A református egyház szembenéz múltjával

Határozatot fogadott el az egyházi közelmúlt feltárásáról a Magyarországi Református Egyház (MRE) zsinata Bölcskei Gusztáv, a testület lelkészi elnökének előterjesztésére.

A túlnyomó többséggel megszavazott határozat megállapította, hogy szükséges az egyház 1948 és 1990 közötti múltjának megismerése és értékelése, ezen belül fontosnak tartották "a kommunista diktatúra állambiztonsági szerveinek" egyházuk tagjai között végzett munkájának feltárását, s a "lelkipásztorok és nem lelkészi tisztségviselők szerepének vizsgálatát".

A dokumentumban az is szerepelt, hogy az egyház elnöksége, elnökségi tanácsa, a zsinat teológiai és tanulmányi, valamint jogi és egyházalkotmányi bizottsága a májusi zsinat elé terjeszti majd ennek a vizsgálatnak az értékelési szempontjait.

Bölcskei Gusztáv ehhez kapcsolódó zsinati megnyitó beszédében kiemelte: a tudományos egyháztörténeti munka már megindult, amit jelez több publikáció, leginkább az 1956-os forradalom és szabadságharc és a közvetlenül utána következő megtorlás témájában. Szólt arról is, hogy korábban a zsinat határozott az egyházi személyek átvilágításáról, ám azt nem tette kötelezővé, így nincs arról adatuk, hogy hányan kérték ezt.

A református püspök túlzásnak tartotta, hogy amíg a történelmi múltat, ezzel együtt pedig az ügynökmúltat nem tisztázzák, "addig az egyház munkája megbénul". Nem biztos, hogy "ha mindenkiről minden kiderül, egyszer s mindenkorra mindenféle nyomorúságuktól és bűnüktől megszabadulnak" - fogalmazott Bölcskei. Úgy véli, az egyházi közelmúlt kutatása nagy indulatokat szabadít fel, ezért többet kell ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Megjegyezte, hogy az ügynökmúlt megítélésében generációs különbségek is mutatkoznak. Rámutatott: az idősebbek el tudják mondani, milyen körülmények között működött a református egyház 1948 és 1990 között, de "az új generációknak halvány fogalma sincs, hogyan lehetett akkor egyházként létezni". A különböző nemzedékek közötti őszinte párbeszédre van szükség, hogy a múlt feltárása sikeres legyen - tette hozzá.

Kitért arra is, hogy "gyengeség, karriervágy, megalkuvás" is motiválhatta azokat, akik ténylegesen együttműködtek az állambiztonsági szervekkel. Hangsúlyozta: ettől függetlenül "magunkénak kell tudni mindent, ami a mai egyház történetének előzményéhez tartozik". Így került sor a rendszerváltás után azoknak az egyházi személyeknek, illetve családtagjaiknak az erkölcsi és anyagi rehabilitációjára, akikről a tényfeltárás megállapította, hogy jogtalanul szenvedtek sérelmet - világított rá Bölcskei.