Számítottak-e balhéra Nagy Imre újratemetésén?

Mit tudtak és mit gondoltak a budapestiek Nagy Imréről, szerepéről? Milyen várakozások előzték meg az ünnepélyes gyászszertartást? A HVG felkérésére többek között ezeket a kérdéseket tette fel közvélemény-kutatók egy csoportja 1989 júniusában, Nagy Imre újratemetése előtt. Az alábbiakban a közvélemény-kutatás fontosabb megállapításait közöljük, változatlan formában.

„Az október 23-i népfelkelés ellenforradalomba torkollott” – ezt a néhány hete még „hivatalos” álláspontot a válaszadóknak mindössze 2 százaléka tette magáévá. Amikor röviden meg kellett nevezniük az 56-os „eseményeket”, a válaszadók közel kétharmada állította, hogy az elmúlt években nem változott a véleménye. A sok ellentmondásos és nemegyszer zavaros meghatározás mellett a válaszadóknak három markáns típusa különböztethető meg. 26 százalékuk forradalomnak tekinti az 56-ban történteket (s ezek kétharmada állítja, hogy mindig is így gondolta); másik negyedrészük ma azt mondja, hogy 56-ban népfelkelés volt (ezek többsége is igyekszik változatlannak feltüntetni a véleményét); végül a budapestiek 12 százaléka úgy nyilatkozott, hogy korábban is úgy gondolta, és ma is azt vallja, hogy ami 1956 őszén történt, az ellenforradalom volt.

Ha hihetünk az „önvallomásoknak”, nem is olyan régen még az emberek egyharmada tartotta 1956-ot egyértelműen ellenforradalomnak. Ezeknek ez idő szerint csak 38 százaléka ragaszkodik eredeti álláspontjához, 40 százalékuk viszont ma már népfelkelésnek, 35 százalékuk forradalomnak, 6 százalékuk pedig egyszerűen felkelésnek minősíti az akkor történteket.

A felmérés körülményei

Beck László, Erdősi Sándor, Hann Endre, Tímár János és Vásárhelyi Mária a 300 főre kiterjedő felmérés során 276 értékelhető interjút készített június 6–10. között. A válaszadók nem, életkor, iskolai végzettség szerint a főváros lakosságát reprezentálták. A kutatáshoz anyagilag az Aladin Filmstúdió, az Állami Biztosító és az Innomark Marketing-Tanácsadó-Fejlesztő Vállalat is hozzájárult.

Az 56-tal kapcsolatos véleményeltérések az egy-két szavas címkézésnél jobban felderíthetők bizonyos, markáns álláspontok társadalmi elfogadásának vagy elutasításának vizsgálatával. Hat ilyen „előregyártott” kijelentés szerepelt a kérdőívben, s az ezekre adott válaszok, két egymással ellentétes, jól elkülöníthető csokorba rendeződtek. Az első három vélemény ahhoz az ítélethez kapcsolódik, amely 1956-ot forradalomnak minősíti; a további három pedig ahhoz, amely ellenforradalomnak. E kérdéskörben a legélesebb választóvonal az MSZMP-tagok és a pártonkívüliek között húzódik: az előbbiek ma még sokkal hajlamosabbak a három évtizeden át képviselt, az ellenforradalmi minősítést implikáló nézetek elfogadására, s azzal ellentétes nézetek elutasítására. Ezt a tényt mintegy keresztbemetszi egy másik jelenség: akik magukat a politika iránt érdeklődőnek vallják, inkább teszik magukévá 56 pozitív értékelését.

A budapestiek közel fele tudja, hogy Nagy Imre kommunista párttag volt, s ugyanennyien azt is, hogy 56 őszén a miniszterelnöki posztot töltötte be. Mind össze egyötöd azok aránya, akik nem rendelkeztek ezekkel az alapvetőnek mondható ismerétekkel sem.

A budapestiek közel háromnegyede szerint Nagy Imre tisztességes ember, 51 százaléka szerint jó politikus volt. Senki sem mondta azt, hogy ne lett volna tisztességes, és csak 13 százalék vélte úgy, hogy nem volt jó politikus. Kevesebb mint egynegyedük nem tudott válaszolni az ezt firtató két kérdésre Egy harmadik kérdésben viszont erő teljesen megoszlottak a vélemények: a budapestiek fele szerint meghatározó szerepe volt 1956-ban, egyharmaduk szerint éppen ellenkezőleg, csak sodródott az eseményekkel.

