Amihez buldózert hívtak. Az eltüntetett zsidónegyed

A régi pesti zsidónegyed XIX. századi építészeti öröksége nagy veszélyben van, de veszedelem fenyegeti a városrész maradék lakosságát és az újonnan beköltözőket is, még ha most nem is érzik. Hogy ne így legyen, azért harcol az Óvás! Egyesület, amely megmutatja, mi is valójában a civil kurázsi.

Licitáljon nyelvtanfolyamokra! Hirdetés Key account manager Álláshirdetés

Rombolj, hogy építhess – ezt az utasítást adta az Úristen Gedeonnak a Bírák könyvében, mire az lerombolta Baal oltárát, kivágta a szent fát, és feláldozta apja legszebb hétéves bikáját. Forradalmi újítók, avantgardisták  szívesen idézik fel a jelmondatot, de imposztorok szintén igazolásnak tekintik az ószövetségi parancsot. Mussolini is így tett, amikor nekilátott Róma régi házainak lebontásához azzal a felkiáltással, hogy most már beszéljen a csákány. Igaz, a hagyományok és az ősök tiszteletére, a kapzsiság elutasítására vagy a hamis prófétákra is akad elég használható bibliai passzus.

A mostanában „régi pesti zsidónegyedként” emlegetett VII. kerületi városrész védelmére szerveződött Óvás! Egyesület példaértékű munkát végez. A szervezet neve egyszerre utal védelemre és protestálásra, egyenesen a vétóra. A civil kurázsi esetükben nem a politikai giccsszótárból kölcsönöztetett, hanem valódi kiállást jelent a politikai és hivatali döntéshozók felelőtlensége, illetve a befektetők mohóságával szemben. A múlt héten alternatív tervvel rukkoltak elő, amely megóvná a további rombolástól az UNESCO által 2002 óta védett területet és kapcsolt részeit. A plánumot a Centrális Galériában állították ki, néhány napig még látható.

A negyed. Bőven véve © hvg.hu

A civilek első akciója 2004 júniusában egy felhívás volt, amelyben a régi pesti zsidónegyed műemléki értékű épületeinek lebontása ellen tiltakoztak. A felhíváshoz rövid idő alatt több mint kétezren csatlakoztak, nyomatékot adva a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnökének címzett levélnek, amelyben a súlyosan veszélyeztetett terület utcáinak és épületeinek ideiglenes, majd végleges műemléki védelem alá helyezését kérték. A mozgalom szellemi vezetője Perczel Anna építész, aki aprólékos munkával tárta fel a terület egyedülálló és kiszolgáltatott építészeti értékeit.

Fiatalok, városvédők és rutinos tiltakozók találtak egymásra az egyesületben. Tüntetés, sajtótájékoztató, kiállítás, konferencia és körséta is segítette erőfeszítésüket. A zsidó kultúra reneszánsza vagy éppen a kerülettel szerelembe esett külföldiek elszántsága is erősíti őket, és az a világtendencia, hogy egyre több helyen újítják fel az egykori zsidónegyedeket.

Mitől zsidónegyed?

Noha a VII. kerület tulajdonképpen sohasem volt egyértelműen zsidó szegregátum, a Belső-Erzsébetvárost mégis jogos zsidónegyednek nevezni. A pesti letelepedés engedélyezése után itt települtek meg legkorábban, itt épültek a legfontosabb zsinagógáik (Komoróczy Géza beszél a Rumbach, a Dohány és a Kazinczy utcai templomok által meghatározott „zsidó háromszögről”). De nemcsak hitéleti, hanem gazdasági és közösségi centruma is lett ez a kerületrész a pesti zsidóságnak, noha a negyed etnikailag és szociálisan felszabadítóan színes maradt. A vészkorszakban pedig itt létesült a központi gettó, amelynek maradványait is az Óvás! tárta fel teljes körűen.

Akácfa u. 59. Őrangyal © Stiller Ákos

A mozgalom egyik legfontosabb eredménye, hogy a kulturális tárca 2005-től végleges műemléki területi védelmet biztosított az Andrássy úti világörökségi terület védőzónájaként ismert régi pesti zsidónegyednek. Emellett 2005 során 51 épület lett műemlék a területen, köztük nyolc olyan korai lakóház is (Kazinczy utca 47., 49., Síp utca 8., 10., Dob utca 19., 21., 29., Kazinczy utca 32.), amelyet egyéni védelem hiányában lebontottak volna. Akadt olyan is közülük, amin még ez sem segített.

