Tölgyessy a válságról, a pártokról és saját szerepéről

Tölgyessy Péter volt legutóbb a Budai Liberális Klub vendége. A mai magyar alkotmányos berendezkedés egyik spiritusz rektora szerint a 2010-es választásokon nem valószínű az MSZP győzelme, de a Fidesz kétharmados győzelme sem. Egyelőre folytatódik a hideg polgárháború.

Tölgyessy Péter © Szegő Péter

A mostani gazdasági válságról az SZDSZ második elnöke és első frakcióvezetője úgy vélte: nonszensz volt az a – közelmúltig váltig hangoztatott – vélekedés, hogy Magyarországra nem gyűrűzik be. Tölgyessy szerint még nem tudható, hogy mi lesz a válság végkimenete. Az optimista forgatókönyv szerint az egész másfél év alatt lecseng, a pesszimista szerint két-három lázas és akár tíz-tizenöt lábadozó év is eltelhet a végéig. Utóbbi esetben évekig két-három százalékos gazdasági csökkenésben – és ami ezzel jár: érezhető jövedelemcsökkenésben, a munkanélküliség növekedésében – is részünk lehet. A politikai elemző szerint a költségvetés szempontjából jobb a pesszimista forgatókönyvre készülni. A válság okait Tölgyessy többek között a fejlődés ciklikus mivoltában, illetve abban látja, hogy a világgazdaság mindmáig nem dolgozta föl a nagyon termelékeny Kína és India jelenlétét.

Magyarország rendkívüli gazdasági sebezhetőségét az elemző azzal magyarázza, hogy eleve rendkívül nagy volt az eladósodása az országnak, egy főre nézve nagyobb volt, mint Lengyelországnak. Az adósságállomány 2001 végéig csökkent, azóta ismét nő. „Emiatt kikezdhetőek vagyunk, nincs túl nagy bizalom Magyarország iránt” – tette hozzá Tölgyessy.

Magyarországon hideg polgárháború folyik – véli a volt politikus. A két nagy tábor úgy érezte, hogy a saját választási győzelme mindent megér, teljesen megvalósíthatatlan dolgok ígérgetését is. 2001 nyarán elkezdődött a költekezés. A baloldal ekkor populista és megalapozatlan dolgokat ígért, ráadásul ezeket 2002-ben nagyjából be is tartotta: négyszázalékos gazdasági növekedés mellett huszonkét százalékkal nőttek a bérek. Ez a magyar gazdaságtörténet egyik legnagyobb hibája volt.

Medgyessy Péter bukása után nyilvánvaló volt, hogy amennyiben Gyurcsány Ferenc – aki Tölgyessy szerint sok tekintetben az első olyan baloldali politikus, aki nem az apparátus embere – fölhagy az osztogatással, akkor 2006-ban megbukik. „A baloldali közegben evidencia volt, hogy egy dolgot nem lehet soha megcsinálni: átengedni a hatalmat Orbán Viktornak, mert Orbán Viktor szörnyeteg.” Az MSZP 2006-os választási győzelme tehát – Orbán Viktor kétségtelen hibái mellett – az addigi osztogatásnak és a mindent fölülmúló választási ígéreteknek volt köszönhető.

Az elemző szerint a 2006-os győzelem után a kormányfő rendbe akarta tenni a gazdaságot, részben radikális megszorításokkal, részben nagyszabású reformokkal. Gyurcsány úgy tervezte, hogy 2008-ra az ország túl lesz a nehezén és 2010-ben az MSZP az ő vezetésével megnyeri a választásokat. De – amellett, hogy Gyurcsány minden idők legnépszerűtlenebb miniszterelnöke lett – a reformokból csak szilánkok, részelemek valósultak meg, s a népszavazás a végső bukást jelentette. „Ezekben a kérdésekben nem lett volna szabad népszavazást kiírni” – vélte Tölgyessy.

„Nem attól lesz egy párt a kormánytöbbség része, hogy ott csücsül a kormányban. Az is elég ehhez, ha állandóan együtt szavaz a kormánnyal. Márpedig az SZDSZ április óta a kormány fontosabb javaslatait megszavazta az Országgyűlésben” – fogalmazott az SZDSZ-nek a kormányból való kivonulásáról a párt egykori elnöke.

Tölgyessy szerint közjogilag két tiszta megoldás létezhetett volna akkor, amikor az SZDSZ kivált a kormányból: vagy a szocialisták biztosítják valahogy – például egy külső támogatásról szóló szerződéssel – a kormánytöbbséget, vagy az előrehozott választások. Tölgyessy úgy látja, hogy az SZDSZ a legrosszabbat tette: mindmáig nem tudott dönteni e két megoldás között és közben kicsúszott a lába alól a talaj. „Saját értelmiségi háttere húzta ki alóla a szőnyeget” – tette hozzá.

Ebbe a helyzetbe „hirtelen belerontott” a nemzetközi válság. A kormányfő még a nemzeti csúcs előtt néhány nappal is azt ismételgette, hogy az eredeti költségvetési tervezet tartható lesz. Ez eleve irreális volt. A nemzeti csúcson, „ahogy azt Gyurcsány Ferenc megcsinálta”, lehetetlen volt megállapodást kötni. Mindkét fél megerősödött abbéli hitében, hogy a másik „polgárháborús uszító”.