A hazai szélsőjobb rendezvényei, figurái, szóhasználata nap mint nap beszédtémát szolgáltatnak, miközben radikális baloldaliakkal, anarchistákkal vagy éppen punkokkal csak filmklubokban és fesztiválokon találkozhatunk. Marx Tőkéje újra nagyon fogy Németországban, de nem nálunk.

„Rosszul érzed magad elidegenedett világodban? Nem találsz megoldást politikai kérdéseidre, mindenben és mindenkiben csalódtál? Nincs világnézeti iránytűd a tőkés rend ideológiai szennyáradatában? Tenni szeretnél valamit, de nem tudod mit, hogyan és kikkel? Gyere közénk!” – nem önsegítő csoport hirdetése, hanem a Társadalmi forradalom nevet viselő anarchokommunista portál (tarfor.hu) felhívása ez tavaly szeptemberből, nomen est omen. A társadalom számára többségükben láthatatlan radikális baloldali mozgalmak, szervezetek tagjai kevesen vannak, médiatámogatás és pénz hiányára panaszkodnak, miközben hasonló pozícióban lévő jobboldali társaik kifogyhatatlan témát szolgáltatnak a médiának és a közszereplőknek. Felvonulásaik aktív, a közvélemény-kutatások passzív társadalmi támogatásukról tanúskodnak. Ehhez képest a nem oly távoli Németországban vagy Csehországban a szélsőbalos szubkultúra legalább olyan erős, mint a széljobbos. Úgy látszik, idehaza be kell érnünk motorosokkal, csikósokkal, csuklyásokkal.

© AP

A gazdasági válság magától értetődően „kiugrási lehetőség” is lehetne a radikális, szélsőbaloldali pártok, mozgalmak számára. Egy felmérés szerint az amerikaiak 53 százaléka támogatja a szocializmust, a fiatalok 33 százaléka szocialistának vallja magát, ami tíz éve elképzelhetetlen lett volna. A képet persze árnyalja, hogy a megkérdezetteknek nem definiálták sem a kapitalizmus, sem a szocializmus fogalmát, így fordulhatott elő, hogy 70 százalékuk ezzel együtt is a szabadpiaci gazdaság híve.

De nem kell ilyen messze menni. Karl Marx főműve, A tőke egyre nagyobb példányszámban kel el Németországban, s idézgetik is a neki tulajdonított gondolatokat – főleg azokat, amelyek nem az ideológust „dicsérik". A keletnémetek 40 százaléka pedig újabb lehetőséget adna a szocializmusnak. Nálunk is van némi szocializmusnosztalgia, de ennek vajmi kevés köze van a baloldalisághoz, sokkal inkább a kiszámítható mindennapok utáni áhítozáshoz.

A baloldali eszmék iránti kereslet növekedéséből nemigen profitál a hazai radikális bal. „Magyarországon soha nem létezett komoly baloldali mozgalom, a ma magukat baloldaliként definiáló pártok hiteltelenné váltak, a kisebb szervezetek között pedig ellentétek vannak, s a baloldali fogalom említése is más értelmezést hív elő, mint például Nyugat-Európában” – foglalja össze a jelenség okát Konok Péter, a Politikatörténeti Intézet munkatársa.

Hazánkban sokkal gyengébb a radikális baloldal, mint a környező országokban. „Ennek sokféle oka lehet. Az egyik lehetséges magyarázat talán az, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában magyarként a környező országok nemzeteivel szemben elnyomó pozícióban voltunk, míg más népek nemzeti ébredése kitermelte a tiltakozó mozgalmakat” - magyarázza a történész.

Az 1998-ban Franciaországban indult ATTAC magyarországi szervezetének tiszteletbeli elnöke így indokolja a láthatatlanságot: „a múlt rendszerben a párt- és állami vezetés a tömegektől elszigetelten működött, a rendszer baloldali kritikáját ott is háttérbe szorították, a rendszerváltás után pedig a nézettségorientált médiumokból kiszorultak a baloldali hangok”. Artner Annamária okként említi azt is, hogy a munkásosztály szétforgácsolt, a munkavállalók multiknál, kis- és középvállatoknál dolgoznak, önfoglalkoztatók vagy éppen munkanélküliek. „A neoliberális gazdaságpolitikával kapcsolatos ellenérzés széles társadalmi rétegekben él, de ezzel jelenleg a jobboldal operál ügyesebben, hatásosabban, ugyanakkor demagóg módon” - magyarázza a gazdasági-társadalmi válság okozta elégedetlenség hatásait.

