Bencze: tartalék üzemmódon az államigazgatás

A romák ellen elkövetett emberölések sorozatának vagy a kiskunlacházi gyilkosságnak a sikeres felderítése mellett a rendőrség idén adós maradt több gazdasági bűncselekmény megoldásával. Erről is kérdeztük Bencze József országos rendőr-főkapitányt, valamint a rendészeti politikáról és az országgyűlési választások előtti hangulatról is.

hvg.hu: Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter lemondása után akadt, aki azt mondta, ön megérdemelné, hogy kinevezzék a tárca élére, mert ezzel megköszönhetnék a rendőrség élén végzett munkáját. Ha felkérik, szívesen ült volna a miniszteri székbe?

Bencze József: Nem vállaltam volna el, mert a szakmát távol kell tartani a politikától, ám a tárca vezetőjeként ezt nem lehet megtenni. A kérdés eldőlt, és hál Istennek fel sem tették.

dr.Bencze József

B. J.: Azt azért mindenki tudja, hogy sem a miniszteri, sem a főkapitányi pozíció nem nyugdíjas állás. Vezetésem alatt sajnos nem sikerült megalkotni egy öt-nyolc évre szóló, választási cikluson átívelő rendészeti stratégiát, amely kijelölhetné a rendőrség jövőbeli sorsát. Megjegyzem, az államigazgatás az országgyűlési képviselő választásokat mindig megsínyli, mert vagy tartalék üzemmódra kapcsol, vagy felpörög, hogy még az utolsó pillanatban mindent elintézzen. Óhatatlan egyébként ez a bizonytalanság, mert annak eredményétől várják a dolgozók, hogy hogyan lesz tovább. A közigazgatás és különösen a rendőrség esetén a szakmai teljesítmény, egy elvárható lojalitás, a törvényesség betartatása és a pártpolitikai semlegesség kell, hogy az értékítélet alapját adja.

hvg.hu: Nem csak a dolgozóknak, hanem a magas pozícióban ülő rendőri vezetőknek sem biztos, hogy érdekük a szervezeti változás. 

B. J.: Nem tudom, kinek nem szolgálja az érdekét egy program, amely hosszú távon biztonságot ad. Fontos, hogy a politika is támogassa a stratégia megvalósítását, amihez elengedhetetlen a széles politikai konszenzus.

hvg.hu: A rendészet kérdéseivel foglalkozó kutatók a stratégia lényeges elemei közül kiemelik azt, hogy a katonai, tekintélyelvű testületet civilesíteni kellene (demilitarizálni), illetve fontosnak tartják a decentralizálást és a depolitizálást is. Ön hogy vélekedik erről?

B. J.: A három „de” után odatennék egy negyediket is: de nem minden területen és nem minden áron kell a civilesítést végrehajtani. Vannak ugyanis olyan területek, például az országhatáron átnyúló ügyek, amelyeknél decentralizálásra nincs mód. Az nem megoldható, mint a régi időkben, hogy a pandúr megállt a megyehatáron, mert a másik megyében már nem volt hatásköre intézkedni. A demilitarizálásra a rendszerváltás óta húsz évünk volt, és úgy látszik, hogy a tradíciókon nehéz változtatni. Ugyanakkor a határőrség és a rendőrség integrációja során több mint négyezer munkahelyet civilesítettünk. Persze lehetnek a rendszerben további tartalékok, de ahhoz adni is tudni kellene az embereknek plusz dolgokat, hogy ne érezzék úgy, elvesznek tőlük valamit. A civilesítéssel szemben egyébként belülről is volt egy ellenállás, mert a rendfokozatnak kifelé van megbecsültsége, elismertsége, amit a hivatásosok nem akartak elveszíteni. Azt magam is elismerem, hogy a parancs-utasítás rendszere ad egyfajta védelmet a munkában, és megkönnyíti annak az elvégzését és elvégeztetését, de nem gondolom, hogy biztosan együtt kell élni a katonai rendfokozattal.

hvg.hu: És mi a helyzet a depolitizálással?

B. J.: Ezzel maximálisan azonosulni tudok. Azt elfogadom, hogy az aktuális politikai hatalom a miniszter útján irányítja a rendőrséget, az viszont más kérdés, hogy mennyire szólhatnak bele konkrét ügyekbe. A közbiztonság és a rendőrség egyébként olyan napi témák, amelyeket bármikor elő lehet rántani, és beszélni róla, még ha semmi sem történik – éppúgy, mint a fociban –, ezért a választások előtt még inkább napirendre kerül. A közbiztonság az első három nagy téma között szerepel mindegyik párt programjában. A kampányban megfogalmazott szlogenek azonban – tapasztalatom szerint – a kormányzásnál már megváltoznak, hiszen a lehetőségekhez mindenkinek alkalmazkodnia kell. A mindenkori rendőrségnek pedig középen kell állnia és a pártoktól semlegesnek kell maradnia.

hvg.hu: Az egyik rendőr érdekvédelmi szervezet, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete mégis elkötelezte magát a Jobbik mellett. Mennyire befolyásolja ez a testület megítélését?

B. J.: A szakszervezet és a párt együttműködése miatt az ügyészséghez fordultunk, de még láthatóan semmi sem történt. Azt azért nem gondolom, hogy a pártpolitika benyomulna a rendőrség soraiba, és azt sem, hogy a hatezer fős szakszervezet tagságában szélsőségesek lennének. Inkább úgy vélem, a tagok nem bírnak pontos értesüléssel arról, hogy a szakszervezet vezetése milyen döntéseket hoz. Ezt mutatja az is, hogy értesülésem szerint a tagok közül sem tetszik mindenkinek a Jobbikkal kötött megállapodás, és emiatt már vannak olyanok, akik kiléptek a TMRSZ-ből. Az biztos, hogy mindez nem tesz jót a rendőrségnek.