Az óvodások a lóistállóban maradnak

2008. december 10., szerda, 14:01 • Utolsó frissítés: 2008. december 10., szerda, 15:07

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#11)

Százmilliárdot költ az állam uniós forrásból oktatási intézmények felújítására. A soha nem látott lehetőséggel azonban éppen a legrászorultabb önkormányzatok képtelenek élni, nekik az unió se jelent megváltást. A szereplők egymásra mutogatnak, miközben az oktatás tovább termeli az esély nélküli fiatalokat. Tantörténet Káloz, Sárkeresztúr és Sárszentágota közös pályázatának elvetélésről.

„Hát a hodzsa, tudja, a hodzsa” – ismétli értetlenkedésünkre Sárkeresztúr polgármestere. S mikor látja, hogy még mindig nem kapizsgáljuk, készségesen elmagyarázza: „az olyan, aki mindent magának akar”. De Virág Miklós arra már nem ad választ, ki vagy kik is voltak a mohó hodzsák. Merthogy arról faggattuk, hogyan lehet, hogy miközben a település óvodája köztudottan rászorulna a felújításra, mégsem kapott támogatást Kálozzal és Sárszentágotával közös pályázatuk.

A Fejér megyei Sárkeresztúr sok tekintetben különös hely. Nem is elsősorban a főút melletti oroszlánokkal és egyéb épületszobrokkal kicsicsázott színesre pingált házai miatt. Hanem mert a mintegy 2600 fős község lakossága évről-évre nő, és így van ez a gyereklétszámmal is. Örvendetesen magas tehát a 18 év alattiak száma, 840 fő, amely akár az elöregedéssel, elvándorlással küszködő, oktatási intézményeiket féltő falvak irigységét is kiválthatná. S hogy miért nem? Egyrészt mert a falu töretlenül gettósodik, s bár a 2001-es népszámláláson csak 448 vallották magukat cigánynak, a romák valójában már többségben lehetnek a keresztúriak között. A községben a XIX. században jelentek meg a muzsikus cigányok, mert Keresztúr választási körzet központja volt, s korteskedés idején akadt munka bőven. A tanácsi időszakban pedig egyike volt a maroknyi Fejér megyei településnek, amelyet a romák befogadására jelöltek ki, a helyi téesz munkát is adott nekik. A mezőgazdasági nagyüzemet azóta végleg felszámoltak.

Mikulásünnep az óvodában. Ikerdeficit

A falu gondjainak másik oka összefügg az előbbivel. Bár Sárkeresztúr a gazdaságilag izmos közép-dunántúli régióhoz tartozik, és Székesfehérvár sincs messze, mégis sok a munkanélküli, 140 fő kap rendszeres szociális segélyt. „A falu 270 milliós büdzséjéből 90 milliót költ családi segélyre” – komorul el a polgármester, amikor óvodai gyerekszéken kuporogva ismerteti nehézségeiket. Nem árt tudnunk azonban, hogy a rendszeres szociális segélyek kilencven százalékát az állam állja.

Egyre kevésbé generózus viszont az állam a közoktatás, különösen a kisebb iskolák támogatásánál. „A normatívák a költségeknek csak mintegy hatvan százalékát fedezik” – becsül Weisengruber Imre, Kálóz polgármestere. Azért ő válaszol kérdésünkre, mert ő a három település intézményfenntartó társulása gesztorönkormányzatának a vezetője. 2006-ban ugyanis Káloz, Sárkeresztúr és Sárszentágota az állami nyomásnak engedve társulásba terelte iskoláit és óvodáit. „Kényszerházasság ez” – ismerték el a hvg.hu-nak Weisengruber és polgármester sorstársai. Az állam ugyanis akkoriban jelentős plusz pénzekkel ösztönözte a közösködést, amit azóta egyre szűkebben támogat. A hat intézmény idénre tervezett összes kiadása 440 millió körül alakul, amihez „néhány tízmillióval” járulhat hozzá a társulás révén húzott állami apanázs. Weisengruber sötét prognózisa jövőre: jó, ha az állami hozzájárulás a kiadások felét eléri majd.

