Mi vár a börtönben a rasszista gyilkosokra?

Megalázkodás és felkészülés a benti életre – mondja Fliegauf Gergely, a Goldenblog hírkategóriájának nyertes blogját jegyző Börtönblog szerzője a romagyilkosságok elkövetőinek lehetséges, börtönbeli túlélési stratégiáról. A börtönőröket is oktató pszichológussal a fogvatartottak előítéleteiről, droghasználatról és falfirkákról beszélgettünk.

Licitáljon nyelvtanfolyamokra! Hirdetés Key account manager Álláshirdetés

hvg.hu: Ha valaki a mostani romagyilkosságokhoz hasonló bűncselekményért kerül börtönbe, mire számíthat odabent: „pozícióba” kerül, elismerik, félnek tőle vagy olyan sorsra juthat, mint a gyermekek vagy nők ellen erőszakot elkövetők és a benti közösség páriái lesznek?

Fliegauf Gergely: Amennyiben bebizonyosodik, hogy a gyanúba keveredett személyek a bűncselekmények tényleges elkövetői, nagyon ügyelni kell majd az elhelyezésükre. Ennyire nyíltan rasszista elkövetők – tudomásom szerint – még nem kerültek Magyarországon börtönbe. Persze hallottam már olyan esetről, amikor valakinek egy horogkereszt volt a hátára tetoválva, amikor bekerült, őt védeni kellett, külön elhelyezésben részesült. Találkoztam olyan személlyel is, aki rivalizáló kínai bűnözői csoportok kereszttüzébe került, ő is védelemre szorult, bár az őt fenyegető veszélyt, véleményem szerint egy kissé eltúlozta. A mostani helyzet azért komolyabb. Falfirkákon  már megjelent a nyíltan etnikai alapú ellenségeskedés. Érdekes módon a magyar börtön-falfirkák roma szerzői éppen olyan típusú üzeneteket írnak a falra, mint például a német börtönökben az arab bevándorlók leszármazottjai.

hvg.hu: Azoknak, akik aljas indokból, rasszista okokból bántalmaznak vagy ölnek meg valakit, a börtönben változhat az attitűdjük?

Fliegauf Gergely

F. G.: A külföldi szakirodalom szerint az ilyen személyek inkább radikalizálódnak és bandákba tömörülnek a bör-tönökben. Így alakult meg a Hells Angels börtön-banda Dániában, amely csak az utóbbi időkben vesztett jelentőségéből. Az Árja Test-vériség az USÁ-ban  szintén elítéltekből szerveződött,  
tagjai börtönbeli,  rasszista alapú gyilkosságok miatt töltik életfogytig tartó szabadság-vesztésüket a déli államokban. Ilyen jellegű bűncselekményeknek  Magyarországon eddig nyoma sem volt, szerencsére.

A klasszikus börtön-bandák Amerikában jóné-hány büntetésvégrehajtási intézményben tudják terrorizálni az elítélteket. Dél-Amerikában a börtönbandák hatalma sokszor az utcára is kiterjed. Az egyik leghírhedtebb geng az eredetileg Los Angelesben, főként közép-amerikai szabadultakból megalakult Mara Salvatrucha bűnszervezet, amely rátette kezét az USA mást területeire, Kanadára, Közép-Amerikára is.  Európában a gengek fő tevékenysége a kábítószer-kereskedelmre koncentrálódik.   

hvg.hu: Azt már több cikk is megpendítette, hogy a cigánygyilkosságok  elkövetőire életfogytiglan várhat. A magyar börtönökben vannak programok vagy bármilyen törekvés a fogvatartottak előítéleteinek felszámolására?

F. G.: Amennyiben a mostani gyanúsítottak valóban letöltendő szabadságvesztést kapnának, akkor szinte biztos, hogy nem kerülnének azonos büntetés-végrehajtási intézetbe, hanem szétszórnák őket szerte az országban. Ezzel együtt két túlélési stratégia állhatna előttük: a megalázkodás, illetve a felkészülés a benti életre. Utóbbira példa az a tetoválás, amit egy dániai börtönlakón láttam: si vis pacem para bellum, azaz a békéhez fel kell készülni a harcra. Tudomásom szerint számos magyar börtönben gondoskodnak a rabok rendszeres foglalkoztatásáról, ez nyilván elősegítheti megváltozásukat is.     

Goldenblog 2009

Idén ötödik alkalommal, tíz kategóriában nevezhettek a blogok a hvg.hu versenyére. A hírkategória első helyezettje - interjúnk alanya - a Börtönblog és szerzője lett. A többi győztesről, a zsűri és az olvasók véleményéről  Goldenblog 2009 hivatalos oldalán olvashat többet.

hvg.hu: Nemrég feltett a youtube-ra egy klipet,  Miért nincs cigánybűnözés? címmel. Ha leülhetne a romagyilkosságok elkövetőivel beszélgetni, mit mondana nekik?

F. G.: Ez nehéz kérdés. Nem hiszem, hogy volna egymással beszélni valónk. Szinte biztos, hogy csalódottnak érzik magukat, és a vélt sérelmeiket a kisemberekre vetítik. Küldetéstudatukat nem a realitás irányítja, hanem a fékezhetetlen bosszútudat. A gyermekek működnek így. Pár hangzatosabb kérdésem azért lenne: mit szól a tettükhöz az édesanyjuk, mit szól hozzá a barátnőjük? Hogyan tudnak elszámolni magukkal ilyen tettek után? A börtönben én azt is láttam, hogy ez nagyon nehezen megy, például komoly álmatlanságot eredményez, aminek az egyenes következménye hogy az ilyenkor felírt nyugtatószerekkel a rabok visszaélnek.