A tiltakozás hatására a VII. kerületi önkormányzat lemondott a Dob utca árkádosításáról, és megmenekült a Rumbach Sebestyén utca 10. szám alatti átjáróház is. A műemléki kutatás eredményeként további épületek kerültek védelem alá, köztük előzetesen már bontásra szántak is (Klauzál utca 7., 15., Akácfa utca 47., 49., Csányi utca 5., Dob utca 18., Akácfa utca 61.). Az egyesület hónapokon át küzdött a Király utca 40. alatti Hild-ház megmaradásáért. A törvénytelen bontást végül leállították ugyan, de házat addigra tönkretették.

Mit óvnak az óvók?

A Király utca egy évvel az átadás után. Korunk terméke © Stiller Ákos

Nem csak az egyedi épületek megmentését szeretnék elérni, hanem a negyed értékőrző felújítását, revitalizációját, mégpedig úgy, hogy a városrész megőrzi évszázadokon át kialakult eredeti városépítészeti és kulturális sajátosságait, a városszövet és az utcák karakterét és az itt élőket, az új építkezéseket pedig ehhez igazítja. Tehát a „buldózeres városrehabilitáció” elleni harc nem egyszerűen műemlékvédelem, hanem társadalmi/közösségi program. Erről szól a mostani kiállításuk.

Az Óvás! ennek érdekében a bontási és építési engedélyek kiadásának, illetve a bontásoknak a teljes leállítását, változtatási tilalom elrendelését és értékőrző rehabilitációs programra épülő új szabályozás kidolgozását kérte a fővárostól és a VII. kerülettől, valamint az örökségvédelmi hivataltól.

Az UNESCO, pontosabban a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) tavalyi határozott fellépése nyomán sikerült kikényszeríteni Erzsébetvárostól az új szabályozási tervet, amivel azonban a városvédők elégedetlenek, és, meglehet, a nemzetközi szervezet sem lesz elégedett.

A KÖH időközben elkészítette a negyed 226 épületre kiterjedő műemlékvédelmi értékleltárát, ám ezt a civilek és lapunk sem ismerhette meg. Újságírónk nem jogerősen pert nyert a KÖH ellen, idáig mégsem válhatott közkinccsé a közpénzen elvégzett feltárás. A kerület a helyi rendeletébe nem sietett beépíteni a mostanában az ingatlanfejlesztőkkel mind megértőbb KÖH-nek a szabályozási javaslatát.

A homlokzat kevés

Egy új épületnél. Tilos az Á © Stiller Ákos

Különös véletlen, hogy a hivatalt 2007 nyara óta az a Mezős Tamás vezeti, aki korábban egy Akácfa utcai műemléki tömbhöz tervezett egy faszádista megoldást az új tulajdonosnak, a Sabor Kft.-nek. A faszádizmust sokan bírálják, így az Óvás! is. Úgy vélik, porhintés csupán a régi homlokzatot megőrizni, ha hat méterrel hátrébb a bontott területen több emelettel magasabb új házakat húznak fel. A KÖH mindenesetre megengedőbb ezzel a metódussal.

Az Óvás mintát ad, és számos szervezet csatlakozott hozzá. Sőt, nyomában még újak is alakulnak, mint például a Nagydiófa utca 8. megmentéséért küzdő egyesület. A városvédőknek kulcsszerep jutott abban, hogy nyilvánosságot kapott számos korrupciós vagy korrupciógyanús ügy az Erzsébetvárosban és a Terézvárosban. Most már az igazságszolgáltatásnak kell bizonyítani – kétszeresen is.

Perczel Anna gáláns segítségével összegyűjtöttük, milyen visszafordíthatatlan változások történtek a zsidónegyedben a kapcsolt részeiben a VI. és a VII. kerületben, illetve a városvédők miktől tartanak még. Nem állíthatjuk mindegyik esetben határozottan, hogy a változás iránya egyértelműen rossz, de a rombolás fokozott intenzitása még a legoptimistábbakat is el kell, hogy gondolkodtassa. És azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mi épült a főváros XIX. századi építészeti öröksége helyére.

Victor Hugo már a XIX. században hadat üzent a városrombolóknak, mondván, az épület használata a tulajdonosé, a szépsége azonban mindenkié: „aki az épületet lebontja, másik jogába gázol”. Óvja minden az Óvás! „korszerűtlen” romanticizmusát!

Szerény búvárlatunk elsősorban Perczel Védtelen örökség c. könyvére és Déry Attilának a VI. és a VII. kerület épületanyagát feldolgozó építészeti topográfiájára hagyatkozott.