrendszer, ahol jó színvonalon folytatható a szakképzést megelőző, kötelező középiskolai oktatás. Ehhez képest a szakmai iskolák összevonásával olyan nagy szakiskolai centrumokat hoznak létre, amelyeknek a közismereti oktatás is feladatuk marad.

hvg.hu: A munkaadók arra panaszkodnak, hogy nagyon gyér a szakmunkáskínálat, alacsony a képzés színvonala, és a képzés iránya nem veszi figyelembe az ő igényeiket. Lehetne-e ezen javítani központi tervezéssel és irányítással?

L. I.: A központi tervezésnek ebben nem sok szerepe lehet, az viszont észszerű, hogy a szakképzés regionális centrumokban történjen, ahonan áttekinthetőbb hogy a környéken milyen beruházások lesznek, és milyen szakmákra lesz szükség. A rendszerváltás környékén a munkaadók szinte tejesen kivonultak a szakképzésből, és csak jó sokára tértek vissza. Többségük ma is megelégszik azzal, hogy befizeti a szakképzési hozzájárulást. Pedig az ő szerepük a szakmai gyakorlati képzésben rettentően fontos, nagy mértékben ettől függ, hogy milyen szakismerettel lépnek ki az képzésből a gyerekek. Vagyis ők fogják élvezi vagy elszenvedni a következményeit annak, hogy most milyen gyakorlóhelyeket biztosítanak. Ha tehát a munkaadók elégedetlenek a jelenlegi képzés színvonalával, akkor vegyék komolyabban a képzésben betölthető szerepüket.

Zádori Zsolt