Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
Tudós szerzők szerint a politológus éppúgy gyűjtőfogalom, mint az orvos, a jogász vagy a közgazdász. Akár ötféle szerepben is tündökölhet, vegyítheti, felcserélheti azokat, de csak akkor, ha a határok láthatóak maradnak. Függetlenség? Elfogulatlanság? Szakszerűség? Lényeglátás? A magyar szakma az öndefiníciójával küszködik.
|
|
Ki a kedvenc médiában gyakran megjelenő politológusa? (Politikai szerepet betöltők nincsenek a listán!)
Bevezetés a politológus rendszertanába. Ez a témája Körösényi András, Tóth Csaba és Török Gábor közös cikkének. Ki a politológus? Tudós, elemző és más szerepek írásuk címe. A legfrissebb Politikatudományi Szemlében közölt nevezéktanuk a jelenlegi magyar viszonyokra adaptálódik, úgy lehet, túlságosan is.
Az biztos például, hogy olyan jelentős politológusi életművek, mint Ralf Daherendorfé vagy Raymond Aroné nem szuszakolhatók bele szerzőhármasunk honi tipológiájába. Utóbbi például maradandó politikatudósi teljesítménye mellett élete végéig kiterjedt publicisztikai tevékenységet folytatatott, a Le Figaro és a L’Express kolumnistája volt. Csakhogy szerzőink szerint bár az egyik meghatározó politológusi szerep, a publicistáé, aki „véleményt közöl, és meggyőzni akar. [De:] A bizonyítás és a józan mérlegelés helyett gyakran inkább retorikai eszközökkel él.” Tekintsük el attól, vajon ki nem akar véleményt közölni vagy meggyőzni. Ha nincs így, jobb, ha az illető meg se szólal. Ám vajon Aron briliáns publicisztikáira rá lehetne-e sütni, hogy hiányzik belőlük a bizonyítás vagy a józan mérlegelés?
Persze, ha szerzőink magyar példáira tekintünk, a berzenkedő kritikus is csöndesebb. Az egyik példájuk Bayer Zsolt, akinél a retorika valóban „inkább” jelen van, mint a bizonyítás vagy a mérlegelés. De a politikai publicisztika, alapesetben, nem egyenlő a hőzöngéssel – még tán nálunk sem. Az pedig szimpla szamárság, hogy a publicisztika „tipikusan laikus”, nem hivatásszerűen vagy foglalkozásszerűen űzött tevékenység.
Nem lehet azzal a megállapításukkal sem egyetérteni (maguk is félig-meddig visszaszívják), hogy „a gyakorlatban a szerephalmozások természetszerűen vezetnek a [politológusi] kompetencia csökkenéséhez, az azonban csak a konkrét tevékenységnél [!] ítélhető meg.” Mitől lenne ez „természetszerű”? Miért vált volna Dahrendorf kevésbé kompetenssé (vagy egyenesen inkompetenssé) azáltal, hogy az FDP képviselője volt a Bundestagban vagy a német kormánynak dolgozott? Számos példa igazolja, a gyakorlat teszi a mestert. Persze alakulhat másképpen is, de miért kell oda tipológia, ahol nincsenek megfogható típusok?
A taxonómia szikársága sokakat tántorít el az efféle értekezések búvárlatától, pedig olykor sokat elárulnak – ha nem is mindig a rendszerezési kísérlet tárgyáról, inkább magukról a rendszerezőkről és környezetükről. Így áll ez a mostani cikkel is.
Kinyomtatom
Elküldöm
Szóljon hozzá
Újabb mérföldkő a vízummentesség ügyében »
Zagyva a szoborrongálással gyanúsított férfi mellett tüntetett »
A gyújtogatás sem kizárt a zamárdi tűzvészben »
„Kétlejes” papíron bukott meg Nyirő újratemetése »