A három kérdés együttes elemzést három domináns véleménykülönbség együttest mutatott ki (az itt nem tárgyalt válaszkombinációk hiányosak voltak és erősen szóródtak). A megkérdezettek több mint negyede egyértelműen pozitív véleményt formált Nagy Imréről: szerintük tisztességes ember és jó politikus volt, aki meghatározó szerepet játszott az események alakulásában. A második legelterjedtebb véleményegyüttes szerint tisztességes ember és jó politikus volt, de 56-ban csak sodródott az eseményekkel. Így vélekedett a megkérdezettek 15 százaléka. A harmadik véleménytípusba 14 százalék tartozik. Szerintük meghatározó szerepet játszott 56-ban, azt azonban, hogy jó politikus volt-e, nem tudták eldönteni. Az utóbbiak egy része kitérő választ adott arra is, hogy tisztességes ember volt-e Nagy Imre.

A választható állítások 1956-ról*

	Egyetértők (a megkérdezettek százalékában)
1956-ban a felkelők joggal fogtak fegyvert az ország függetlenségéért	67
1956-ban a magyar nép túlnyomó többsége a Nagy Imre-kormány mögött állt	57
A Rákosi-rendszernek csak egy fegyveres felkelés vethetett véget	55
1956-ban veszélybe került Magyarországon a néphatalom	43
A Varsói Szerződésből való kilépés egy újabb világháború veszélyét idézte föl	19
Indokolt volt a szovjet csapatok november 4-ei beavatkozása	14

*Egyidejűleg több állítás is választható volt.

Míg a Nagy Imrét maradéktalanul méltató első véleménycsoport inkább a pártonkívülieket jellemezte, addig a második inkább a párttagokat. Az életkor növekedésével emelkedik a fenntartást hangoztatók aránya, ami arra utal, hogy minél felnőttebb fejjel élte meg valaki” 1956-ot, annál valószínűbb, hogy Nagy Imre akkori szerepét kritikusabban ítéli meg. Az ismeretek pontosabbá válása is árnyalja a Nagy Imréről kialakult képet. Azok körében, akik a kérdőív elején szereplő, a tényanyag ismeretét felvezető, úgynevezett ellenőrző kérdésekre elfogadható feleletet adtak, gyakoribb az a vélemény, hogy csak sodródott az eseményekkel, és nem volt jó politikus. A nőkre, az iskolázatlanabbakra és – érthető módon – a fiatalokra másoknál jellemzőbb volt a bizonytalanság: annak megválaszolásában: jó vagy rossz politikus volt-e Nagy Imre.

Nagy Imre halálraítélésével ma az erről véleménnyel rendelkezők 1 százaléka ért egyet. Az emberek 20 százaléka szerint büntetést érdemelt volna, de nem lett volna szabad halálra ítélni. A döntő többség (74 százalék) szerint viszont egyáltalán nem kellett volna bíróság elé állítani. A 40 év alattiak és a párttagok között többen vannak, akik valamilyen büntetést indokoltnak tartottak volna. Az e kérdésben elfoglalt álláspont – természetesen – szorosan összefügg 56 megítélésével. A megkérdezettek 19 százaléka szerint bíróság elé kellene állítani azokat, akiknek szerepük volt Nagy Imre és társai elítélésében. Minden második válaszadó viszont elegendőnek tartaná, ha ezek soha többé nem vállalhatnának politikai szerepet. Egyötödük szerint pedig „nem kellene megint felelősségrevonásba kezdeni”. A férfiak közül többen helyeslik a szigorú felelősségrevonást, míg a nőkre jellemzőbb, hogy elleneznek mindenféle büntetést. Szigorúbbak a 30 évnél fiatalabbak, mint az idősebbek, a pártonkívüliek, mint az MSZMP tagjai. A középső megoldás helyeslése a diplomások, a középkorúak és a férfiak körében volt a legelterjedtebb.