Mit ígérnek a pártok munkafronton?

Munkahelyteremtés és -megőrzés, a foglalkoztatottak számának növekedése, a pályakezdők elhelyezkedési esélyeinek javítása, új tehetségek felismerése, kiaknázása és megtartása, az atipikus foglalkozatási formák népszerűsítése: nagyjából ezekre terjed ki a pártok programjának foglalkoztatáspolitikai fejezete. Mit ígérnek a választóknak és mennyire rugaszkodnak el programjukban a valóságtól a pártok?

MDF: józanság, kevesebb minimálbéres

A Magyar Demokrata Fórum Munka és méltóság = megújuló Magyarország című programjának foglalkoztatáspolitika fejezetében kifejti, hogy „a foglalkoztatás nemzetközi összehasonlításban kirívóan alacsony szintje a magyar gazdaság Achilles-sarka ”. Éppen ezért a párt célul tűzi ki a hazai foglalkoztatási ráta legalább 10 százalékpontos emelését, hogy - mint írják - tíz év alatt a munkaképes korú dolgozók legalább kétharmada „bejelentett munkából nyilvánosan elismert, adó alá vonható jövedelmet szerezhessen”. Hogyan? Az MDF is úgy véli, hogy új vállalkozások alapítása és a régiek felvirágoztatása a legalkalmasabb mód  a foglalkoztatás fellendítésére, noha konkrét - az alapítás megkönnyítésére vonatkozó javaslattal - ők sem állnak elő.

Fotó: Stiller Ákos

Az oktatási rendszer reformja a „józan” MDF-nél is terítékre kerül, ám ők ezt a Munkaügyi és Oktatási Minisztérium létrehozásával szeretnék biztosítani. „Az intézményeknek a munkaerőpiac felé kell fordulniuk. Ehhez mérni kell az oktatási intézmények külső teljesítményét” - vélik. Vagyis, már az általános iskolában törekedni kell arra, hogy a diákok megfelelő képzésben részesüljenek, ami elősegíti későbbi elhelyezkedésüket. A tanár- és tanítóképzés színvonalának emelése, a szakmunkásképzés erősítése és a felsőoktatás reformja alapvető célkitűzésként jelenik meg a programban.

A nagy pártoktól eltérően az MDF a minimálbér adómentességének eltörlését is beemelte programjába, azzal indokolva a lépés szükségességét, hogy a minimálbéres foglalkoztatás „végzetesen torzítja a munkaerőpiacot, mert ösztönzést ad a papíron csakis minimálbéren történő foglalkoztatásnak”. Éppen ezért kezdeményezik a minimálbér „jelképes”, tíz százalékos megadóztatását, hozzátéve: „ehhez természetesen a minimálbért fel kell emelni nagyjából ugyanekkora összeggel”. (A jelenlegi országos minimálbér, 2010 január elsejétől 73 500 forint.)

Jobbik: Aki nem dolgozik, ne is egyék!

„A szebb jövő” ígéretét hordozzák a párt választási programjában foglalt, Minél szélesebb foglalkoztatást! jelszóval ellátott lépések. „A munkaügyi központok működését eredményességük javítása érdekében átszervezzük, hogy alkalmasabbak legyenek a munkavállalók és munkaadók közötti kapcsolatfelvételre” - ígéri a Jobbik.

A párt munkaügyi programjában szerepel „az európai uniós munkaügyi irányelvek kritikus elemzése” „szakszervezetek befolyásának és önállóságának növelése”, a „feketén foglalkoztatás intézmények felszámolása” (erre a nagy pártok nem térnek ki), valamint a „munkavállalók jogi védelmének intézményes megerősítése”. A feketemunka visszaszorítását a munkaügyi bírságok összegének emelésével és a munkaügyi ellenőrzések szigorításával képzelik el.

Fotó: Bödey János

A többi pártprogramhoz képest újdonság, bár a megvalósítást tekintve szinte esélytelen a vasárnapi pihenőnap kötelező kiadása minden olyan munkakörben, amely nem az alapvető létszükséglet (pl. közüzemek) kielégítését szolgálja. A Jobbik kérlelhetetlen a tartósan munkanélküliek ügyében: azt vallja, hogy „aki nem akar dolgozni, ne is egyék”.  Vagyis a munkanélküli segély megvonása véleményük szerint ösztönözné az állás nélkül - segélyből élő - embereket, hogy munkát keressenek. „Célunk, hogy minden munkaképes személy kizárólag munkavégzés ellenében legyen jogosult segélyre.” A szociális kártyához hasonló modellt ígérve azt mondják: „a készpénzsegélyek nagy részét természetbeni juttatásra alakítjuk át, és havi helyett heti rendszerűvé tesszük”.

Az LMP nincs elájulva a közmunkaprogramtól

A Lehet Más a Politika programjában - amelyben vetélytársaihoz képest szűkszavúbban tárgyalják a kérdést - azt ígérik, hogy évente egy százalékkal növelik a foglalkozatási rátát. A többi párt programjához képest azonban újdonság, hogy négy év alatt 25 százalékkal csökkentené az LMP a minimálbér teljes bérköltségét, méghozzá a munkáltatói járulékok csökkentésével. Támogatják a vidéki munkavállalók ingázását: „a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben külön járulékkedvezményt adunk a segélyezettek alkalmazását vállaló munkaadóknak” - hangsúlyozzák. Ugyanakkor leszögezik, hogy a közmunkára átmeneti megoldásként tekintenek.

Az LMP szerint a munkahelyeket nem a kormány teremti, ugyanakkor feladata, hogy ösztönözze a vállalkozásokat arra, hogy minél több új állást hozzanak létre. Négy változtatásra szoruló területet jelölnek meg: véleményük szerint kiszámítható gazdasági környezet kell, a képzetlen munkaerő bérköltségének csökkentése, a jóléti ellátásokhoz kapcsolódó álláskeresési feltételek szigorítása, hogy ezáltal is növeljék az állástalanok hajlandóságát a munkára - nem úgy, ahogy azt a Jobbik elképzeli, a segélyek megvonásával -, valamint a munkába állás akadályainak elhárítása. Hogy mindez hogyan működne a gyakorlatban, arról csak elképzeléseink lehetnek.

Összességében elmondható, hogy a pártok ráéreztek és - szavazótáboruk igényeit szem előtt tartva - programjuk foglalkoztatáspolitikai fejezetében megjelölték azokat a kényes pontokat, amelyeken változtatni érdemes és kell is. Kérdés, hogy a munkaerő-piaci mozgásokat figyelembe véve kinek lesz majd lehetősége lépni, és sikerül-e megvalósítania a most még világosnak tűnő célkitűzéseket.