Ki bélyegzi skizofrénnek a pécsi ámokfutót?

A sajtó már-már tényként kezeli, hogy a pécsi lövöldöző skizofrén volt. Pedig ha fel is állítottak ilyen diagnózist, annak orvosi titoknak kellene lennie, ha pedig nem, akkor nem lehet sebtiben összedobni - állítják a hvg.hu-nak nyilatkozó szakemberek. A pécsi eset így sok ezer olyan skizofrént bélyegezhet meg, akik amúgy semmilyen agresszív cselekményt nem követnének el.

Alighogy eldörrentek a pécsi orvosi egyetemen a lövések múlt csütörtökön, pár órán belül megjelentek az első, hallomásból szerzett „diagnózisok” az elkövető elmeállapotáról. A sajtó hálásan gyűjtötte be a lövöldöző alkoholproblémáiról, „latens skizofréniájáról”, folyamatosan cserélgetett pszichiátereiről szóló értesüléseket, s adta tovább őket a hírekből tájékozódni próbáló közvéleménynek. Az egy halottat és három sérültet követelő támadás részleteit még homály fedte, s ellentmondó hírek keringtek arról, hogy pontosan milyen körülmények között kezdte meg ámokfutását az elkövető, azt már szinte kész tényként kezelte a sajtó, hogy a gyilkos zavarodott (esetleg zavart elméjű) volt, skizofréniával kezelték, s gyakran váltogatta orvosait.

A döbbenetes eset nyomán azonnal tájékozódni kívánó újságolvasó kíváncsiságát az új információk némileg kielégítik, s persze az újságíró is örül, ha sikerül valakit szóra bírni a rejtélyes indokból fegyvert ragadó elkövető környezetéből, pláne, ha olyan szakemberről van szó, aki névvel-titulussal vállalja mondatait. Ez ilyen esetekben magától értetődőnek tűnik, holott az efféle beszámolók bőven tartalmazhatnak olyan, az elkövető egészségi állapotára vonatkozó részleteket, amelyeket valójában csak az ő beleegyezésével közölhetne az orvosa, s a sajtó is.

A pécsi lövöldözés helyszínén. Gyorsítélet © MTI

Mind a pszichológusi, mind a pszichiáteri etikai alapelvek hasonlót diktálnak a hasonló esetekben: a konkrét betegről s betegségéről saját hozzájárulása nélkül semmilyen információt nem adhatna ki orvosa vagy lélekdoktora. Eszerint a megközelítés szerint a beteg kezelőorvosa nemhogy a felállított diagnózis részleteiről kellene, hogy hallgasson, de még arra az esetleg osztálytársak, barátok által közölt (őket értelemszerűen nem köti a titoktartás elve) információra sem szabadna megerősítő módon válaszolnia, hogy a szóban forgó illető egyáltalán kezelés alatt állt-e.

„Az etikai dilemmák persze ezzel nem értek véget, hiszen a beteget kezelő orvosnak vagy pszichológusnak a társadalom védelme legalább annyira feladata, mint az egyéné” - világít rá Varga Katalin pszichológus, a Pszichológusetika című szakkönyv szerzője. Az egyezményes pszichológiai etikai alapelvek szerint a titoktartás csak nagyon kitüntetett esetekben oldható fel, például a gyaníthatóan másokban kárt okozni tervező beteg szándékairól a kezelő beszámolhat a hatóságoknak, s természetesen a kiszemelt áldozatot is értesítheti, ha úgy ítéli meg, ez adhat védelmet neki. A pécsi esetben ez már nyilván nem jött szóba, hiszen a tragédia megtörtént.

A helyzet azért is faramuci, mert a jelenlegi adatvédelmi szabályok szerint akár egy munkahelyi pszichológiai vizsgálaton átesett személy is visszatarthat olyan adatokat, amelyek pont az alkalmatlanságáról árulkodnának: így például egy darukezelőnek jelentkező azt, hogy tériszonya van – számol be egy sajátos körülményről Agárdi Tamás igazságügyi szakértő.

A pécsi esetben ugyanakkor nem erről volt szó, az esemény utólagos értékelése során kerültek napvilágra az orvosi titoktartással védett adatok, keveredve azokkal a vaktában pufogtatott, időnként szakszerűtlen diagnózisokkal, amelyek akár a pszichiátriai betegek megbélyegzésére is alkalmasak voltak, de keveset árultak el az elkövető indokairól. (Egyik forrásunk a pécsi rektor által emlegetett "latens skizofréniát" idézi mint nem létező szakkifejezést.)

Ha tehát volt diagnózis, azt egyelőre titok kellene, hogy övezze, ha pedig nem volt, akkor sebtiben nem lehet összedobni. „Vizsgálat nélkül nem lehet biztosan azt mondani valakiről, hogy beteg, azt pedig pláne nem, hogy skizofrén. A skizofrénia diagnózisának komoly kritériumrendszere van: a megfigyelés hat hónapig tart, s a betegnek egy hónapon keresztül aktív tüneteket kell mutatnia” – emlékeztet Kovács József bioetikus, több hazai orvosi etikai alapmű szerzője. Ha a körülmények vizsgálata nélkül, a sztereotípiákat elővéve egyből arra kerül a hangsúly, hogy az elkövető skizofrén, azzal sok ezer olyan skizofrént tekint majd környezete veszélyesnek, akik semmilyen agresszív cselekményt nem követnének el.