A három falu iskola- és óvodafenntartó társulása egyébként sem olyan, mint amit a minisztériumban kifundáltak. Lényegében mindhárom település autonómiája megmaradt, a döntéseket minden esetben helyben hozzák, és nem hangolják össze őket. A társulás csak papíron főszereplő a falvak közoktatásában, mert automatikusan áldását adja mindegyik települési verdiktre. Ez nyilván öröm a szubszidiaritás kitartó híveinek, csakhogy világosan látszik: Keresztúr és társai önmagukban képtelenek megbirkózni a költségvetésük életbentartásánál fogósabb kihívásokkal, pedig ahogy az egyik polgármester fogalmazott: ott is „kaszaélen táncolnak”.

Az óvodások maradnak »

Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#11)

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK:

MasterCarddal és Maestroval vásárolni kényelmes! (x)

A bankkártyás fizetés előnyeit Ön is nap mint nap élvezheti: pontos, gyors, biztonságos megoldás, és ráadásul kényelmes is, főleg, ha otthonról vásárol a kártyájával.

11 HOZZÁSZÓLÁS, MELYEK KÖZÜL A LEGFRISSEBBEK:

2008. december 17., 10:37

monikacsapo

"A szereplők egymásra mutogatnak, miközben az oktatás tovább termeli az esély nélküli fiatalokat." engem ez a mondat ragadott meg a leginkább a cikkböl. En idén végeztem, de Finnországban élek, dolgozok és phd-zek. Es ez teljesen igaz a magyar oktatási rendszerre..A két állandó alternatíva "okos gyerekek" számára bölcsész, vagy jogász/közgazgász a legkisebb ellenállást választva. Az ország tele multikkal, a gazdaság teljesen kiszolgáltatott. Ha elkezdenék a fiatalokat terelni a piacképes állások felé (IT, biotechnológia, hightech),és államilag ezekbe a szektorokba ruháznának be, talán lenne esély kilábalni ebböl a pangásbol. Szerintem nem szégyen másolni muködö rendszereket..Csak körul kéne nézni kicsit Európában...Plusz összefogni jobban azokat,akik elkerultek otthonról.Ez mindenkinek individuális joga, hogy hol akar élni.De szerintem sokan tudnának segiteni a kulföldön megszerzett szaktudással is.

2008. december 12., 09:08

ludaskása

Horváth Annának jár a pont! Tökéletesen igaza van, mert a falu bizony így működik. A helyi vezetőknek bizonyos szintig meg van kötve a keze, mert a kirúgott nagyszájú pletykafészek ffi vagy nő sokféle szóbeszédet elindíthat, ami aztán akár durva személyeskedésig vezethet, sőt, a helyi társadalomból való kirekesztettségig. A falu (kb 0-3000 fő) egészen más dimenzió, mint akár egy 4000-5000 fős kisváros(ka), pláne egy igazi város. (Azért ettől még én kirúgnám az összes nem finanszírozható munkaerőt: feleslegeseket, nem megfelelően felkészülteket, stb.). A másik oldal, hogy a helyi vezetés ezeken a helyeken finoman szólva sem felkészült ember a feladatra, így kiemelten az érzelmek határozzák meg a döntéseiket a gazdasági, társadalmi, stb szempontok helyett. És ekkor elérkeztünk oda, hogy a helyi önkormányzatiságnak mi értelme van ilyen felkészültség mellett. ??? Jánosnak meg annyit: a digitábla a hozzáértők szerint egy igen hasznos vmi, amit a kevésbé érdeklődő gyerekek (szép eufemizmus mi?) is szívesen használnak, ezáltal jobban fejlődnek, mintha csak könyvből tanulnának. Hasonló ez mint a számítógépes játék: azt is jobban kedvelik a mai gyerekek (értsd: a nagy átlag), mint a villanyvasutat, nem? És gondolj csak bele, te is hamarabb veszel új tévét, PC-t stb, mint hogy szigeteld a házad, nem? De, mert ez olcsóbb, és nagyobb az általa elért személyes belső hasznod, megelégedettséged, mintha szigetelnél. Ráadásul annyi pénzből mint amibe a digitáblák kerülnek, abból sokkal de sokkal kevesebb gyerek oktatási színvonalát lehetne javítani, ha épületre költenék. Ettől persze még a szállító jól jár a biznisszel.