Erős baloldali mozgalmakhoz hiteles szakszervezek kellenének, ilyenek azonban nincsenek Magyarországon – ez már Bozóki András, a Közép-európai Egyetem (CEU) professzorának indoklása. A munkavállalói kiszolgáltatottság, az individualizált társadalom, a kollektív érdekérvényesítés hiánya szintén nem kedvez egységes baloldali platform kialakulásának. Lehetne persze jobban kommunikálni. A magyar társadalom nagy része nem tudja például, hogy 1956-ben éppen a munkástanácsok voltak azok, amelyek a szovjet beavatkozás után is a legtovább tartották magukat a forradalom eszményeihez, és a demokratikus szocializmus megteremtését szerették volna - mondja Bozóki. Kevés elképzelés van arról, miként lehetne mozgósítani - véli a politikatudós. Szerinte „éppen Gyurcsány Ferenc tett eredményesnek mondható kísérletet  arra, hogy a baloldali tábort megerősítse. A 2006-os választás idején elég sok fiatal mozgott Che Guevara-pólóban, néhány hónappal később azonban már egészen más volt a helyzet”.

© Túry Gergely

Bár az MSZP-t ellenfelei előszeretettel kommunistázzák le, cikkünk egyik megszólalója sem tartja baloldali pártnak. „Tisztességes emberekkel elhitette, hogy baloldali” - mondja a Munkáspárt alelnöke, Vajda János. Pártjának ifjúsági szervezete, a Baloldali Front elnöke, Kiss Tamás pedig így nyilatkozott: „hülyíti az embereket az MSZP, miközben a legkapitalistább párt”, és a tarfor.hu sem kegyesebb: „az erodálódás végső fázisába lépő MSZP nem valódi baloldali párt, nem is volt az soha, csak eddig viszonylag jól el tudta hitetni a választókkal (…) egyenesen gúny és felháborodás tárgyává teszi a pártot, hogy legutóbbi válságkongresszusuk álszent cinizmussal az Internacionálét, a proletariátus nemzetközi indulóját énekelte”. „A jelenlegi MSZP-től nem várható megújulás, történelmi vereség elé néz, aztán majd egyes szubkultúrákból újjászerveződik a baloldal, ami már nem posztkommunista lesz, de ez legkorábban 2018-ra sikerülhet” - jósolja Bozóki.

A politikai klíma ellenforradalmi (Oldaltörés)

De mi is a baloldaliság? Társadalmi szolidaritás, az ember és ember közötti egyenlőség kívánalma, az ember és a bolygó összhangjának tiszteletben tartása, az emberi tevékenység értékelése a bérmunkával szemben – szedi össze nagy vonalakban Konok a legfontosabb ismérveket.

A meg nem értettek gőgje, az avantgardizmus és a tömegkultúra elutasítása sem teszi vonzóbbá a magyar baloldali radikálisokat. A tarfor.hu közössége például így nyilatkozott lapunknak: „nem törekszünk olcsó népszerűségre, talmi hatalomra. A jövő, a történelem számára dolgozunk eszmei laboratóriumunkban, ezért egyedül az utókor ítélete a mérvadó számunkra”. De további magyarázattal is szolgálnak: „viszonyaink rendkívül provinciálisak, elmaradottak, a politikai klíma különösképpen ellenforradalmi.” Hát, így nehéz lesz.

A „kritika fegyverének” szorgalmas élesítése közben viszont nem áll meg az élet, s ez idő alatt a szélsőjobb kész válaszokat kínál a fiataloknak, teret nyer, az elégedetlen baloldali szavazókat maga mellé állítja, és lenyúlja a radikális balosok módszereit is. „Tomcat például bohócnak öltözött, pedig a bohóchadsereg féle jelenség rendszerkritikus radikális baloldali fiatalok eszköze arra, hogy kifejezzék a véleményüket. A Hollandiából indult, szintén véleménynyilvánító jelenségként alkalmazott tortadobálás szintén” - sorolja Konok.

© AP

S a közeljövő is inkább a szélsőjobbnak ígéretes: „a válság kapcsán, rövid távon megerősödik, jelenleg nincs olyan baloldali mozgalom, amely el tudna vinni tőle elégedetlen szavazókat. Ennek okán erősödik majd a cigányellenesség, ugyanakkor a régi típusú jobboldalt megtestesítő MIÉP visszaszorulásával az antiszemitizmus lecsöndesedett. A Magyar Gárda és a politikai szervezeteként fungáló Jobbik képes a fiatalokat mozgatni, az érzelmi azonosulás lehetőségét kínálja, ilyen nincs a másik oldalon, talán csak a középről szerveződő Legyen Más a Politika (LMP) kínál alternatívát" - magyarázza Bozóki.

Ráadásul ma már kevesen vágynak lázas tekintettel világot megváltani. A „fogyasztói társadalomban szocializálódott, alapvetően nem lázadó ifjúság tizenévesként is már inkább konform, húszas évei elejére beilleszkedik a felnőttek polgári társadalmába, maga körül pedig azt látja, hogy egyre nehezebb felemelkedni”- mondja Szabó Andrea ifjúságkutató, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének munkatársa.

