Szálasi: akasztófát az érthetőség kedvéért

Az antiszemitizmus a hülyék szocializmusa – szól August Bebel aforizmája. Szálasi Ferenc újrafelfedezett naplója fényesen igazolja a fenti állítást, egyben megvilágítja a „nemzetvezető” gondolkodásának tekervényeit. A korábbi Szálasi-kép revízióra szorul: a nyilas vezér gyűlölte a zsidókat, de 1944 decembere közepéig reménykedett kormánya nemzetközi elismertetésében, s ezért csak vonakodva deportált – véli Karsai László történész, a szinte ismeretlen „C”-füzet publikálója.

Szálasi párttagkönyve. Önigazolás

„A szovjetek és az angolszászok nyári hadászati meglepetése és terve teljesen kudarcot vallott, és csődöt mondott […]. Németek és japánok viszont igen nagy hadászati előnyökre tettek szert, nagy hadászati kezdeményezéseknek az előfeltételeit rakják le” – írja naplójában magabiztosan Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom vezetője 1943. október 19-én. A nyugdíjas vezérkari őrnagy valóságérzékelését példázza, hogy a szövetségesek sztálingrádi csata óta tartó előrenyomulásáról nem hajlandó tudomást venni. Szeptemberben még egyenesen élcelődik egy nógrádi körorvos németajkú feleségének helyzetértékelésén, hogy Hitler már nem tudja megnyerni a háborút: „Nézsán! Egy körorvos felesége!! Remélem, a nő konyhában jobb sztratéga, mint a katonai események bírálatában.” Nem tudjuk, Szálasi hogyan főzött, de stratégaként csapnivalónak bizonyult, hiszen még egy vidéki doktorné is jó másfél évvel korábban látta a Harmadik Birodalom elkerülhetetlen vereségét, mint a magát a nemzet vezetőjeként vizionáló volt főtiszt.

Karsai László történész a Beszélő folyóirat márciusi és áprilisi számában publikálta Szálasi teljes úgynevezett „C”-füzetét. A napló nem volt tökéletesen ismeretlen, hiszen Beneschofsky Ilona, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője tartalmi összefoglalót készített belőle, és 1984-ben elemzésével egyetemben publikálta egy, még a történész szakma által is csak elvétve olvasott évkönyvben. Az elsősorban a magyar holokauszt kutatójaként ismert Karsai a napló elé írt kiváló bevezetőjében Bibó Istvánt idézve a korszak „hamis realista” típusához – a román Vasgárda-alapító Codreanu és a vallon Degrelle mellé – sorolja Szálasit mint olyan agresszív kispolgárt, akit a túlzott öndokumentálás, a morális igények állandó hangoztatása, ugyanakkor a tettekben is megnyilvánuló erkölcsi felelőtlenség jellemzett.

Szálasi mániákusan hitt isteni küldetésében, és valóban igyekezett dokumentálni minden gondolatát, még ha ezek nem is voltak számosak, eredetiek és mélyenszántóak. Haláláig többször is nekirugaszkodott a naplóírásnak, ezzel eszméi helyességét akarta saját maga és közönsége előtt is igazolni. A most közölt „C” rövid pályafutásának egyik válságos időszakában keletkezett, 1943. szeptember 15. és 1944. július 18 között; akkor, amikor pártja a nagy 1939-es választási siker után harmadára erodálódott, az uralmon lévő politikai elit és a német vezetés is páriaként kezelte. Az 1944. március 19-iki német megszállás felvillantotta előtte a halomra kerülés lehetőségét, de csalódottan kellett tapasztalnia, a Harmadik Birodalom nem rá, hanem másokra, megbízhatóbb kollaboránsokra tett.

A most közölt napló 151 számozott, műfajilag sokszínű „gondolattöredéket” tartalmaz. Van közöttük sekélyes világpolitikai és geostratégiai elemezés Csokonai Karnyónéja szeleburdi szolgájának, Lázárnak szellemi és nyelvi színvonalán. Egy példa: „Angliában két tábor van; mind a kettő fel akarja számolni az angol világbirodalmat, mert mindkettő tisztában van az angol világbirodalom teljes csődjével és hasznavehetetlenségével; az egyik tábor, Churchill a vezetője, a teljes beolvadást készíti elő az USA-ba; a másik tábor, Eden a vezetője, a szovjettel való teljes egybefűzést készíti elő. A zsidók mind a két eshetőséget játsszák meg.” Vannak kocsmai okoskodások, hevült víziók a történelemről és az emberről, mint például: „A három volt totalitás: az egyház mint univerzalizmus, a katona mint militarizmus, a zsidó mint plutokrata-marxista-judaista gazdasági rendszer meg fognak szűnni, és helyükbe a nemzet totalitásán épült nacionalista és szocialista világrend fog felépülni az ő teljes erkölcsi, szellemi és anyagi földgömbtotalitásában.”

Vannak – persze teljesen alap nélküli – jövendölései is. Erre íme egy jellemző példa: „Hitler, Mussolini, Sztálin, Roosevelt, Churchill egyszerre történő hirtelen halála esetén a német nép tudná a leghamarább beállítani a rendszerét kiváló átlaga, minőségi kiválósága miatt.” Akadnak „elméleti” – többnyire fajelméleti – zagyvalékai is, amelyeket túl sok Szálasin kívüli élő ember aligha érthetett meg, de ha értették is, azzal se mehettek túl sokra: „Faji asszimiláció nincs, de van népi asszimiláció, tehát nem elnémetesítés vagy elmagyarosítás, hanem elnémetesedés és elmagyarosodás. Ez elvitathatatlan. Sőt van elzsidósodás is, ahogyan van elzsidósítás is. A zsidó nem magyarosodik el, hanem legfeljebb az elmagyarosításig jut, tovább nem.”