Csajok a csúcson: mire valók a nők a parlamentben?

Jó mulatság, férfimunka – ezt gondolhatta a két legnagyobb magyar párt listállításkor. Vannak persze kisebb pártok, amelyek női arccal kampányolnak, de a "másik nem" parlamenti jelenlétéért még nem tört ki a svéd modellt követelő össztársadalmi hisztéria.

„Nagyon hamar kiderült, hogy Orbán és Fodor is támogat mint képviselő-jelöltet. Később ugyanez történt a főpolgármester-jelöltség esetében is. Akkor egy elég heves, kiabálós vita kerekedett, mert amikor Orbán azt javasolta, hogy én legyek a jelölt, én azt válaszoltam, hogy egy elvált, zsidó nőt indítani maga a bukta. Fodor pedig minden rosszindulat nélkül azt mondta, hogy egy nőnek sokkal kisebb az esélye” – emlékezett egy négy évvel ezelőtti interjúban Ungár Klára, akitől azt kérdezték: a kezdetekben a „fideszes fiúk” segítették-e a nő párttársakat. A fideszes fiúk azóta sok mindenről másként gondolkodnak, és a 176 egyéni képviselő-jelölt nevét tartalmazó 2010-es választásokra összeállított listájukon csak tíz nő szerepel – országos ismertség nélkül. Szijjártó Péter szerint pedig nem a jelöltek neme a fontos, hanem a képességeik, tehetségük. Amennyiben szó szerint igyekszünk értelmezni a szóvivő nyilatkozatát, akkor arra jutunk: a Fidesz háza táján - a listaállítók szerint - alkalmas nőkből lehet hiány.

A szocialista párt – amely a legnagyobb ellenzéki párthoz hasonlóan kipipálhatja a nőtagozat meglétét – ebben a kérdésben kísértetiesen hasonló eredményt produkál, mint a Fidesz. Kisebb vihart kavart például a tavalyi MSZP-kongresszuson, hogy az elfogadott, 20 százalékos női kvóta csak elméletileg fontos a pártnak. Ennek okán decemberben Havas Szófia vezényletével öt politikusnő lépett vissza a jelöléstől. Az első húsz helyen érvényesül ugyan a „minden ötödik nő”-elv, a lista folytatása azonban jóval maszkulinabb. Az első 75 helyen mindössze hat nő szerepel.

Lendvai Ildikó © Stiller Ákos

A közvélemény-kutatások mérései megrekednek Szili Katalin, Dávid Ibolya, Lendvai Ildikó és Pelczné Gáll Ildikó négyesénél. Igaz ugyanakkor, hogy az üstökösszerű előretörést produkáló Jobbik-arc, Morvai Krisztina neve is sokat forog közszájon, s Ungár Klára pártalapításának híre is a politikából egy időre kivonuló politikusnő ismertsége miatt járta be a médiát ősszel. „Női politikusokból káderhiány van a magyar pártokban, így nem számítok arra, hogy például a nagy pártok előrukkolnak majd fontosabb posztokon a gyengébbik nem egy-egy képviselőjével. A női politikusok alacsony számát alapvetően nem a pártok hibájának tartom, sokkal inkább a választóknak kellene ezt kikövetelniük” – magyarázza Halasi Endre, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa, amikor arról kérdezzük: számíthatunk-e meghatározó női arcokra a pártok tavaszi kampányában. Véleménye szerint nincsenek karakteres női politikusok Magyarországon: Morvai Krisztina inkább megosztó, semmint közösségépítő személyiség, Dávid Ibolya jó szervező és taktikus, de nem karizmatikus vezető, míg Lendvai Ildikó gyakorlatilag beleolvad a pártba. Pelczné Gáll Ildikó pedig – bár Varga Mihályhoz hasonlóan alelnök a Fideszben – mégis súlytalan, s a népszerűsége töredéke csak az azonos posztot betöltő Vargáéhoz képest. (Ráadásul a párt – talán éppen emiatt –, de egyéniben nem is indítja idén, bár a hivatalos nyilatkozatok szerint "az eddiginél is meghatározóbb" szerepet szánnak majd neki országos szinten.)

Dávid Ibolya © Túry Gergely

Egy 2008-as adat szerint a magyar parlamentben 11 százalékos a nők aránya. Csak összehasonlításképpen álljon itt: Szlovákiában 19, Franciaországban 20, Bulgáriában 22, Svédországban 47 százalék ugyanez az arány. A magyar politikai szcéna egyelőre nem termelte ki a maga Angela Merkeljét, pedig Németországban sem volt a rendszerváltás előtt és egy ideig utána sem karakteres női politikus. Ha körbenézünk a környező országokban, nem sok követendő példát találunk. Ott van ugyan Ukrajnában Julia Tyimosenko, aki miniszterelnök, de ő sem a fellépése, kiállása, sokkal inkább a politikai háttéralkuk miatt került oda, ahol van – példálózik a politológus. „Az is tény, hogy a nőkhöz köthető, kompromisszumkereső, érzelmesebb, megértő partnert megtestesítő szerep vállalására nincs alkalmuk a magyar politikusasszonyoknak, hazánkban ugyanis a politikában érvényesülő nők férfias tulajdonságok átvételével – agresszív, támadó kommunikáció és fellépés, vakmerőség – tudtak csak talpon maradni, vagy legalábbis ezekkel operálnak politikai szereplőként” – keresi az okokat Halasi.