Amikor Gyurcsány magához kérette Hagyó Miklóst

Hagyó Miklós korábbi szocialista főpolgármester-helyettes nehéz időket él most át. Korábbi kiszemeltjei és támogatottjai, politikai szövetségesei vagy cserben hagyták, vagy megvonták tőle támogatásukat, vagy egyenesen rá tettek állítólag terhelő vallomást. Hagyót most párttisztségei feladására kérték az MSZP fővárosi és országos vezetői egyaránt, ő pedig némi hezitálás után kedden lemondott ezekről.

Óriási lendülettel vetődött be 2006-ban a fővárosi politikába egy korábban ismeretlen szocialista aktivista, Hagyó Miklós. A Jászberényből Budapestre felköltözött Hagyó kezdetben élelmiszeripari vállalkozásoknál volt beosztott, majd beosztott vezető, csúcsvezető, végül pedig (rész)tulajdonos. Foglalkozott rágógumik és energiaitalok forgalmazásával, majd 2000 környékén került először igazán a politika közelébe, amikor Schmuck Andor oldalán tűnt fel. Később, 2002-ben a szocialista párt Mozaik csoportosulásában aktivizálta magát. Az igazi áttörést viszont 2006 hozta meg számára.

Az őszi zavargások után, 2006 decemberére Hagyónak sikerült a szocialista pártban félreszorítania Gy. Németh Erzsébetet – korábbi főpolgármester-jelöltet - és Molnár Gyulát, aki XI. kerületi polgármestersége mellett fővárosi pártelnök volt 2007-ig. Gy. Németh és Molnár szövetségese ekkor egy másik kerületi polgármester, Hunvald György, Erzsébetváros első embere volt.

© Túry Gergely

Hagyó ezek után félreállította a párton belüliek közül a korábbi városüzemeltetési főpolgármester-helyettest, Vajda Pált. Így azután ő lett a z új fővárosi MSZP-frakció erős embere, Horváth Csaba (volt II. kerületi polgármester) és Steiner Pál, a korábbi belvárosi polgármester támogatásával.  Közös erővel sikerült megválasztatniuk 2007-ben Burány Sándort a fővárosi szocialisták elnökének.

Ugyanarról a Burány Sándorról van szó, aki most, 2010-ben bejelentette: Hagyó Miklóst arra kérték, lépjen vissza tisztségeiből. A fővárosi MSZP arra is kérte most az egykori „erős embert”, hogy mondjon le választási listás helyéről és fővárosi mandátumáról.

A szabad demokrata Demszky Gábor főpolgármester 2006 végén stratégiai döntést hozott: a Hunvald és Hagyó nevével fémjelzett két MSZP-s erőcsoport közül az utóbbit, az ismeretlent választotta. Így lett Hagyó 2006 decemberében főpolgármester-helyettes, miután Demszky elutasította Gy. Németh hasonló törekvéseit.

Nem is mindennapi szavazási eredménnyel került Hagyó az új „szuperhelyettesi” posztra: az MSZP-SZDSZ-koalíciónak mindössze egyfős többsége volt, tehát elvileg 33 ellenzéki nemmel kellett volna számolni. (30 fideszes és három MDF-es városatya volt ekkor a Fővárosi Közgyűlésben.) Ezzel szemben Hagyó megválasztásakor csak ketten hiányoztak a közgyűlési teremből, és a 65 jelenlévő képviselő közül 56 igent kapott Hagyó, vagyis messze többet a 34 elvárt voksnál. Ez azt jelenti, hogy ha 34 MSZP-s és SZDSZ-es rá szavazott, akkor az ellenzék tagjai közül 22-en szintén igent nyomtak. (Ha esetleg a három MDF-es adta áldását rá, akkor is legalább 19 Fidesz-KDNP-városatyának is támogatnia kellett őt.)

Nem lett konszenzusos várospolitika

Mindennek tetejébe 2006 decemberében gyakorlatilag ugyanekkora többséggel szavazták meg a BKV élére az általa ajánlott vezetőt, Antal Attilát is. Burányhoz hasonlóan Antallal sem volt szerencséje Hagyónak: Antal,  amikor különböző BKV-s ügyek miatt a múlt hónapban házi őrizetbe helyezték,  iállítólag Hagyó Miklósra vallott a büntetőeljárás során.

Visszatérve 2006 decemberére: ekkor új politikai korszak, a megegyezéses politizálás kezdődhetett volna Budapesten, hiszen a Hagyó és az Antal által kapott túlnyomó közgyűlési többség mindkét esetben azt is jelenthette: 2006 decemberében a Fidesz-KDNP még akár a konstruktív ellenzék szerepét is kész volt eljátszani. 

Hagyó azonban nem váltotta be a reményeket, és főpolgármester-helyettessége idején akkora botránysorozat tört ki , amelyre  a rendszerváltás óta  talán nem is volt példa. A közműcégeket és a hozzájuk kapcsolódó ügyeket ugyanis nemhogy nem konszenzussal, közmegegyezéssel irányította, hanem állandó vitába keveredett még  saját táborának tagjaival is. Ezt jól példázza az a konfliktus, ami közte és a BKV későbbi vezérigazgatója, Kocsis István között bontakozott ki.

De miért is maradt el a közmegegyezés Budapesten 2007 elején? Az SZDSZ és az MSZP gyorsan felmérte, hogy egyetlen fős többséggel - 24 MSZP-ssel, 9 SZDSZ-essel és Demszky főpolgármesterrel - el lehet navigálni Budapesten, és még sincs szükség a Fideszre. (A 3 fős MDF-frakció gyakran voksait megosztva szavazott, mindenestre a koalíció túlélésére játszott:  aszerint szavaztak meg koalíciós indítványokat, hogy kellett-e külső támogatást adni, vagy nem, hiányzott-e valaki az MSZP-SZDSZ tagjai közül,m vagy nem . A Fidesz-KDNP csak harminc emberrel számolhatott biztosan a közgyűlésben.)

Hagyóék gyorsan megegyeztek tehát az SZDSZ-szel, és a korábbi eljárással szakítva, bizottsági hatáskörbe utalták a nagy budapesti közüzemi cégek vezetőinek kinevezését. A pályázatok, amiket Hagyóék ígértek, többnyire elmaradtak, a Fidesz pedig mindezt úgy interpretálta, hogy átejtették: hiába szavazott bizalmat Hagyónak és Antal Attilának, a közgyűlés nyilvánossága helyett a bizottságokba utalt ügyintézéssel sokszor „fű alatt” lehetett elrendezni a dolgokat.