A kapitalizmusnak vesznie kell, a mezőgazdaságot újjá kell szervezni (Oldaltörés)

A baloldali anarchista világnézet alapján szerveződő magyar mozgalmak, pártok száma elenyésző, ahogy a tagok száma is. „Ha ma valaki bemegy a gimibe és azt mondja, hogy anarchista vagyok, kiröhögik” - hoz plasztikus példát Konok. A tarfor.hu-tól is csak annyit tudtunk meg, hogy ilyen kis méretekben nincs  jelentősége a számszerűsítésnek. Nyilván ezért nem is közöltek adatokat a hvg.hu-val. A Baloldali Frontnak néhány száz tagja van, többségében egyetemista. Anyaszervezetüknél viszont nem mondtak pontos számot, csak annyit árult el Vajda alelnök, hogy létszámban nem maradnak el a nagy pártok mögött. Tagjaik többsége nem fiatal, de ma már érdeklődik a középgeneráció is.

Az ATTAC úgy látja, „inkább a képzetlen, munkanélküli fiatalok, a munka világának legkedvezőtlenebb helyzetben lévő szereplői érdeklődnek a baloldali mozgalmak iránt, mert ők érzik közvetlenebbül a piaci diktátum negatív hatásait. A középosztály, amely ebből a kiszolgáltatottságból – egyelőre - kevesebbet érzékel, azt mondja: szegények mindig voltak, és lesznek is” - osztja meg tapasztalatait Artner Annamária.

A jövőbe viszont bizakodva néznek a baloldali sejtek, érdeklődő munkásokra és szervezkedő értelmiségre számítanak. A baloldal újjászerveződése szerintük nem lehet kérdés. A tarfor.hu például forradalmi kommunát alapítana, amelyet a "korszerű forradalmi szervezet prototípusának tekintenek", és ehhez keresnek megfelelő ingatlant, s szerintük „a valódi történelmi kérdés úgy tehető fel helyesen, hogy szocializmus vagy barbárság. Minél mélyebbre süllyed a társadalom a fasizálódás-barbarizálódás mocsarába, annál fájdalmasabb lesz a kijózanodás”. Artner Annamária is elismeri, hogy náluk egyelőre nem létezik a jobboldalon tapasztalható egység , de a „történelmi szükségszerűség időről-időre felszínre dobja a baloldali gondolatokat, mert az általános emancipáció iránti vágy egyidős az emberi társadalom történetével”, a vert helyzetből kilábal majd a baloldal – véli optimistán.

Tömegmegmozdulást a megkeresett szervezetek egyike sem szervezne, maximum beállna egy-egy szimpatikus kezdeményezés mögé, vagy kisebb saját akciókat szervez, változó sikerrel. Bozóki szerint „az önszerveződés a lényeg, és van egy régi jelszó: 'a munkások felszabadítása csak a munkások műve lehet', a baloldalnak autentikus társadalmi mozgalommá kell válnia, de nem az önmagát baloldalinak nevező értelmiség paternalista vezetésével. A hatvanas-hetvenes években azért lehettek annyira hangsúlyosak és látványosak a baloldali megmozdulások, mert hazánkban akkor nem volt mellette más, jobboldali szubkultúrák nem létezhettek” - mondja Bozóki. Most viszont már vannak, és egyelőre jobban állnak.

Kovács Andrea

MTI Itthon

TGM-ből is EP-listavezető lett

Tamás Gáspár Miklós (TGM) filozófus vezeti a napokban létrehozott Zöld Baloldal nevű szövetség európai parlamenti (EP) listáját - jelentették be a tömörülést alapító szervezetek képviselői.

MTI Itthon

Konzervatívak, de a baloldali gazdaságpolitikára fogékonyak vagyunk

Bár túlnyomó részben baloldali gazdaságpolitikára fogékonyak a magyarok, társadalmi-kulturális szempontból inkább konzervatívnak tekinthetők - állítja a politikai elemzéseket készítő Progresszív Intézet, amely a magyarok értékválasztásának vizsgálatából kiindulva elkészítette az ország politikai térképét.

MTI Világ

Hódít a baloldali populizmus a francia politikában

Pártállástól függetlenül a kapitalizmus kilengéseinek ostorozásában versengenek az elmúlt hónapokban a francia politikusok. A példa nélküli világgazdasági válságban megvan annak a veszélye, hogy a baloldali radikalizmust nem tudják kordában tartani az azt gerjesztők, élükön Nicolas Sarkozy államfővel - vélte a Le Monde című napilap szerda délután megjelent számában.