Itt a Jobbik. Ébredjetek, magyarok!

„Nem történt semmi különös az EP-választáson. Ahogy ez másutt is lenni szokott, alacsony részvétel mellett a tét nélküli választáson a kormánypárt(ok) rosszul szerepelt(ek), az ellenzék meg győzött; jól ment a kispártoknak és az extrémistáknak.” Na, ezt nehogy elhiggyük. Fontos és jelentős kihatású dolgok történtek tegnap.

Aligha kérdéses, hogy bár a Fidesz–KDNP arányában legnagyobb győzelmét érte el a vasárnapi EP-választáson, és képest volt növelni az öt évvel ezelőtt megszerzett mandátumai számát, a pálmát mindenképpen a Jobbik vitte el. Igazuk lehet azoknak, akik a magyar politika új korszakának kezdetéről beszélnek. Új irányról, amiként azt a Fidesz szlogenje megelőlegezte, még ha nem is úgy, ahogyan ők gondoltak.

Ismét bebizonyosodott, hogy a közvélemény-kutatások és az előzetes várakozások nem azonosak a választás karcos valóságával. Az urnazárás és az eredmények közlése közti három órát a tévében a Szonda Ipsos, illetve a Századvég-Forsense mandátumbecsléseinek elemezgetése uralta. A lagymatag kommentárok az előzetes várakozások utólagos igazolásán nemigen léptek túl. Mire este 10-kor robbant a bomba, az egy-két mandátumra taksált Jobbik az MSZP nyakán lihegve 15 százalékos eredménnyel három helyet szerzett. Ehhez képest a korábban leírt MDF bejutása már csak hab volt a tortán. Mi is történt tegnap?

Orbán Viktor a választási bizottság előtt. Azonosítás © Stiller Ákos

A Fidesz átugrotta a lécet, amit a nyilvánosság előtt feltett magának, vagyis jóval ötven százalék felett teljesített, és – maradva a testmozgásoknál – az MSZP-t agyagba döngölte. Csakhogy – nem is annyira titkon – ennél nagyobb győzelemben reménykedett, azt pedig végképp nem akarta, hogy a jobboldalon olyan igazán potens vetélytárs mutassa meg magát, mint most a Jobbik. Az egy a tábor, egy a zászló orbáni elve ezen a választáson sem jött be. Úgy tűnik, a Fidesznek kormányra kerülése esetén komolyan kell számolnia szélsőséges riválisával. Vagy mint ellenféllel, vagy esetleg mint szövetségessel. Schmitt Pál tegnap éjszakai kitérő válaszai azt sejtetik, nincs még lezárt forgatókönyv a választások teremtette helyzetre. Fogós politikai feladvány Orbán Viktoréknak, miként kezelik majd a lendületben lévő Jobbikot. Még azt se tudni, mi jobb ebből a szempontból: egy előrehozott vagy egy „rendes” választás.

Az MSZP folytatja a 2006 szeptembere óta tartó vesszőfutását, s hol van már az öt évvel ezelőtti több mint egymillió szavazó és 34 százalék. Alig a fele maradt. Egyébként is – eltekintve az 1990-estől – nincs az a választás, amely rosszabbul sikerült volna a szocialistáknak, mint a tegnapi. Még a tavalyi, számukra balsikerű népszavazáson is jobban szerepeltek az általuk képviselt, népszerűtlen álláspontok: akkor 641 és 716 ezer közötti választó értett velük egyet. Az MSZP-nél most már komolyan számolni kell azzal a helyzettel, hogy úgy járnak, mint lengyel elvtársaik: szétesnek darabjaikra, nagyból kispárttá zsugorodnak.

Annál is inkább, mert állandó (koalíciós) partnerük, az SZDSZ csúfosan leszerepelt, és közel került a megsemmisüléshez. A két párt együtt nem érte el a húsz százalékot, ami – hiába az MSZP-s vezetők határozott nemje – önmagában is fel kellene vesse a kormány távozását és új (előrehozott) választások kiírását. De ha ez nem történne meg hamarosan, attól még a két frakción belül megindulhat az erjedés, amely elolvasztja a Bajnai-kormány parlamenti többségét. Nem azért, mintha az előrehozott választások számszakilag kifizetődnének nekik, hanem mert a kormányt támogató frakciókat összefogó abroncsok az újabb csúfos vereséggel menthetetlenül meglazultak. Igaz, még mindig lehet, hogy a végső bukástól való félelem és az önérdek egybentartják őket. De mi végre, ha a pénzvilág is beárazza bukásukat, amire ezek után azért lehet számítani?

A vasárnap „kis győztese” az MDF, amely újra éppen csak túlélt egy választást. Így volt ez 2004-ben és 2006-ban is. Bokros Lajos listavezetősége igazi kockázat volt, de bejött, a párt krakélerségét éppen elegendően értékelték az öt százalékhoz. Úgy sejteni, ők egykor az SZDSZ szavazói lehettek. Pedig az MDF-nek semmivel sem szilárdabbak a belviszonyai vagy világosabb a politikai irányvonala, mint a liberálisoknak. De a politikában oly fontos látszat (most éppen Bokros) mellette szólt.

Kisebb, jóval kisebb „győzelem” az LMP és Humanista Párt listájának 2,6 százaléka. Lesznek, akik jelzésértékűnek tartják majd ötödik helyüket, és azt, hogy megelőzték az SZDSZ-t. Ám csak a következő időszak mutatja meg, képesek-e élni a – szerényen – megelőlegezett bizalommal, mert értékelhető politikai programmal egyelőre még nem sikerült előrukkolniuk, vékonynak tetszik, hogy lehet más a politika.