Saját sírját ásta mélyebbre az MDF és az SZDSZ

Az 1989-ben megalkotott választási rendszer és a parlamenti küszöb megemelése az akkor még befolyásos pártoknak, az SZDSZ-nek és az MDF-nek kedvezett, míg a kisebb, marginális formációknak szinte esélyt sem adott a parlamentbe jutásra. A „kiszorítósdi” évekkel később visszaütött: a két nagy rendszerváltó pártnak már esélye sem volt a parlamentbe jutni.

A rendszerváltás utáni második szabad országgyűlési választás előtt, 1994-ben az akkori MDF vezette kormány azt javasolta, hogy a pártok parlamentbe kerüléséhez előírt 4 százalékos küszöböt 5 százalékra emeljék fel. A kormány akkor azzal indokolta a küszöbemelés szükségességét, hogy 4 százalékkal sok kis párt kerülhetne be az Országgyűlésbe, ami megnehezítené a kormányzást.

Igaz, ez meglehetősen gyenge érv volt, hiszen az 1990-es választáson 4 százalékos limit mellett is csak hat párt jutott be a törvényhozásba. Ráadásul a tizenhat évvel ezelőtti választások előtt sem utalt semmi arra, hogy úgy szétaprózodnának a mandátumok, hogy az a parlament működőképességét egy picit is veszélyeztetné. Ennél prózaibb volt a kormány célja: a már parlamentbe került politikai erők így akarták megakadályozni, hogy az „ajtóban toporgó” kicsiknek esélye legyen: akkoriban a Köztársaság Párt, az Agrárszövetség, a Munkáspárt és a szociáldemokraták veszélyeztették a nagyokat.

A „kiszorítósdi” már a rendszerváltáskor tetten érhető volt. A választási rendszer 1989-es megalkotásánál a felek olyan megállapodásra törekedtek, hogy az akkori hatalom képviselői, azaz a reformszocialisták ne kerüljenek eleve kiszolgáltatott pozícióba, de a szerveződő ellenzéki pártoknak is legyen esélyük a társadalmi befolyásukkal arányosan képviseltetni magukat az újonnan alakuló Országgyűlésben. Ennek az alkunak köszönhető, hogy vegyes választási rendszer jött létre.

A rendszer kidolgozásában résztvevő szakértők azt hitték, hogy a vegyes technikák miatt a választásokon arányos eredmény születik, de ebben tévedtek. Ennek ellenére a rendszer – kisebb módosításokkal – később megszilárdult, az első választás után befolyást szerző pártoknak pedig eszük ágában sem volt még csak részlegesen sem átalakítani.

Rosszul állt a Fidesz

Ahogy a küszöbemelésnél az MDF-kormány, úgy mások is a kormányozhatóságra hivatkozva érték el, hogy esélyt se adjanak a kisebb, szélsőséges vagy marginális pártoknak, így semlegesítették a politikailag aktív szavazók mintegy 15 százalékát. Így történt, hogy a 4 százalékos küszöb eredményeképpen az első választásokon a szavazók 15 százaléka által támogatott kis pártok kerültek a Házon kívülre, azaz nagyjából 773 ezer voks „veszett el”. Az MDF-kormány által 1994-ben javasolt küszöbemelést az akkori parlamenti erők közül egyedül az MSZP nem támogatta, jóllehet az 1989-es kerekasztal-tárgyalásokon akkor még hatalmon lévő elődje, az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) szintén 5 százalékos küszöböt akart, miközben az akkori ellenzék mindössze 3 százalékot. Így született meg kompromisszumként az 1990-es választásnál érvényben volt 4 százalék.

Dávid Ibolya az első parlamenti ciklusban

Először 1993-ban vetette fel az MDF-kormány, hogy a kormányozhatóság érdekében 4 százalékról 5 százalékra emelné a limitet. Akkor ez leginkább a ma már a Fidesz szövetségében működő kereszténydemokrata (KDNP) és a kisgazdapárt (FKgP) számára volt rizikós, mivel ezeket a pártokat a szavazók mindössze 3-4 százaléka támogatta akkoriban, bár a választás évében a felmérések már mindkét formáció esetén kicsivel nagyobb számokat mutattak. Az 1994-es választások első fordulójában mind az FKgP, mind a KDNP több mint 7 százalékos eredményt ért el, a legrosszabban pedig a Fidesz szerepelt, bár Orbán Viktor pártja még így is magasan átugrotta a küszöböt, 7,70 százalékos eredményt érve el.

A kommunisták is bejutottak volna

Ennél figyelemreméltóbb viszont az, ami a későbbi években történt, azaz történt volna, ha a 4 százalékos bejutási limithez nem nyúlt volna hozzá az MDF-kormány. Ebben az esetben az 1998-as választásokon nemcsak egy szélsőjobboldali formáció, a Csurka István vezette nacionalista MIÉP jutott volna be a parlamentbe, hanem a szélsőbalon jelen lévő, Thürmer Gyula vezette Munkáspárt is. Utóbbi ugyanis az 1998-as választás első fordulójában épphogy átugrotta volna az „1990-es küszöböt”: 183 ezer szavazattal 4,08 százalékot szerzett. De ha maradt volna a 4 százalékos limit, akkor a 2002-ben alakult Országgyűlésben még a MIÉP is jelen lehetett volna ellenzékként, merthogy Csurka István pártja nyolc éve több mint 4 százalékot szerzett.

Az, hogy 1994-ben az MDF a rövid távú érdekének megfelelően cselekedett, már 1998-ban visszaütött: akkor a demokrata fórum csak 3,12 százalékos eredményt ért el a választás első fordulójában, s csak a Fidesszel kötött szövetség mentette meg a kibukástól, négy évvel később pedig már nem is indult önállóan. Az idei választáson pedig az SZDSZ-szel közösen csak 2,67 százalékot produkált. Tény, önállóan akkor sem jutott volna be a parlamentbe 1998-ban és most, 2010-ben sem, ha csak 4 százalékos lett volna a küszöb, de a korábban éppen az általa kezdeményezett nagyobb bejutási limittel végig saját helyzetét nehezítette. 2002-ben az SZDSZ vezetése is izgulhatott: a liberális párt 5,57 százalékkal épphogy átugrotta az 1994-ben még általa is felállított lécet.