2008. december 11., 12:36

Kiegyezés

Ez az ország egyik drámája. Hosszú távra nézve, lehet, hogy a LEG Egész egyszerűen meg kellene értenünk, hogy itt elvághatjuk magunkat hosszú évtizedekre. Sajnos rengeteg az ellenérdekeltség, kezdve ott, hogy nagyon is érthetőnek tartom, ha valaki nem szeretné a szomszéd faluba taníttatni a gyerekét (mi 3 percre lakunk a sulitól). Ugyanakkor, úgy látszik, képtelenek vagyunk fenntartani elfogadható fizikai állapotban lévő iskolákat, megfelelő szintű pedagógus karral minden településen. De az ingázóknak lehetne adni valamit kárpótlásul, ha már az ő bőrükre szeretnénk spórolni. Pl. a helyi buszjáratokra kiemelt kedvezményt. De akár direkt sulibuszt is el tudnék képzelni, lényegesen olcsóbb, mint egy iskolát fenntartani. Reggel 3/4 nyolckor találkozó a az egykori iskolánál ... és délután is egy-két hazafelé járat. A közbenső időben akár használható is másra. Ebben nagyon fontos lenne az érintett önkormányzatok összefogása. De vannak más vidám témák is: ismerősöm kis vidéki iskolai (és egyben települési) könyvtára évi kevés tízezer forintot kap az állomány fenntartására. A pályázatait utófinanszírozzák, miközben az iskoláknak gyakorlatilag nincs saját pénze. És itt már joggal kerül elő a digitális tábla kérdése is. A fővárosból nézve mindenesetre elfogadhatatlan, hogy milyen körülmények közt próbálnak tanítani-nevelni a jövő generációkat. -- Egyébként, a cikkben arról is szó van, hogy tulajdonképpen színleg társultak csak ... Vegyük észre ezt is, ha már csodálkozunk a formai hiba miatti elutasításon. -- Mátyás-szobor Solymáron: azt hiszem, erre volna való a civil összefogás: előbb az iskola, aztán szobor (ha nincs más fontosabb).

2008. december 11., 09:24

szülő Solymárról

nem kell Budapesttől ilyen messzire menni, SOLYMÁRON, ami állítólag Pest Megye egyik legfejlettebb községe, a kisiskolások (1-4. osztályig) egy csatornaszagtól bűzlő, disznóólszerű udvarral rendelkező épületben tanulnak. A menzán elérhető koszt moslékszerű, ehetetlen. Pár éve, a beiratkozáskor a szülőket megvezették az eu-s forrásból tervezett új iskola víziójával, persze ebből azóta sem lett semmi. Most pedig a szülők legnagyobb felháborodására Mátyás szobor felállítását tervezi a falu, az ehhez szükséges pénzt pedig az iskola vezetése a szülőktől várja megfizetni.

2008. december 11., 07:05

Janos

Ugy látom egy két ember nem olvasta el amit irtam, vagy nem érthetöen irtam le gondolataimat. Elöször is-nem a számitógép, a digi-tábla ellen van kifogásom,hanem az ellen hogy talán az iskolát, ovodát kellene elöször rendbe tenni és utána jöhet a többi. Hiszen ugy nem lehet tanitani hogy a hideg és lerobbant helyiségekben kell a gyerekeknek ülni.De halkan megkérdem-nem elöször irni,olvasni,számolni és értelmezni kellene megtanitani a gyerekeket és utána jöhet a "biznisz"digi, meg egyebek.? De ha már Anna megemlitette a "tetthelyet", én is egy kis faluból, faluról irok, ahol hiába az iskola. egyre több gyereket hordanak máshová tanulni, mert az iskola lerobbant, p.ü. gondok vannak,stb,stb.Ugyhogy fentartom véleményemet-nem a digi-tábla--és egyesek meggazdagodása legyen az elsö--hanem a gyerekek, akik még szeretnének és akarnak is tanulni!

További 6 hozzászólás megtekintése »