Orbán ismét megígérte a tavaszt

Az egy zászló-egy tábor stratégia kudarca után a Fidesz tudomásul vette, hogy van egy nem integrálható erő rajtuk kívül a jobboldalon, ám azt inkább középről politizálva kezdi majd ellehetetleníteni. A párt „nemzetmentő programja” a maga hosszú távú célkitűzéseivel a kormányváltás utáni gyors népszerűségvesztést igyekszik megelőzni – vélekedik Krekó Péter. A politikai elemzőt a hétfői politikai beszédekről és a Fidesz-programról kérdeztük.

Négy évvel ezelőtt is a Dózsa György téren tartotta március 15-iki nagygyűlését a Fidesz. Egyszer már bejött, gondolhatnánk, ám végül a mostanihoz hasonló hangulatot közvetítő összejövetel nem hozta meg a várt sikert. Hiába írta át Rákay Philip a tizenkét pontot, hiába szerepelt a beszédekben megannyi párhuzam a 48-as forradalom és Gyurcsány leváltása között, és hiába állt még jól a párt a közvélemény-kutatásokban, a dolog nem jött össze. Hiába beszélt akkor depressziós nemzetről a Fidesz a mostaninál jóval borúsabb időben, világos volt, hogy ez inkább a már elindított plakátkampány – mondjuk így – megtámogatása volt. Az akkor még dinamikus Gyurcsány a kampányban egyszerűen cselekvőkészebbnek tűnt a választók számára, mint a már akkor is a hosszú, türelmes készülődés után a tavasz eljövetelét (értsd: választási győzelmet) ígérő ellenfele, Orbán Viktor.

Négy évvel később merőben más a helyzet, a tét már nem is Gyurcsányék elkergetése, még ha a beszédek legnagyobb hányadát most hétfőn is a jelenlegi kormány szapulása tette ki. Alap volt rá bőven, s mulatni is jobban lehet most a szocialistákon. A Hagyó testére bevitt poén a Nokia-dobozról különösen elnyerte a hallgatóság tetszését.

Fotó: Stiller Ákos

Ez azonban csak afféle emlékeztető volt, az Orbán-beszéd fő üzenete ugyanis az, hogy egyedül a Fideszre kell szavazni. Nem pedig a Jobbikra – tehetnénk hozzá, de a fideszes felszólalók ennyire messzire nem merészkedtek. Kósa Lajos utalt ugyan arra, hogy a szélsőségesek lerombolták a tévészékházat (a másik szélsőség pedig elkótyavetyélte, tette hozzá), de tartalmilag érdemben nem reflektálnak továbbra sem a Jobbik politikájának elemeire. A Jobbik ezzel egyidőben élesen támadott: Vona Gábor mindjárt azzal kezdte beszédét, hogy a 2006. október 23-án a rendőri túlkapások helyszínéről távozó Orbán az ő szemében leértékelődött.

A kormányzás időszakában ez a fajta fideszes lebegtetés nem működhet, akkor ott lesz a Jobbik ellenzékben, s a konkrét ügyekre és szakpolitikai kérdésekre kiterjedő konfliktus a két párt között megkerülhetetlen lesz – mondja lapunknak Krekó Péter politikai elemző. Az ugyanakkor érezhető, teszi hozzá, hogy az egy zászló-egy tábor stratégia kudarca után a Fidesz tudomásul vette, hogy van egy nem integrálható erő rajtuk kívül a jobboldalon, így már a szélsőjobboldali választók direkt megszólítása helyett inkább középről indított stratégiával készül a Jobbik ellehetetlenítésére. (Emlékezhetünk, amikor ez még nem így volt: a Cozma-gyilkosság nyomán elszabaduló cigányozásban még azért finomra hangszerelt fideszes szólamok is felcsendültek. Sokan fogékonyak az ilyesmire: a Political Capital elemzője felidézi az elemzőcég által készített, a radikalizálódást mérő Derex-index eredményét, amely szerint nagyjából 20-21 százalékos tábor vevő a jobboldali extremizmusra.)

