A multik miatt kevesebb nálunk a korrupció

A Tocsik-ügynél váltak láthatóvá a pártok körüli bizniszelések, és akkorra álltak fel a pénzvisszaforgató apparátusok is. A multik még mindig jobbak, mint a hazai oligarchák, noha a világcégek sem bárányok, és hajlamosak a „kettős ügyvitelre”. Vasárnap lesz a korrupció elleni világnap. Marschall Miklóst, a legtekintélyesebb antikorrupciós szervezet, a Transparency International (TI) Európával és Közép-Ázsiával foglalkozó regionális igazgatóját kérdeztük.

Marschall Miklós © opwz.com

Marschall Miklós: Először nem árt meghatározni, mit értünk korrupció alatt. A mai közbeszédben – és nemcsak a magyarban – a korrupció szinte a „közrosszal” (a közjó ellentétével) azonos. Minden és mindenki korrupt – sokszor fakadnak ki így manapság Magyarországon. Ezzel nyilván nem megyünk sokra. Ha értelmesen akarunk beszélni a korrupcióról, különbséget kell tennünk a korrupció jogi, büntetőjogi és szociológiai megközelítésében. Az előbbi viszonylag tiszta ügy: aki a rábízott hatalommal, tisztséggel, vagyonnal, pénzzel, amit valakitől – királytól, államtól, egyháztól, vállalattól stb. – kapott, saját érdekében visszaél, megcsalja a megbízóit, az korrupt. Ennek klasszikus példája a megvesztegethető közhivatalnok, aki a rábízott „közérdek” helyett a saját vagy családja, rokonsága, pártja érdekeit követi. Ami a korrupció jelenségét bonyolultabbá teszi, az a „szociológiája”. Ebből a szempontból a korrupció lényegében „normaszegés”. Ott van belőle több, ahol a társadalmi normák maguk is zavarosabbak, ahol szakadék tátong a „hivatalos” és a „magán” normák között, vagy több norma él és hat egyszerre.

hvg.hu: De hát minden társadalomban több norma él együtt.

M. M.: Persze. A gond ott van, ahol a különbségek áthidalhatatlanok. Mondhatnám úgy is, hogy a formális és informális normák viszonya a döntő: ott, ahol a formális (köz-) és informális (magán)normák nagyjából egybeesnek, ott kevesebb a korrupció. Ott, ahol a szakadék nagy, virágzik a korrupció. Ott, ahol az állam, a közigazgatás, a formális világ és normarendszere nagyjából elfogadott, ahol az állampolgárok nem rossznak, idegennek, hovatovább „ellenségnek” tekintik az államot, hanem az adójukból fenntartott szolgáltatónak, ott nyilvánvalóan kisebb a korrupció. Ez a lényegi különbség mondjuk a skandináv és a kelet- vagy dél-európai közgondolkodás között. Kelet-Európában azért olyan erős a korrupció, mert a modern piacgazdaság formális jog- és normarendszere keveredik a kelet-európaiak magukkal hozott, évszázados tapasztalatokon nyugvó normarendszerével, aminek a lényege a túlélés a formális szabályok kijátszása, megkerülése által. Ezt a történelmi tapasztalatot ráadásul különösen felerősítette a szocializmusnak nevezett hiánygazdaság, amibe beleszülettünk, és amiben tapasztalatainkat szereztük.

hvg.hu: Sokan gondolták, hogy a nyugati cégektől idegen a megvesztegetés. Ehhez képest Magyarországon legendák keringenek arról, hogy a nálunk befektető vállalatok mennyire sikeresen idomultak az itteni „üzleti kultúrához”. Állítólag Németországban és Svájcban költségként ma is le lehet vonni a „harmadik világban” kifizetett kenőpénzeket. Időről időre felbukkannak világcégek, például mostanában a Siemens vagy a Holzim, amelyeket kapcsolatba hoznak a megvesztegetésekkel. Mennyire a mi, és mennyire a bejáratott nyugati üzleti világ sajátja ez a magatartás?

M. M.: Nem lesz népszerű, amit mondok. Nem akarom védeni a „multikat“, de Magyarországon éppen miattuk van kevesebb korrupció, mint más kelet-európai országokban. Persze minden viszonylagos, mondhatnánk erre. A nagy nyugati cégeket és intézményi befektetőket jobban kötik a saját normáik és a nemzetközi szabályok, mint a hazai oligarchákat. A helyi nábobok mindig intimebb viszonyban vannak a helyi politikai elittel, mint a multik. Persze, nagy hiba lenne idealizálni a világcégeket. Nem ártatlan bárányok ők sem. Az viszont tény, hogy az OECD-országokban bejegyzett cégek ma már nem számolhatják el a kenőpénzt költségként, sőt, a német vagy a svájci cég bűncselekményt követ el a svájci vagy a német törvények szerint is, ha Magyarországon megken valakit. Ez persze csak néhány éve van így, amióta az OECD-országok elfogadták a korrupció-ellenes konvenciójukat. Itt sem kell persze naivnak lenni: nem olyan bonyolult kijátszani ezeket a szabályokat, egy nagy projektben számtalan helyen el lehet rejteni a kenőpénzeket.

hvg.hu: A svéd Gripeneket forgalmazó BAE ügye azt mutatja, hogy a multi is képes „intim” kapcsolatba kerülni a helyi, például a dél-afrikai, a cseh vagy a magyar politikai elittel. Mi a különbség? Vagy a fegyverkereskedelmet eleve tekintsük fokozottan korrupciórizikós területnek?

M. M.: Az a különbség, hogy a BAE otthon (Angliában, Svédországban, Amerikában) „bukott le”, nem pedig Csehországban vagy Magyarországon. Kétségtelen, hogy ezek a cégek kettős morált alkalmaznak: külföldi – afrikai, arab vagy kelet-európai – piacokon másként viselkednek, mint otthon. De az otthoni szigorúbb normák és közvélemény miatt nagy kockázatot vállalnak még akkor is, ha külföldön fizetnek kenőpénzt.