Mihályi: mindenki még idegesebb lesz

Ha csak ennyi a reform, akkor az irány se jó - mondja Mihályi Péter közgazdász, aki tavaly nyáron kiadott, drasztikus változtatásokat javasló könyvében arról elmélkedett, hogy "miért beteg a magyar gazdaság". A most esedékes változásokról is úgy véli, az nagyon kevés, s a politikusoknak őszintébbeknek kellene lenniük.

hvg.hu: Már tavaly krízist jövendölt és sokkterápiát javasolt. Most miért rendezte újra gondolatait? Hiszen a válság eljövetelét eltalálta. 

Mihályi Péter: Működik az emberben az önkontroll. És normál recesszióra számítottam, most pedig pénzügyi válság is van. Ráadásul olyan kiterjedt, amit én sem vártam, így végiggondoltam, hogy a korábbi javaslataim érvényesek lehetnek-e még, vagy valami egészen másra van szükség.

M. P.: Válság van ugyan, de a szabályok nem változtak. Ugyanúgy piacgazdaság van. A magyar gazdaság helyzete sem változott, csak a már meglévő problémák lettek súlyosabbak, gyors intézkedést követelnek.

hvg.hu: Éppen az intézkedések bejelentése előtt állunk, s néhány kiszivárogtatott számból sejteni lehet az irányt is. Elégedett vele?

M. P.: Az eddig bejelentett reformok számomra nem megnyugtatóak. Még mindig az események után kullogunk. Most körülbelül az történik, amit három évvel ezelőtt Csillag Istvánnal közösen írott, Kettős kötés című könyvünkben javasoltunk. Ami eddig a kormány mostani terveiből kiszivárgott, az nem reform, hanem a paraméterek ide-oda tologatása. Lesz valamennyi pozitív eredménye, de a nagy történelmi lehetőség kihasználatlanul marad. Háromhónapos vita után majd kezdhetjük megint az egészet elölről, s akkor mindenki még idegesebb lesz. Ha csak annyit tesz a kormány, hogy segít azoknak, akik elég hangosan tudnak panaszkodni - például az devizahiteleseknek - , akkor ezzel csak növeli a bajt. A jövőt éljük fel. Az ország már most úgy el van adósodva, hogy gyermekeink és unokáink szempontjából a legjobb befektetés az adóssághegy csökkentése lenne.

© Stiller Ákos

M. P.: Olyan, mintha az uniós pénzeket helikopterről öntenénk a gazdaságba. Ezzel nem érünk el semmit. Akik eddig is dolgoztak – akár legálisan, akár feketén – azok már most is nagyon sokat dolgoznak. Akik viszont tényleg nincsenek jelen a munkaerőpiacon, azokhoz ezek a pénzek nem érnek el majd. Például azok az anyukák, akik három évig maradnak otthon a gyerek mellett, vagy azok a fiatalok, akik rossz egyetemeken egy használhatatlan diploma megszerzésével ütik el az időt.

Ezek az intézkedések a gazdaság kifehéredését sem segítik. Gondoljunk csak az építőiparra, a mezőgazdaságra, az idegenforgalomra! Semmivel nem lesz több adófizető. Nagy a veszélye annak, hogy az uniós pénzek osztogatása és az élőmunka terheinek csökkentését célzó intézkedések együttesen csak bérinflációt generálnak. Különösen akkor, amikor az állami szférában, ahol még most is nagyon sokan dolgoznak, 3-5 százalékos nettó béremelés történik.

hvg.hu: A kis- és középvállalatokat támogató uniós pénzek kiosztásával vélhetően a kormány is élénkíteni, változtatni szeretne, ráadásul a most elkészült tanulmányában ön is azt írta, hogy a magyarországi üzemeiket most felszámoló multik valószínűleg nem jönnek vissza.

M. P.: Magyarországon a közepes és nagyobb, 200–400 fős vállalatok erősödésére kellene koncentrálni, a kicsiket fel kellene vásárolni vagy meg kellene szűnniük. A háztartásoknak spórolásba kell fogniuk. Ez fájdalmas, de egészséges folyamatot indít majd el. Így a lakossági megtakarításokon keresztül újra pénz kerül a bankrendszerbe, amely képes lesz kölcsönt adni a vállalatoknak. Az elmúlt években ugyanis a háztartások nettó megtakarítása gyakorlatilag a nullára esett vissza. Most és az elkövetkezendő minimum két-három évben arra kell berendezkedni, hogy a kormánynak is, a magyar bankoknak is, meg a magyar nagyvállalatoknak is a külföld csak nagyon-nagyon drágán fog újabb hiteleket adni.

hvg.hu: Nem lenne járható út, hogy az átmeneti időszakban kis lépéseket tegyünk, a nagy rendszerek, vagyis a nyugdíj, az egészségügy, az oktatás átalakítására pedig akkor dolgoznának ki terveket, ha már túl vagyunk a válságon? 

M. P.: Ez önáltatás, mert ha valamennyire stabilizálódik a helyzet, akkor – ahogy korábban is – a politika azért nem vállalkozik reformokra, mert már „nem is annyira égető a probléma”. Reformokat a politikusok mindig akkor hajtanak végre, amikor már ég a ház. Bokros Lajos mögül is akkor hátráltak ki, amikor már enyhültek a feszültségek, nem fenyegetett napi szinten az államcsőd.