szerző:
Barta Judit

Egy új kezdeményezés a száz éve épült fővárosi házakat ünnepelné. Az ideiek közül kettő is kötődött a textilgyáros Goldberger famíliához.

„Mindenfelé meglehetős serényen folyik a városépítés, a terjeszkedés, a nagyobbodás. Nevezetesebb városaink tereinek, utcáinak képe minden bizonnyal jelentős változáson esik át, (...) s nemcsak a fővárosnak, hanem a vidék központjainak is olyforma képe kezd kialakulni, amely egykor szinte okmánya lesz századeleji építészetünk jellemének” – írta a Művészet című folyóirat szerkesztője, Lyka Károly művészettörténész 1911-ben. Mivel akkortájt még nem volt minden lakóépület engedélyköteles, meglehetősen hiányosak az egy évszázaddal ezelőtti budapesti városfejlődésre vonatkozó ismereteink – magyarázza Tamási Miklós, a Nyílt Társadalom Archívum (OSA) kreatívprogram-vezetője. Budapest 100 névre keresztelt programja keretében a 2005 óta maga is a százéves Goldberger-házban székelő archívum ezért most összegyűjti a főváros 1911-ben elkészült épületeit, és arra biztatja a bennük lakókat, hogy az év századik napján nyissák meg a nagyközönség előtt házuk kapuját.

©

 A korszak egyik legpatinásabb épülete az egykori Terézvárosi Casino helyén felépült Párisi Nagyáruház. „A monumentális palota úgy díszlik az Andrássy út elején a többi épület sorában, mint egy büszke dáma nyakán az ékszer” – lelkendezett a Népszava Budapest első világvárosi áruházáról, ahol az eladók külön tanfolyamon tanulták a mosolygást, és a kiszolgálást belső telefonhálózat segítette. Sokan felhánytorgatták ugyanakkor, hogy Petschacher Gusztáv eredeti épületének szecessziós átformálása és „megemelése” megtörte az Andrássy út egységes képét, valamint hogy a Lotz Károly és Feszty Árpád freskóival díszített, népszerű bálterem elvesztette eredeti funkcióját. A szakmai és művészeti szempontokat azonban felülírta, hogy az óbudai textilgyáros Goldberger család – akiknek egyéb ingatlanjaik és irodáik is voltak az Andrássy úton – olyan ajánlatot tett az épületre, amire a Casinót üzemeltető Terézvárosi Kör nem tudott nemet mondani. Goldberger Sámuelnek azért volt szüksége a kedvező fekvésű ingatlanra, mert az 1903-as tűzvész után hiába pofozta helyre előző, a Kazinczy és a Rákóczi út sarkán található, szintén Párisi Nagyáruház nevet viselő üzletét, az évtized végére végérvényesen kinőtte annak helyiségeit.

©

 Az Andrássy úti átépítést levezénylő Sziklai Zsigmond építész Magyarország első vasbeton szerkezetes épületét álmodta meg, belsejét márványoszlopokkal, aranyozott lépcsőfeljárattal, Zsolnay-elemekkel és Róth Miksa üvegablakaival díszítette. Az említett báltermet, a tömeges megbotránkozást elkerülendő, meghagyta. A vásárlók üvegfalú lifteken közlekedhettek az emeletek között, és az inasként Bécset, Berlint, Párizst is megjárt Goldberger olyan vívmányokat is bevezetett, mint a csomagküldő szolgálat és az áruházi katalógus. A földszinten 10 filléres fagylalt és habos gesztenyés kornettek, a tetőteraszon pedig télen korcsolyapálya, nyáron a budai hegyekre panorámás étterem kárpótolta a Casino miatt szomorkodó polgárokat. Az erkély és a fölé magasodó óra két oldalán elhelyezett szobrok elvileg az ipart és a kereskedelmet szimbolizálták, ám előbbit az akkori iparügyi miniszterről, az építész névrokonáról, Sziklai Sándorról, míg utóbbit a tulajdonos család fejéről, Goldberger Bertoldról mintázták. A két világháború közti időszak végére az áruház a csőd szélére került, bazár jelleget öltött, a háború után pedig az Állami Könyvterjesztő Vállalat raktára lett, majd az ötvenes évek végétől a rendszerváltásig Divatcsarnokként működött. 1995-ben ismét Párisi Nagyáruház néven próbáltak életet lehelni bele, sikertelenül. Jelenleg az épület könyváruház, a Lotz Terem pedig kávézó. 

