szerző:

A még élő maroknyi elkövető kis száma miatt szimbolikus jelentőségű lehet, hogy felelősségre vonhatók lesznek a hatalom által a pártállam idején elkövetett súlyos bűncselekmények tettesei. Az MSZP „bűnöző szervezetté” minősítése már nem feltétlenül volna jelképes gesztus.

Nemcsak veretes preambuluma lesz a januárban hatályba lépő alaptörvénynek, hanem harcos epilógusa, utóirata is. Több mint két évtizeddel a pártállam megszüntetése után az új nemzeti chartát életbe léptető kétharmados törvény kemény ideológiai deklarációval kívánja utólagosan elhatárolni magát a 22 évvel ezelőtt homokvárként összeomlott államszocialista rendszertől. Az utóirat, amely a parlamenthez benyújtott tervezet szerint A kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről címet kapná, nem kevesebb mint 19 pontban sorolná fel az 1949 és 1989 közötti történelmi bűnöket, a többpártrendszer felszámolásától és az európai civilizációs értékek módszeres pusztításától kezdve egészen a törvénytelen bebörtönzésekig, a kényszermunkatáborba hurcolásig és a politikai gyilkosságokig.

A két kormánypárti frakcióvezető, Lázár János (Fidesz) és Harrach Péter (KDNP) nevéhez fűződő javaslat voltaképpen 1991-ig kívánja visszaforgatni az idő kerekét. Húsz évvel ezelőtt a parlamentben a rendszerváltás további alakulása szempontjából meghatározó jelentőségű viták folytak. Az MDF vezette egykori koalíció akkoriban szavazta meg a volt kommunista vezetők utólagos büntetőjogi felelősségre vonását engedélyező lex Zétényit. A törvényt pár hónappal később azonban a fehérkesztyűs jogállami forradalom álláspontjára helyezkedő Alkotmánybíróság (AB) elévülés címén az első betűtől az utolsóig megsemmisítette. Ez az a pont, ahonnan az Orbán Viktor vezette koalíció – miután már korábban ráncba szedte az AB-t – most megpróbálja újraírni a történelmet, lehetővé téve a legsúlyosabb vétkek elkövetőinek megbüntetését. Az előzményekről azt azért még tudni érdemes, hogy a most etalonnak tetsző lex Zétényit Orbán és a Fidesz képviselői két évtizeddel ezelőtt testületileg elutasították, az AB megsemmisítő döntését pedig határozottan üdvözölték.

Papp Árpád, a Munkásőrség parancsnoka (középen) és Biszku (jobbra) 1972-ben. Végső harc
©

A rendszerváltás hatodik parlamenti választása után a Fidesz anélkül készül felmondani az 1989-es nemzeti kerekasztal-megállapodás egyik hallgatólagosan elfogadott pontját (vagyis hogy az új rendszerben nem lesznek politikai perek), hogy saját korábbi álláspontjával a nyilvánosság előtt elszámolt volna. A jelentős késéssel megindított kommunistaellenes kampány így elsősorban aktuális politikai érdekeket látszik szolgálni. Orbánék egyrészt az erősödő radikális Jobbik híveinek legalább egy részét igyekeznek a közös Fidesz–KDNP-akolba visszaterelni. Másrészt elérkezettnek látják az időt a szocialisták megtörésére. Az MSZP megbélyegzése a korábbi bűnöző szervezetek jogutódjaként nyilvánvalóan megteremtené a lehetőséget, hogy a majdani parlamenti választásokhoz közeledve szükség szerint retorziókkal sújtsák az ellenzék egyelőre még legerősebb pártját.

Zétényi Zsoltnak annak idején elvileg még könnyebb dolga volt, mint a mostani igazságtevőknek. A volt MDF-es honatya „csupán” a háború után egyszer már alkalmazott gyakorlat felmelegítését javasolta: a Horthy-korszakban elkövetett – ám annak idején meg nem torolt – politikai gyilkosságok elévülési idejét ugyanis utólag, 1944. december 21-étől megújították. A Zétényi-féle analóg törvénytervezet az 1990-ben „újrainduló” 15, illetve 20 éves elévülési terminussal számolt, csakhogy már ez az idő is letelt 2005-ben, illetve 2010-ben. Lázár és Harrach ezért most minden korábbinál vitathatóbb tervezettel állt elő. Javaslatuk az, hogy az elévülés csak az új fideszes időszámítástól, az alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépésétől „ketyegjen”. A frakcióvezetők indítványa ezentúl a pártállami vezetők nyugdíjának és más juttatásainak csökkentését, továbbá Nemzeti Emlékezet Bizottsága néven a pártállam hatalmi működését feltáró szervezet felállítását is tervezi.

Az új alkotmányt hatályba léptető „zárótörvény” technikai jellegű szabályai ugyancsak tartogatnak meglepetéseket. A koalíció például jó előre az AB-re és az EU Luxembourgban működő bíróságára kívánja hárítani minden olyan jövőbeni ítélet ódiumát, amelyik lyukat ütne a magyar büdzsén. Így az állam címzett hozzájárulást – kvázi új adót – lesz jogosult kivetni (lásd Jégkorszak után című cikkünket).

Az Orbán Viktor által egy évtizeddel ezelőtt egyszer már befejezettnek nyilvánított rendszerváltás mostani reprízéhez ugyanakkor hiba volna hiú ábrándokat fűzni. Az új törvény várhatóan kimondja majd, hogy a kétharmados forradalom állama új kárpótlási jogcímeket a jövőben semmiképpen sem kíván már elismerni.

A régi és új alkotmányos intézmények jogutódlásáról és vezetéséről szóló, vasárnap nyilvánosságra került rendelkezésekben végképp felesleges bármiféle elvi megfontolást keresni. A képlet egyszerű: aki nem volt hajlandó az eddigi közjogi változásokhoz jó képet vágni, asszisztálni, annak most mennie kell. Több hónapon át tartó lebegtetés után végül is a Legfelsőbb Bíróság elnökét, Baka Andrást és az adatvédelmi biztost, Jóri Andrást érte az a megtiszteltetés, hogy személyüket és szerepfelfogásukat a frakcióvezetők nemkívánatosnak találták az Orbán által kiépített, erősen központosított új állami modellben, így az eredetileg 2015 júniusáig, illetve 2014 szeptemberéig tartó mandátumuk már ez év utolsó napján, félidőben véget ér.

BABUS ENDRE