Orbán elgondolása szerint a jó kormányzás szinte magától számolja fel a szélsőségeket. Bár a társadalmi-gazdasági feszültségek enyhülése megnehezíti a radikálisok térnyerését, Orbán érvelése finoman szólva sántít. Emlékezhetünk: 2002-ben jóformán el sem kezdődött Medgyessy Péter kormányzása, s népszerűsége a 100 napos programnak köszönhetően az egekben volt, amikor a radikálisok már az utcán voltak, többek között éppen az elcsalt választásról szóló hecckampány nyomán. A szélsőségesek tehát, sokkal inkább úgy néz ki, hogy a rossz és korrupt kormány, valamint az őket bátorító támogatás nyomán erősödnek. Kétségtelenül vonzó lehet persze a mindeddig a Jobbikot békésen elviselő fideszesek számára a pártelnök feloldozása: megnyugodhatnak, a jobboldalon ezek szerint a világon senki nem tehet a szélsőjobboldal megizmosodásáról.

Orbán a nagy, közös célok kitűzésének elmaradását rótta fel a szocialistáknak, s vélhetően kormányra kerülve is nagyon fontosak lesznek számára a szimbolikus üzenetek. Mi, magyarok nem azok vagyunk, akiknek ma látszunk, ez csak egy csúf fertőzés, a kommunizmussal és a megszállással behurcolt váltóláz, ezért éljük életünket magányban és bizalmatlanságban – szólt a pártelnök hétfőn, majd felsorolást tartott a magyarok számtalan jó tulajdonságából.

Az új Fidesz-jelszó, a nemzeti ügyek politikája – amely a frissen kiadott pártprogram neve is – olyan „nemzetmentő program”, amely hosszú távú célkitűzéseivel a kormányváltás utáni gyors népszerűségvesztést igyekszik megelőzni – magyarázza Krekó Péter. Ha a nemzet felemelkedésének ez a záloga, akkor a választó könnyebben lenyeli a népszerűtlen intézkedéseket, s nem fillérekben méri a Fidesz-program hatását, mondja az elemző, ám arra is figyelmeztet: szimbolikus politizálás terén a Fidesz az utóbbi években meggyengült, amikor ezzel szemben 2004-től a szociális retorikát erősítette; a Jobbik viszont egyelőre aktívabb és talán sikeresebb is ezen a terepen.

A pénteken kiadott Fidesz-program távlati célokat tűz maga elé (lásd: egymillió új munkahely megteremtése tíz év leforgása alatt), s miközben kevés konkrétumot említ, sokat beszél azokról a területekről (gazdaság, közbiztonság, egészségügy, szociális ügyek), amelyeken változást akar elérni. Krekó Péter szerint az, hogy a Fidesz-kormányzás főbb prioritásaihoz ilyen módon már nevet is kapcsol a brosúra, előre vetítheti, hogy a párt valóban a csúcsminisztériumi struktúrában gondolkodik.

Fotó: Bödey János

A hétfőn ugyancsak beszédet tartó Mesterházy viszont megpróbált ráijeszteni a saját szavazóira azzal, hogy milyen következményei lesznek Orbán Jobbikkal együttműködő antidemokratikus kormányzásának, miközben ez ellentétben áll a Bajnai Gordon által elmondott beszéddel, amely Orbánt egyértelműen demokratának, a Jobbikot pedig az MSZP és a Fidesz közös ellenségének nevezte – emlékeztet rá Krekó.

Érdekesség azonban, hogy míg az MSZP számára 1998 óta az a modell él, amely szerint egy nagypárt és a kisebb koalíciója növeli a szociálliberális kormányzás esélyét, s a kampányban is sokat emlegették a liberálisokat, addig ma már ugyanúgy elveszett szavazatnak nevezi az MSZP a kis (bal-, közép)pártokra adott voksokat, mint ahogyan Orbán a Jobbikra való (megosztott) szavazásról is ekképp próbálja lebeszélni híveit.

Bár rövid távon ez a taktika elvben javíthatná az MSZP esélyeit a Fidesz kétharmadának megakadályozására, stratégiai szempontból kétesélyes. A szocialisták számára nem feltétlenül jó ugyanis, ha a leendő parlamentben meggyengülve, egy nagyon erős Fidesz és egy erős Jobbik között őrlődve, alkalmi szövetségesek nélkül kell politizálnia. Igaz ugyanakkor, hogy egy rivális párt a baloldalon veszélyt is jelenthet az MSZP számára, hiszen a szocialisták szavazóbázisából próbálhat megerősödni.

Kiricsi Gábor