©

 Egy másik százéves épület is a textilgyáros családhoz köthető. Goldberger Bertold, a Goldberger Sámuel és Fiai Rt. tulajdonosa 1909-ben kérte fel a számos budapesti bérházat jegyző Jónás Zsigmondot és Dávidot, hogy az Arany János utca 32. szám alá tervezzék meg az óbudai textilgyár központi irodáit és nagykereskedelmi üzlethelyiségeit. A textilgyár elődjének, a Bertold nagyapja, Goldberger Sámuel alapította kékfestőüzemnek olyan híre volt, hogy 1857-ben maga Ferenc József császár is meglátogatta. A Jónás fivérek által benyújtott két tervváltozatból Goldberger a premodernet választotta a szecesszióssal szemben, ami igazi újdonságnak számított a korabeli Budapesten – említi Millisits Máté művészettörténész. Az óbudai gyárat már Bertold fia, Goldberger Leó virágoztatta fel. Hiába volt azonban a cég számos társadalmi szervezet elnöki tisztét is betöltő tulajdonosa Horthy Miklós kormányzó kártyapartnere, és mondogatták a városban, hogy „ameddig a Goldberger együtt kártyázik a kormányzóval, a zsidókat nem érheti baj”, Goldberger Leó nem érhette meg a háború végét, 1945 májusában Mauthausenben éhen halt.

Ami a cég központi irodáját illeti: a második világháború utáni államosítás után előbb a Röviköt, majd a Centriköt Nemzeti Vállalat textilipari raktára lett. Az 1980-as években aztán „dollárbolt”, hivatalos nevén a Diplomata Áruház működött benne. „Minden csupa virág és virág! A látvány hasonló a Hyatt Szálló belső teréhez, csak szerényebb formában” – olvasható erről a korszakról az Adalékok a Belváros történetéhez című korabeli kötetben. A fáma szerint az üzletet rendszeresen felkeresték a pártelit olyan prominensei is, mint a kultúra atyja, Aczél György vagy az Elnöki Tanács elnöke, Losonczi Pál. Amikor a rendszerváltás után évekig üresen álló épületet 2005-ben az OSA megkapta, „archívumként fontosnak tartottuk volna, hogy az épületen jelenjenek meg a betoldások, a belövések, látsszanak a sebei”, ám a műemlékvédelem az egységes utcakép miatt nem engedélyezte – fájlalja Tamási Miklós. 

 Bár stílusában elüt az említettektől, fontos tanúja az évszázaddal ezelőtti korszaknak a VII. kerületi Hernád utcai egykori elemi iskola. „A Hernád-utzában tavaly novemberben készült az új elemi iskola. Tulajdonképpen két épület: az egyik a fiúké magyaros motívumokkal ékeskedik, a másik a leányiskola a külföldről importált stílushoz alkalmazkodik, de így együtt határozottan egy egységes egész hatását gyakorolja az emberre (...) Ezek a palotaszerű iskolaépületek a legragyogóbb székháznál is meggyőzőbben beszélnek a budapesti polgárság önérzetéről és modern szelleméről” – olvasható az Adalékok Erzsébetváros történetéhez című kötetben egy korabeli visszaemlékezés. A létesítmény jól illett a fővárost 1906 és 1918 között igazgató polgármester, Bárczy István nagy ívű iskola- és városfejlesztő elképzeléseibe. A szabadelvű-liberális nézeteket valló – a Vázsonyi Vilmos vezette Polgári Demokrata Párt által támogatott – politikus ugyanis nagy hangsúlyt fektetett a napközi otthonok, az iskolafelügyeleti rendszer és az iparostanonc-iskolák felállítására. Ezekre azért is volt égetően szükség, mert – mint egy korabeli forrásból tudható – „sok iskolás gyerek reggelije a pálinka, s együtt kocsmáznak a szüleikkel”. Az 1909 és 1912 között felhúzott 55 új tanintézmény közül építészetileg kiemelkedik a Lechner Ödön unokaöccse, Kismarty-Lechner Jenő által tervezett Hernád utcai iskola, amelynek épületében jelenleg a Facultas Humán Gimnázium és Szakközépiskola működik.

Az OSA egyébként nem egyszeri jubileumot tervez, hanem szeretne hagyományt teremteni, és április 10-ét az éppen akkor százéves házak sajátos „mozgó ünnepévé” tenni – magyarázzák a program gazdái, Lénárt András történész és Tamási Miklós. Az archívum minden, általa évfordulósnak talált ház lakóit, illetve fenntartóit értesíti az eseményről, és kéri, szervezzenek maguknak és az érdeklődőknek valamilyen programot, amihez a bevont civil szervezetektől is lehet ötleteket meríteni.

BARTA JUDIT

HVG HVG Hetilap

Néhány százéves ház*

IV. Árpád út, Víztorony V. Arany János utca 9. (olasz étterem) V. Belgrád rakpart 26. (fodrászat) V. Falk Miksa utca 13.