Kondorosiék félreérthették az uzsorás bűnözőket

A kormányzati és pénzügyi szektornak sajnos továbbra sem sikerült megértenie, mire megy ki a játék a szegénységben élő családokat kihasználó uzsorások tevékenységében. Úgy próbálják az uzsorás bűnözők vitorlájából kifogni a szelet, hogy a legális kölcsönzőkre vonatkozó szabályokat szigorítanák.

A gyorskölcsönök magas kamatszintje is eladósodásba sodorhatja a családokat - nagyjából ennyi az érvényes állítás azokból a nyilatkozatokból, amelyeket az "Új rend és szabadság" program kormánybiztosa, valamint a pénzügyi szektor vezetői tettek a keddi Világgazdaságnak, s amely alapján törvényi szintű szabályozással próbálnák a gyorskölcsönök túlzottan magas THM-szintjének, ezen keresztül pedig az uzsorások tevékenységének gátat szabni.

A gyorskölcsön valóban egy lépcsőfok lehet a teljes eladósodás felé. A cikk alapján azonban a THM-mel bíbelődő elit keveset értett meg abból az uzsorarendszerből, amely a mélyszegénységben élő, jellemzően roma közösségekben terjedt el a rendszerváltást követően, s amellyel mostanában tele van a sajtó, így a hvg.hu is. (A problémát részletesen feldolgozó cikksorozatunk első részét itt, a másodikat itt olvashatják el.)

A "kamatos pénznek" nevezett kizsákmányolásnak ugyanis semmi köze nincs a magas THM-mel kínált, de legális gyorskölcsönökhöz. Az általában cigánytelepeken használt uzsorakölcsön kamatrátája ugyanis a Provident-féle gyorskölcsönt adó szolgáltatók által kínált legmagasabb kamatot is sokszorosan felülmúlja, mindezt teljesen illegálisan.

Az uzsorakölcsönt kínáló, majd a kamatos pénzt gyakran erőszakkal, fenyegetéssel beszedő „vállalkozók” gyakran veszélyes bűnözők, akik a törvényes pénzintézeti tevékenységre vonatkozó szabályok szigorítását értelemszerűen nem érzik magukra érvényesnek. Céljuk leginkább az, hogy az államtól a legszegényebbeknek juttatott támogatásokat (szocpol, segélyek, családi pótlék) megcsapolják. Bár az "Új rend és szabadság" program kormánybiztosa „uzsorás szerződésekről” beszél, az uzsorás bűnözők valójában nem írnak szerződést adósukkal. Illetve csak a folyamat végén: amikor már az eredeti, pár tízezres kölcsön százezerre, millióra duzzad, fenyegetéssel íratnak alá egy papírt, amelyben az adós elismeri, hogy tulajdonképpen a kamattal növelt összeggel tartozik.

Azt nagyon helyesen mondja Kondorosi, hogy erős állami beavatkozásra van szükség. Ezt azonban a kizsákmányoltak világát ismerő civil szakemberek a rendőrhatóság demonstratív, határozott fellépésével képzelik, külön hangsúlyozva, hogy az uzsorás bűnözők letartóztatásakor még véletlenül sem az ő – esetenként - kocsmai ismerősüknek számító körzeti megbízott ténfergésére, hanem a nehézfiúk elfogására szakosodott kommandósok magabiztos akciójára van szükség.

Közelebb járhat a megoldáshoz a szociális és munkaügyi miniszter felvetése, a szociális kölcsön, s a kedvezményes mikrohitel bevezetése. Hogy pontosan melyik, az Szűcs Erika szavaiból sem derül ki világosan. Egyfelől: a klasszikus mikrohitel konstrukciót rendszerint vállalkozásoknak kínálják, vagyis jövedelemszerző tevékenységet segítenek elő vele. Szerszámok, egyebek megvásárlásához például a pénzszűkében lévő szakmunkásoknak ideális. Az uzsorások csapdájába eső családoknak azonban egyszerű háztartási kiadásokra kell a pénz, vagyis arra, hogy hó végén kihúzzák élelemmel a segélyosztásig. Ilyenformán a mikrohitel elbírálásának és folyósításának keretéül szolgáló Vállalkozásfejlesztési Alapítvány részvétele is talányos: mi köze a vállalkozásfejlesztésnek ahhoz, hogy egy családnál ne kapcsolják ki a villanyt, a konyhában pedig hó végén is legyen némi kis kenyér meg csirkeaprólék?

A gazdasági napilap cikkéből nem derül ki, milyen szerepet szánnak a mikrohitelnek, s milyet a szociális kölcsönnek. Utóbbival alapvetően nincs baj, viszont eddig is létezett. Esztergomban például adósságkezelési szolgáltatást vehetnek igénybe azok a családok, akik közüzemi díjtartozást halmoztak fel. De az Esztergomnál szerencsétlenebb sorsú falvak önkormányzata előtt is nyitva áll a lehetőség a szociális kölcsön alkalmazására, amellyel hó végén kisegíthetik a családokat, segélyosztáskor pedig „levehetik” a törlesztést.

A kölcsönigénylés elbírálásába a minisztérium közlése szerint bevonnák a települési vezetőket, „így a kölcsönt igénylő családot ismerők bírálnák el az igénylést”. Igen ám, de az önkormányzatok vezetői sem feltétlenül esélyegyenlőség-pártiak, ha tehát a többségi előítéleteket osztó, s a romákat lenéző polgármester vagy a szociális bizottság dönt a kölcsönökről (s miért is ne lennének sokan ilyenek), akkor azzal a romák nincsenek kinn a vízből.

Kiricsi Gábor