Sólyom és a cigányok

Forrponton a cigány–magyar együttélés. Slágertéma lett a „cigánybűnözés”, miközben förtelmes bűntények áldozataivá váltak cigányok. A legnagyobb gondot mégis a felhalmozódó gyűlölet és félelem jelenti, amely megakadályozza a párbeszédet. A közeledés és a béke gesztusait szomjazza a társadalom. Az államfő megszólalását sürgetik civilek. Mandátuma valószínűleg legfogósabb feladványát kell megoldania Sólyom Lászlónak.

Sólyom László Tomoron. Ez a magyar föld © Stiller Ákos

„Az elmúlt hetekben […] elszabadult indulatok veszélyeztetik az amúgy is sok nehézséggel terhelt együttélést Magyarország nem roma és roma népessége között. Úgy látjuk, hogy a mérvadó politikai személyiségek és a média ezen indulatok csillapításában erőtlennek mutatkoznak. Ezért kérjük Önt, hogy - amiként hasonló esetben a francia, német, brit közméltóságok - tegye nyilvánvalóvá, hogy aki a romák ellen fordul, az egyszersmind a magyar nemzet ellen fordul ” – fordult Sólyom László államfőhöz mintegy ezer aláíró, akik a Roma Kutatási Hálózat kezdeményezéséhez csatlakoztak. „Nyomatékkal” arra kérik az elnököt, hogy szólaljon meg az együttélés és a társadalmi szolidaritás szükségességéről, amire nagyszerű alkalom kínálkozik március 15. ünnepén.

Nem ez az egyetlen határozott kérés arra, hogy Sólyom szólaljon fel a cigánygyűlölet és a romákat ért bűntettek ellen. A Roma Polgárjogi Alapítvány, az Összefogás az Erőszak Ellen Mozgalom vagy a Társulás a Cigány Méltóság Védelméért is nyilvánosan megszólította az elnököt. Míg – a hvg.hu úgy tudja – a múlt héten a Magyar Helsinki Bizottság „magánlevélben” sürgette az államfői kiállást.

A civilek elégtelent adnak

Szerda déli hír: közismert civil szervezetek elégtelennek találják Sólyom László megszólalását a romákat ért támadásokkal kapcsolatban. Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért közleményt fogalmaztak meg. Tovább.

A civilek nyilván nem elégednek meg a kedd este kiadott szűkszavú elnöki közleménnyel. Sólyom a nap folyamán találkozott Draskovics Tibor rendészeti miniszterrel, Bencze József országos rendőrfőkapitánnyal, illetve Belovics Ervinnel, a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettesével. S a tájékozódás nyomán az elnöki stábnak egyelőre annyit sikerült leszűrnie: az államfő „fontosnak tartja, hogy a cigányok elleni támadások esetén a közvélemény minél hamarabb megismerhesse a bűncselekmények indítékait”.

Kumin Ferenc, az elnök stratégiai és kommunikációs főosztályvezetője a Rádió C közönségét azzal nyugtatta, hogy az államfő majd a megfelelő helyen és időben meg fog nyilvánulni. A riportert pedig azzal oktatta: hogyan lehet egyáltalán felvetni, hogy az elnöknek színvallásra van szüksége, miközben nem telik el egy-két hónap anélkül, hogy a cigányság iránt "különös érzékenyéggel rendelkező" Sólyom meg ne nyilvánulna.

Meghökkentő volt az az érzéketlenség, amivel a civilbarát elnök vezető munkatársa a civilek udvarias kérését fogadta. Azt mindenesetre világossá tette, hogy Sólyom előbb tájékozódik, aztán beszél. Ami a legjobb, amit tehet.
 
Tagadhatatlan, hogy a romákat ért Molotov-koktélos támadások, illetve a bestiális kivégzések hátterét még nem ismerjük. Nem tudni biztosan, hogy faji indítékok állnak-e mögöttük. Mint ahogy azt sem tudni, hogy az erőszakos bűncselekményekben valóban a romák viszik-e a prímet, mint azt több politikus állítja. De van elég dolog, amit már most ki lehet jelenteni. Világos például, hogy a romákkal szembeni ellenszenv össztársadalmi méreteket öltött, a cigányellenesség a közéletbe, a nyilvános közbeszédbe erős gyökeret eresztett. A romákat megbélyegzik, társadalmi együttélésre képtelennek nyilvánítják, bűnbaknak, parazitának kiáltják ki, és kollektív felelősségüket hangoztatják. Különösen aggasztó a helyzet a többségi fiatal nemzedékeknél. Eközben a romák foglalkoztatási, oktatási, lakhatási vagy egészségi helyzete katasztrofális. 1989 óta több korosztály nem jutott munkához, cigány zárványok alakultak ki az országban, amelyekben tanyát vertek az önsorsrontó és félelmet keltő gettóminták, így a bűnözés is. Ez jobb állapotban lévő társadalomban se lenne könnyű kezelni, hát még a zilált és rosszkedvű miénkben.

A köztársasági elnökről tudnivaló, hogy bár mint sokszor elmondta, „civil elnöknek” tartja magát, akinek „civil a szíve”, a megszólalásait illetően meglehetősen öntörvényű. Így például „szigorúan magánemberként” vett részt azon a zengői túrán, ami a NATO-lokátorépítés ellen demonstrált. Fontosnak tartotta, hogy szolidaritása jeleként tavaly tavasszal meglátogassa a Molotov-koktéllal megtámadott újlipótvárosi jegyirodát.  A tavalyi melegtüntetés elleni homofób vandalizmus azonban már nem érte el nála azt az ingerküszöböt, ami megszólalásra bírta volna. Ez nem jelenti azt, hogy az elnök most is néma marad. Több előjel éppen ennek az ellenkezőjét valószínűsíti.